Elvertük Caga-Tió barátunkat

Olyan gyönyörű hosszú hétvégénk volt (egy hete), hogy hétfőn is és kedden is biciklivel mentünk be a városba. A keddi nap - Immaculata - a szeplőtlen fogantatás katolikus ünnepének köszönhetően lett nemzeti ünnep itt, számunkra pedig egy nagyon kellemes, napos mediterrán-karácsonyi napot hozott. Mit is mondjunk... pullóverben már melegünk volt a napon, árnyékban pedig pont jó volt így. A helyiek persze az évszakokat öltözködésileg értelmezik és ezért noha 18-20 fok volt, mindenki nagykabátban és kesztyűben mászkált a városban - persze a turisták nem, mert ők rövidujjúban.

Egy kis múzeumozás után a Katedrális-téri karácsonyi vásár mellett felállított óriás Caga-Tió elé kígyózó hosszú sort álltuk végig, hogy Virág egy bottal nagyokat húzhasson a fejére.

Ez kérem egyébként egy katalán tradíció amely a setét középkorig nyúl vissza, amikoris valaki elhatározta, hogy egy tűzre-való fahasábnak az advent kezdetén enni ad, majd karácsonyig minden nap eteti, hogy hátha szép ajándékokat kakil neki a szent ünnepen. És lőn. Azóta a katalán gyerekeknek minden reggel etetni kell a kis házi caga-tiót, majd a szülők mesterkedése folytán karácsonyra valóban ajándékokat tojik. Persze csak akkor ha a megfelelő mondókával és a nádpálcával erre bíztatják. Az ünnepsorozat egyébként csak itt kezdődik, hiszen a komoly ajándékokat a háromkirályok hozzák, január 6-án.

és ha valaki velünk szeretné dúdolni a refrént:

Caga tió,

d´avellanes i turrons.

Si no cagues bé,

et donaré un cop de bastó!

persze azóta ezt az éneket énekeljük itthon

Bon Nadal!

Alpokon innen

közérdekű közlemény:
aki bújt, aki nem... mi bizony hazajöttünk Budapestre mert itt vannak családtagok is karácsonyfa alá és végre kipróbálhatjuk a sapkát és a kesztyűt amihez Barcelonában túl meleg van.

ha valaki össze akar velünk futni, írjon mailt

Todo lo demás es prestado

Ez egy barcelonai ajándékbolt, ami nagyon más, mint a többi. Karácsony környékén különböző méretű papírdobozokat árulnak ilyen és ehhez hasonló feliratokkal: 1 kg szeretet, 365 ölelés, 10 puszi, stb. A dobozok üresek, 5-20 Euro közötti áron vásárolhatók meg, amit teljes egészében az egyik barcelonai gyermekkórház kap meg. A jótékonysági program neve Cuidam, 2004-ben indították el azzal a céllal, hogy a drágább orvosi ellátáshoz, műtétekhez olyan gyeremekeket is hozzásegítsenek, akiket csak ezekkel lehet meggyógyítani, anyagi fedezet viszont nincs rá. Az elmúlt négy évben összesen 55 esetben tudtak így segíteni (egy kezelés átlagban 5.000-15.000 Euro volt). Nagyon szuper az ötlet és hogyha még bele is rakjuk a dobozba, ami rá van írva, akkor biztos, hogy a mi ajándékunk lesz idén a legjobb.

És ha esetleg valaki akar saját dobozt gyártani, kattintson ide!

Mit csinálunk, ha utazunk?

Azt láthatjátok a beszámolókból is, hogy hetente vagy kéthetente biztosan kiruccanunk a környéken valahova, de van, hogy messzebbre is merészkedünk. Ilyenkor bizony autózunk keveset-sokat-még többet. Sok mindent lehet csinálni az autóban: vezetni (ezt általában Max vállalja magára, hosszabb utaknál pedig én is besegítek), aludni (Virág néha ilyet is produkál autóban), beszélgetni, mesélni, énekelni, DVD-t nézni, barchobázni, stb.

Mostanában a barchoba a kedvenc, ilyenkor felváltva gondolunk valamire, a család másik két tagja pedig kitalálja furfangos kérdések segítségével, hogy mi is lehet az. Virág esetében általában könnyű dolgunk van, sokszor gondol ugyanis Genisre...

Ha viszont rövidebb távra indulunk, nem mindig fogunk bele egy-egy nehezebb barchoba feladványba, ilyenkor "csak" zenét hallgatunk. Van, hogy a spanyol rádió slágereit élvezzük, itt leginkább az az élvezet, hogy melyik slágerben hanyadik percnél bukkan fel a corazón (szív) szó és onnantól hányszor hangzik el. A feltételezésünk ugyanis az, hogy minél hamarabb és minél többször csempészik bele a varázsszót egy dalba, annál nagyobb az esélye a számnak felfelé kúszni a toplista csúcsa felé.

Ha a rádiót unjuk, akkor jönnek a CD-k, azaz, hogy csak jöttek, mivel az utóbbi hetekben leragadtunk az Első 50 randi című film zenéinél, vagyis annak is csak egy-két számánál:

Wyclef Jean - Your Love reggae mix

Friday, I'm in Love - Cure acoustic

(Virágnak nem ez a verzió van meg hanem egy vidámabb kiadás, csak azt nem találtam meg az Interneten)

Virágnál most ez szerepel a toplista élén és akár tetszik akár nem, utazásonként akár többször is meghallgatjuk, miközben ő hátul a kis ülésében szinte már tökéletesen énekli az angol szöveget. És már a napokat is tudjuk, meg hogy melyiken mit kell csinálni. Az már tuti, hogy ha péntek, akkor szerelem. Virágnak már csak azt kell eldönteni, hogy Avaro, Genis, Hugo, Lorenczo vagy Rafael...

Bonbon üzletet nyitunk

Vagyis nyithatnánk, mert szerintem lassan már megvan a kezdő készlet mennyiség. És hogy mi ennek a története, hogyan is jutottunk idáig??

1. nap (múlt hét szerda): fejembe vettem, hogy Virág tanárainak (7-8 fő) és Max kollegáinak (15-20 fő) bonbonokat fogok készíteni karácsonyra. Interneten keresgéltem, rájöttem, hogy van bonbon, trüffel, praliné és egyéb alkategóriák. Szemezgettem, kigyűjtöttem vagy 20 féle receptet.

2. nap (csütörtök): nyakamba vettem a várost, vettem különböző formájú bonbon és jégkocka készítőket (ennek során pár tíz kilométert tekertem és gyalogoltam és még egy helyi tüntetésbe is belekeveredtem...). Éjszaka nem bírtam nyugovóra térni, míg ki nem próbáltam a nagy tudományt. Hajnali kettőkor már 30 kis bonbon sorakozott a hűtőben (15 mogyorós-nutellás nugátos és 15 fehércsokis-aszalt epres).

3. nap (péntek): kevés alvás után egész nap csak azon járt az agyam, hogy milyet kis csodaédességet lehetne még csinálni és persze igyekeztem beszerezni a hozzávalókat. Így készült el este az újabb adag: 18 marcipános, 18 kávékrémes kis kosárka, 15 fügekrémes szív és 12 fehércsokis citromos csillag.

4. nap (szombat): Eljött a hétvége és már volt segítségem is a konyhában! Gyors reggeli ujjgyakorlatként Virággal sütöttünk kis havas hegycsúcsokat (50 db), majd bekevertük a kókuszos-csokis golyókat (40 db).

Este még gyorsan formába öntöttük a tiramisu golyócskákat (32 db) is és ezzel megérkezett az újabb éjszaka.

5. nap (vasárnap): vasárnap nem dolgozunk, így aztán csak a már bekevert narancskrémes golyókat fejeztük be (25 db).

És most itt tartunk. Van még a hűtőben fahéjas-meggyes töltelékkrém, ehhez még elkészítem a formát és ha lesz még idő-energia készülhetnek még lime-kókuszos golyók is (azóta már ezek is elkészültek...).

Azt talán mondanom sem kell, hogy a kiválasztott receptek töredéke volt csak az, amiből bármit is megvalósítottam, mert ahogy a kezembe került a csokimassza, beindult a fantázia és nem nagyon tudott érdekelni, hogy más mit tett bele, egyszerűen csak tudtam, hogy melyikbe mit fogok még belekeverni.

Nem tudom, hogy ez valamiféle rejtett elhivatottság vagy inkább elmebajnak nevezhető, de azt hiszem, hogy hacsak valaki nem tünteti el a formákat, alapanyagokat, akkor nem bírom abbahagyni. A legszebb, hogy nem is szeretem ezeket a kis csodákat! De folyamatosan akörül járnak a gondolataim hogy még milyeneket lehetne készíteni, vajon kinek mi ízlene, stb. Segítsééééég!

Ja, remélem, hogy az ajándékozottak azért majd értékelik a házilag készített ajándékokat és hogy ők szeretik a bonbont...

Virág ilyen kis tálkákkal lepi majd meg a tanítónéniket:

Max pedig ezzel a kisebb válogatással búcsúzik a kollegáktól erre az évre. Feliz Navidad / Bon Nadal!

Időtlen utazás az arab fürdőben

Régóta vágytunk valamilyen fürdőre, ahol csak ücsörgünk a vízben vagy a gőzben és elfeledhetjük a körülöttünk lévő nyüzsgést. Otthon ugye van a Széchenyi meg a Gellért – esetleg Lambival a Rudas (kizárólag férfi-napokon). De ha kicsit exkluzívabb élményre vágytunk, akkor elmentünk valalmilyen wellness-szállodába, ami ugye Magyarországon a korábbi gyógyfürdők helyén gomba-módon kinövő 4-5 csillagos létesítményeknél azt jelentette, hogy van több medence, szauna és esetleg gőzfürdő is. Egyébként jók is ezek, azt leszámítva, hogy az üdülési csekk intézményének köszönhetően szinte mindig tömeg van, és ettől a wellness minden csak nem az exkluzív ellazulás, hiszen Jancsi bácsi akit most először vitt el a család wellnessre, nem tudja, hogy a szaunából nem kell ki-és-be mászkálni percenként, és hogy a sörösüveggel nem illik beülni a dzsakuzziba.

Itt a Katalánoknál szintén van gyógyvíz (a Pireneusokban), és pl Andorrában van Európa legnagyobb ilyen létesítménye , csakhogy itt más a megközelítés. Pl gyerekeket nem lehet bevinni. Ennek előnye, hogy Pistike nem fog a fejünkre ugrani vagy vizipisztollyal megsorozni, ha éppen nem a fülünkbe ordít egy órán keresztül. Hátránya, hogy mivel Virágot nem engedik be, hát mi sem megyük mert mégsem hagyhatjuk kint a parkolóban.

Aztán jött az ötlet – névnapi meglepetés a drága férjnek, hogy menjünk el Barcelona egyik városi fürdőjébe, de nem ám a sarki uszodába, hanem az eredeti római majd mór városi fürdő (Hammam) helyére épült Banos Arabes-be, persze nap közben, hiszen gyerekeket ide sem lehet bevinni. Így amíg Virág az iskolában tanulta a katalán katicabogár-versikét (Marieta Vola…) mi a város szívében relaxálódtunk.

A koncepció elég egyszerű: design, hangulat, exkluzív életérzés és relax. Például előre be kell jelentkezni hiszen csak korlázozott számú embert engednek be egyszerre, megvannak a kétórás blokkok, amikre jelentkezni lehet és így sosincs tömeg. Arab beütésű chillout zene megy mindenhol, gyertyák égnek lépten nyomon, és az építészetileg nagyon modern földalatti fürdő-részt marokkói és antik motívumok teszik időtlenné . Persze jól is van ez így, mert a fürdőben tényleg megáll az idő, eltűnik a körülöttünk nyüzsgő város és kisimulnak a ráncaink.

Sok fürdőben jártunk már és így összehasonlítva valójában a funkconalitás inkább minimalista: egy sós-medence, egy bugyogós, egy forró, egy langyos és két kis hideg. Ezeken kívül egy gőzkamra és egy meleg hosszú kőpad, amire le lehet ülni vagy feküdni. Ugyanakkor a kivitelezés miatt nem jut eszünkbe, hogy még lehetne ez vagy az – és valójában egy arab fürdőben sem volt több annak idején. Mondjuk ez koedukált és kizárólag fürdőruhában használható, valamint a tisztasága felől sem volt kétségünk.

Nyáron nem tudjuk mennyien mennek el egy ilyen mókára, de ősszel-télen hosszas várólista van pedig masszázs nélkül is 25 € fejenként e beugró. Persze lehet hozzá kérni mindenféle maszírozást de attól olcsóbb nem lesz. Életérzés, kényeztetés és kisimult arc, ezt kapjuk cserébe.

Boldog Névnapot, Virág!

Nemrég Max, múlt héten pedig Virág volt a soros ünnepelt, úgyhogy kezdünk így év vége felé igazi spanyol családdá válni, buli buli hátán (jövő héten jön még a Mikulás is, aztán pedig mi megyünk haza, ahol egy hónap megszakítás nélküli buli lesz)

Szokásos kis "csalással" Virág névnapját nem a sűrű, munkás hétköznapokon ünnepeltük, hanem a hétvégén.

Az ünnepléssorozatot ünnepélyesen tortával nyitottuk meg, ami az iskolai katicabogár sorozathoz hangolva Katicabogár torta lett. Nem mondom hogy gyorsan és könnyen készült, de megérte a fáradságot: az ünnepelt nagyon meg volt vele elégedve, bár az ízlésének úgy tűnik jobban megfelelt a múltkori mascarpone-málna habos torta.

A nagy tortázás után pedig természetesen jöttek az ajándékok. A fő ajándék fent látható vízi furulya szett volt, ami 5 furulyából áll.

Ezeket a kádban kell vízzel feltölteni (a jelzett szintig) és így a furulyák különböző hangokat adnak ki, amikből aztán a színekkel jelölt kották segítségével gyermekdalokat lehet eljátszani. Nagyon ötletes kis játék, Virág is élvezte nagyon. A gond csak az, hogyha egy kis víz kifolyik valamelyikből a játszás hevében, akkor a hang már természetesen nem olyan tisztán cseng, de ugye ez egy igazi hangszeres gyakorlásnál is előfordul..

Volt még az ajándékok között karácsonyi ablakfestő készlet is (ezeket már másnap szépen el is készítette Virág) és az ajándékok közül első helyezett bezsebelő GYŰRŰ is. Merthogy most már divatozni kell, nem mindegy, hogy milyen pólóban, milyen ruhában, milyen harisnyában és főleg, milyen kiegészítőkkel járunk suliba.. Ez a csillogó-villogó csillagos gyűrű például nagyon menő!

reméljük például, hogy Hugo-nak is tetszeni fog, Virág legalábbis már éppen ezen töri a fejét. (Mondjuk ha nem, akkor vegyen jobban, mondjuk gyémántosat is a kis lovag...)

Az ajándékokhoz mindenkinek köszönjük az SMS-ben, e-mailben, skype-on és galambpostával küldött köszöntéseket, Virág mindegyiknek nagyon örült.

De azért nehogy tétlenül maradjunk egy ilyen neves napon, mentünk azért kicsit kirándulni is még szombaton, a Barcelona-t határoló Collserola parkba (ez gyakorlatilag olyan, mint Budapestnek a Budai-hegység). Van itt minden, sok-sok kiránduló útvonal, bicikliutak, pihenőhelyek, kilátók, tűzrakóhelyek, a hegyet pedig kanyargós utak hálózzák be mindenfelé, ami a motorosoknak élvezet, a bicikliseknek inkább kihívás.

Tehát itt a hegygerincen sétálgattunk a csodás őszi napfényben, miközben a lábunknál hevert az egész város, háttérben a tengerrel. És még a házunkat is szemmel tarthattuk a távolból.. Egyszóval szép kis névnap kerekedett így a végére! Köszönjük Virág a bulit!

Karácsonyi lottó őrület - El Gordo

Bár már tavaly is feltűnt, de akkor még nem nagyon láttunk a dolgok mélyére, hogy mi is ez a lottózási őrület itt Spanyolországban karácsonykor. Ez a Karácsonyi Lottósorsolás, amit 1812 óta minden évben december 22-én szerveznek. Állítólag ez a világon a legnépszerűbb lottójáték, melyben a statisztikák szerint átlagban a spanyol lakosság 75-85 százaléka vesz részt minden egyes évben. Aki soha nem lottózik, ilyenkor még az is vesz szelvényt. Minél többen vesznek részt, annál nagyobb a nyeremény (a főnyeremény tavaly 3 millió Euro volt). De mint ahogy azt most megtudtam, 30.000 nyeremény van, tehát elég nagy az esély, hogy valamit nyerjen szinte minden játékos, vagy legalábbis minden második, harmadik. És ebben ez a buli! Szinte mindenki részt vesz, szinte mindekinek van ismerőse, aki nyert már valamit.

A rendszer amúgy kb. annyira bonyolult, mint az itteni iskolákba bejutni: NAGYON. Vannak ugyanis szelvények (200 Euro/db), de ezeket tizedszelvényekre bontják (20 Euro/db) és még azokat is fel lehet osztani rész-szelvényekre. Tehát hogyha azt gondoljuk, hogy vettünk egy szelvényt (amin amúgy egy 5 számjegyű szám van), akkor valójában az csak egy tizedszelvény. Ha ezzel megnyerjük a 3 milliót, akkor nekünk 300.000 Euro jár (amit ugye nem utasítanánk vissza...). A számok pedig adottak, minden számból meghatározzák hogy mennyi sorozat van. Tehát kihúzzák a 34567 számot, akkor lehet, hogy ebből 120 sorozat van, akkor mind a 120 kapja egyenként a 3 milliót.. Szóval itt sok nyertes van!

A sorsolás december 22-én van, a TV közvetíti és az egész egy hatalmas show, amiben gyerekkórusok énekelnek el minden számot. Buli, buli, buli.

És buli van mindenhol, hiszen már novembertől minden bárban, minden kávézóban, pékségben, ruha- és cipőboltban vehetünk jegyet vagy részjegyet. Azaz, akivel az év minden napján minden nap együtt esszük a kis boccadillo-nkat és isszuk hozzá a cortado-t, ilyenkor közösen vesszük a lottószelvényt. És persze közös szelvényt vesz az iskola, a munkahely és mindenki.... És hogyha valaki nyer, akkor persze itt aztán nincs esély eltitkolni, álnéven futkosni, magunkra költeni, hiszen a fél világ tudja úgyis, hogy nyertünk.

Idén 2,3 milliárd Eurónak keresik gazdáját összesen..

A farkas visszatér

Egyik kedvenc múzeumunk itt Barcelonában a CaixaForum, ahol egy időben általában 3-4 párhuzamos kiállítás látható és hétvegenként pedig sok és sokféle felnőtt és gyerekprogramokat is szerveznek.

Nemrég fotókiállításon voltunk, utána az iszlám kultúráról volt egy érdekes időszakos kiállítás, most a hétvégén pedig egy gyerekműsorra ugrottunk be. A színdarab címe "A farkas visszatér" volt és minden ajánlóban az hangozott el, hogy a többi szokványos mesével ellentétben itt a farkas aranyos és jó.

A mese inkább bábjáték volt és gyakorlatilag egy keretbe foglalták a "A farkas és a 3 kismalac", "A farkas és a kis kecskegidák" és a "Piroska és a farkas" meséket. Mindezt egy öregedő, tehetetlen botorkálásával már szinte sajnálatra méltó farkas mesélte el, akit a végén örökbe fogadtak. Csakhogy az apukák se unatkozzanak, a a mese elején és végén vadítóan vörös, alul-felül mélyen ki és felvágott ruhában vonagló énekesnő búgta fülünkbe a szomorú farkas dalát.

Mindent összevetve jó kis előadás volt, Virág is nagyon élvezte és tekintettel arra, hogy katalánul beszéltek, valószínűleg többet is értett belőle, mint mi.

Egyet se fizet, kettőt kap

Arról már többször tettünk említést, hogy ha valaki ide költözik, érdekes nyelvi helyzetbe csöppen: Spanyolországban vagyunk ugyanis, ahol a hivatalos nyelv a spanyol, de itt Barcelonában, Katalónia fővárosában azért nem árt katalánul is tudni. A spanyollal el lehet boldogulni, tehát megértik és ha éppen jó a kedvük, akkor válaszolnak is nekünk spanyolul, de azért mindenképpen jó pont a katalán nyelvtudás a mindennapokban. De hogyha véletlenül (illetve inkább szükségszerűen) az oktatás, az egészségügy, a hivatalos ügyintézés, űrlapok kitöltése terére sodor minket az élet, akkor jobb, hogyha elfogadjuk és tudomásul vesszük, hogy mindez kizárólag katalánul történik. Mi az első évünket a spanyollal való ismerkedéssel töltöttük és mostanra jutottunk oda, hogy kicsit komolyabban foglalkozzunk a katalánnal is.

Az önkormányzat szervez ingyenes tanfolyamokat, ahova ugyan nem túl könnyű bejutni, főleg hogyha mondjuk nem jó bármilyen időpont vagy helyszín. A tanfolyamok 12 szinttel fedik le a nulla nyelvtudástól a felsőfokú szintig a katalán oktatást. Az első három szintet az önkormányzat támogatja, a többiért fizetni kell, bár sokkal olcsóbb még ott is, mint egy normális nyelviskola. És mindezért mit is kap az ember?

Beülhet 20-25 másik “bevándorló” mellé katalánt tanulni, szintenként kb. 40-60 órát, 300 oldalnyi könyvet és jó esetben katalán nyelvtudást.

Én nyár végén kezdtem el szervezni a tanulásomat, november elejére be is jutottam az alapszintű csoportba, ami most januárig tart és utána kezdődik újra a jelentkezési hercehurca, hogy bejussak a második szintre (kicsit eszembe jutott, amikor minden félév elején az ELTE-n órákat ültünk sorban, hogy bejussunk egy-egy szuper nyelvészeti szemináriumra…). De itt kérem meg kell szenvedni a katalán nyelvtudásért! Ide csak az jöjjön, aki tényleg tanulni akar, aki végigböngészi a jelentkezési folyamatot, majd a nulla nyelvtudásával mégiscsak megérti a katalán tájékoztatót és katalánul ki is tölti a lapokat. Ha már bent vagyunk, egyszerű az élet!

A csoport: nálunk 25 főből áll kb, valószínűleg a jelentkezésnél többen már lemorzsolódtak és csak az igazán kitartóak maradtak bent. Az arányok: 20 dél-amerikai (Brazília, Kuba, Venezuela, Equador, Bolívia, Peru), 2 spanyol, 1 kínai, 1 litván és 1 magyar (ez én vagyok). A sok dél-amerikainak köszönhetően fergeteges a hangulat, ugyanis ők minden alkalommal megdöbbenek és viccesnek találják, hogy más népek (most épp a katalánok) más nyelvet beszélnek, mint ők (azaz spanyol) és hogy ez milyen fura. Hihetetlen, hogy ők tényleg nem nagyon találkoztak még azzal az érzéssel, hogy nekik kellene valamilyen idegennyelvet tanulni, hiszen amerre ők járnak (és úgyis csak arra járnak) mindenki beszél spanyolul. Néha persze van abból is viháncolás és nevetgélés, hogy melyik országban milyen kiejtéssel és milyen spanyolsággal beszélnek, de ez már csak hab a tortán. Itt mindenki jókedvű, pozitív és szemrebbenés nélkül mond végig olyan mondatokat, amiben az első szó katalán és azt követi mondjuk minimum 40 full spanyol szó… (mondjuk ez az én esetemben ugye már szuper eredmény lenne, na de az övékben…haha)

A tanárnő nagyon katalán és nagyon jó. Én megint csak féltem kicsit, hogy mire jutunk majd 25-30 fővel, de itt ez nem gond. Ha valaki már eljut oda, hogy katalánul tanuljon, adnak neki lehetőséget, jó tanárt és szuperül felépített nyelvkönyvet.

Én általában a litván és kínai lány között ülök, igyekszünk lépést tartani a tananyaggal és persze a spanyol magyarázatokkal. Merthogy felmerülhet egy jó kis bonyolult katalán nyelvtani szerkezet, a végén valószínűleg valamilyen hasonlóan körmönfont spanyollal fogják megmagyarázni, mi pedig jegyzetelünk szorgalmasan, hátha otthon hosszas kutakodással megtaláljuk az értelmét is…

Ez itt kérem most az igazi “Egyet (se) fizet, kettőt kap”, intenzív katalán-spanyol tanulás ingyen.

Én mindenesetre élvezem nagyon, igazi esettanulmány és néha már-már olyan, mintha egy szappanoperába csöppent volna az ember. Van itt Julian, aki mindenképpen csajozni akar, persze nemcsak ő, hanem Nico is és persze az olasz beütésű Emilio. Evelin, Juanita és Vanessa az állandó viháncolók, akik egy-egy nekik furának tűnő szón képesek akár fél óráig elnevetgélni. Marisol (a kb. 50 éves bejárónő) a csapat lelke, szervezője, begyűjti a címeket, e-mailcímeket és ki tudja milyen adatbázisba gyúrja majd ezeket össze, kíváncsian várjuk az eredményt. Sandra az abszolút menő csaj, ő a Barbie alkaltú brazil légiutaskísérő, aki hol van hol nincs, de ha van, minden férfi csak vele akar nyelvet gyakorolni… Yuxin az én kis kínai padtársam, aki hihetetlenül igyekszik, hogy ki tudjon olyan hangokat is adni, amik számára lehetetlenek, másik oldalamon pedig Inga litván barátném próbálja meg kitalálni, hogy miről is van éppen szó, amiről ő lemarad az állandó SMS írás miatt. Van még Xavi, a baszk szakács, akitől megtudtam, hogy Virág neve baszkul Lori lenne és még egy tollat is kaptam tőle, ami a munkahelyét reklámozza.

Hát, nagyjából ennyi a csapat, a tudásunk rohamosan fejlődik, itthon például értelmet nyertek Virág szavai. A gyermek tehát nem halandzsázik, hanem történeteket mesél katalánul… Adéu! (azaz Adios, azaz Viszlát)

Iskolai jelentés

Iskolai híradónk újra jelentkezik. Eltelt kb. két hónap a suliban, Virág még mindig imádja, reggelente ugrik ki az ágyból, hogy mehessen suliba, mert ott mindig van valami érdekes! Folyamatosan beszél katalánul és délutánonként tökéletesen eljátssza, hogy mi hogyan történik az iskolában. Itthon babákat, állatokat nevel, időnként pedig a nagymamát tanítja katalánul skype-on keresztül. Ha most lenne pályaválasztás, szuper tanítónéni lenne belőle.. Kicsit ugyan szigorú, de most már ő is beismerte, hogy amelyik gyerek rossz, azzal nem nagyon érdemes foglalkozni, majd megjavul idővel!

Az iskolában kis könyvek alapján tanulnak az élővilágról, most éppen a katicabogár volt a téma. A könyvet mutogatva szépen elmondja katalánul, hogy milyen a katicabogár, milyen fajtái vannak, hogy születik, stb. Még szerencse, hogy nemrég én is elkezdtem a katalán nyelvtanulást, mert így legalább az alapszavakat megértem, a többit kikövetkeztetjük, tehát valamennyire tudjuk követni, hogy mi zajlik az iskolában.

Szerencsére Virág jó gyerek, így az üzenőfüzetében nap mint nap csak annyi áll, hogy megette az előételt, főételt, desszertet, aludt / pihent és kész. Egyszer beírtak még valamit, de mivel nem tudtuk lefordítani sehogy sem, ezért inkább nem tulajdonítottunk neki túl nagy jelentőséget… A szótár azt írta, hogy körbemászkált, de mi értelme lenne egy ilyen beírásnak, hogy körbemászkált a gyerek????

Az iskolában amúgy mindig szerveznek valamit, a nagyobb évfolyamok is aktívak, hol hálaadásnapi sütiket sütnek, hol játékokat árulnak, most pedig épp zenei hetet szerveztek, így minden reggel komolyzenével fogadják a népet az aulában: ma reggel például Carmina Burana-ra vonultunk be ünnepélyesen…

Fiúk terén is vannak ám változások: Alvaro-ról kiderült, hogy nagyon verekedős, ezért most Genis a menő, néha még éjszaka is arra ébredünk, hogy Virág azt kiabálja: “Hol van a Genis?” Amikor pedig barchobázunk, akkor Virág általában Genis-re gondol… Hát, ez van! Változnak az idők, mi pedig próbálunk lépést tartani Virág érzelmeivel. (ezt itt tegnap írtam, azóta kiderült, hogy már Genis sem annyira menő, mivel túl fiatal, csak három éves – most Rafael már a befutó, aki öt éves!)

Persze azért mi is szoktunk neki hiányozni, bevallása szerint szokott az iskolában is ránk gondolni és gyakran csak úgy odabújik hozzánk, hogy mennyire szeret, múltkor pedig azt mondta, hogy “Anya, úgy sajnálom, hogy Te már nem járhatsz velem iskolába! De hát ez van! Oda csak gyerekek mehetnek..”

Szombaton végül mégiscsak a strandon kötöttünk ki

A hétvégén a gyönyörű napsütésben arra gondoltunk sétálunk, kirándulunk egy jót. Miután már péntek este elkezdtük a bulit (megünnepeltük a Márton napot, merthogy itt nálunk a családfőnek csak a fedőneve Max, az igazi Márton... - a tortát teljes egészében Virág díszítette formákkal, felirattal mindennel együtt!), majd szombat reggel egy csodálatos omlós narancsos kuglófos reggeli után

elindultunk a barcelonai reptér tövében lévő Llobregat folyó delta torkolata körül kialakított természetvédelmi területre.

Amellett, hogy a folyó melletti hatalmas termőföldeket gyakran Barcelona zöldség-gyümölcsös kertjének is nevezik, van itt minden: bicikliutak, játszóterek, túraútvonalak, teljesen körülzárt természetvédelmi terület madárlesekkel.

A hely egyik érdekessége még, hogy a Barcelonába tenger felől érkező repülők leszállópályája kezdeténél kialakítottak egy szabadtéri pihenőt, ahol a jól elhelyezett köztéri nyugágyakra feküdve gyakorlatilag közvetlenül a fejünk felett pár méterrel kezdik meg a landolást a hatalmas gépmadarak.

Miután meguntuk a gépek hasának figyelését, elindultunk a tengerparti sétány felé és mivel november ellenére 24 fok körüli meleg volt, a homokban mezítláb keresgéltük a kagylókat, játszottunk a szuperül felszerelt játszótereken,

kipróbáltuk, hogy milyen a pókember élete és csak a gyomrunk jelezte, hogy pár óra egy szempillantás alatt elröppent.

Amúgy annyit érdemes még erről a természetvédelmi területről tudni, hogy amikor kb. 15 éve a Barcelona melletti kisváros körül elkezdett egyik oldalról a repülőtér, másik oldalról a kikötő hatalmas tempóban fejlődni és terjeszkedni, akkor a város vezetése még időben megrajzolta a folyótorkolat körüli természetvédelmi területet, ezzel biztosítva a városnak nemcsak az anyagi fejlődését, hanem az élhetőségét is. Azóta ezt a területet fejlesztik, ennek köszönhető a folyó- és tengerpartot szegélyező sok és sokféle szabadtéri park, tematikus útvonal.

Karácsonyi tészták helyett szoborkiállítás

Olvastuk az újságokban, hogy November 2-ig felszerelik a városban a karácsonyi díszkivilágítást, így most vasárnap délután elindultunk, hogy az enyhe novemberi estében lopjunk egy kis karácsonyi hangulatot magunknak. Az égők, lámpák tényleg fel vannak szerelve, de még nem kapcsolták be őket. Azóta azt is megírták, hogy December 2-án kapcsolják be a fényeket... Az itteni szokás szerint minden évben valami extra dizájn ötlettel állnak elő díszítés terén is: tavaly 6 hatalmas fenyőfát állítottak fel, de nem akármilyeneket ám – az alternatív energiaellátás jegyében volt amelyik napelemes volt és volt, amelyiket biciklik tekerésével lehetett fényesre varázsolni.

Idén a város 26 pontján óriási tészták fognak világítani.

Persze nem akármilyen tészta, hanem a ‘galet’, ami az itteni karácsony egyik nélkülözhetetlen étele.

A lényeg, hogy mivel nem tudtunk tésztát nézni és a Passeig de Grácián sétálva észrevettük, hogy Gaudi által alkotott La Pedrera bejáratánál éppen nem kígyózik a sor (ez ritka alkalom), gondoltuk, hogy beugrunk oda. A ház is megér egy látogatást (ha megnéznéd virtuálisan, akkor kattints ide), de most éppen időszakos kiállítást szerveztek Aristide Maillol munkásságáról.

A kiállításon a művész életén és munkásságán vezetnek minket végig műveinek segítségével. Elolvashatjuk, láthatjuk, hogy milyen technikával készül egy-egy szobor megformázására és hogyan is alkotta meg a híres szobrokat, bónuszként a kiállítás végén még egy kis filmet is meg lehet nézni, amiben a művész maga is szerepel.

Új kuka jelent meg az utcákon

November 1-től újabb kukafajta jelent meg itt az utcákon, ez a barna fedeles kuka, amibe a szerves hulladékot kell majd gyűjteni. Állítólag az új kuka nagyon szuper, ergonomikus, kézzel és lábbal is könnyedén nyitható, ráadásul még a guberálók is nagyon szeretik, mert így sokkal könnyebben hozzáférnek a mások által kidobott, számukra viszont még értékes dolgokhoz. Az új kukák pedig nemcsak megjelentek az utcákon, hanem megjelenésüket már felvilágosító hadjárat előzte meg, majd amikor már használni lehetett őket, akkor is szinte minden újság írt róluk, az utcákon, buszokon pedig hatalmas plakátok, szórólapok segítik az átlagembert, hogy mikor melyik szemetet hova és hogyan dobja be. A képen látható bácsi is éppen ezt tanulmányozta...