Lehet választani a nyelvek közül!

Virág most már nagyon intenzíven használja a tanult nyelveket, szerencsére jól meg tudja különböztetni őket és csak ritkán keveri-kavarja őket. Velünk itthon mindig magyarul beszél, de például amikor óvodai szituációhoz hasonló környezetbe kerülünk (gyerekek, játszótér, stb.), akkor már megjelennek az angol, a spanyol és katalán szavak (meg persze néhány holland és még ki tudja, hogy mi...). A babáit is legtöbbször angolul fegyelmezi (mint ahogy óvónéni, óvóbácsi őket), de hogyha játszik velük, akkor inkább spanyolul cseverésznek (ahogy a gyerekekkel).

A héten például a következő mondatot sikerült mondania az udvaron:

"Anya, careful! Aquí madárkaka." - azaz Vigyázz Anya, itt van egy madárkaka - és mindez magyarul, angolul és spanyolul.

Hát, most épp így beszél a többnyelvű környezetben felcseperedő 3 éves lányunk.

A spanyol narancs

Amikor pár hete végigautóztuk Spanyolország keleti partvidékét Murcia felé, majd vissza, akkor láttuk, hogy a hatalmas narancstermelő vidékeken a fák alatt rogyásig megpakolt zsákokban szedik a narancsot és pont ebben az időszakban itt a barcelonai boltokban is megjelentek a 4-5 kilós narancshálók. Én is vettem egy ilyen háziasszonyok karizmát erősítő kiszerelést, merthogy a mostani smoothie gyártáshoz csak jobb, hogyha friss narancsot préselünk, mint hogyha kész narancslevet veszünk (még akkor is, hogyha azt a PEPSI gyártja) és azért is gondoltam, hogy írok gyorsan róla, mert az élmény meghatározó volt. Vágtam fel a nem túl egyenméretű, nem is túl szép narancsokat és kezdtem kicsavarni a levüket. Az egyből feltűnt, hogy alig volt bennük mag, aztán jött a következő meglepetés, a kis citromprés 1-2 narancs leve után csordulásig telt, tehát ezeket a narancsokat tényleg lédúsnak lehet nevezni és végül jött a kóstolás: édes, zamatos, hmmmm. Ha a jövőbeli fényképeken izmos bicepszeket, tricepszeket véltek felfedezni rajtam, akkor tudhatjátok, hogy sok narancsot vettem (ja és ásványvizet, mert itt azt is leginkább 5-8 literes megapalackban adják..).

 

Ez a narancs Valenciából jött, azaz Valencia tartományból valahonnan, ami itt országon belül egy híresen jó narancstermelő vidék. Persze itt is többféle narancs terem a fákon, van például olyan, amit csak lekvárokhoz használnak fel, amúgy nem igazán fogyasztható a gyümölcse (ilyenek nőnek a parkokban, vagy itt a környékbeli utcákban) és vannak az ehető, vagy levüket kicsavarva iható narancsok. Ezek között is vannak a mandarinfélék és a nagyobb, savanykásabb narancsok. A Navelina az egyik sztár narancsfajta itt, mivel nagyon korán, már tavasz elején beérik, lédús, édes izű, vékonyhéjú és magtalan és a Valencia Late, ami ugyan kisebb, de éppúgy édes, lédús, mint az előbb említett. De van még Navel, Salustiana, Marisol, Oronules, Clemenpons és Loretina fajtájú is. Sajnos még leírás után sem nagyon tudnám beazonosítani ezeket, talán majd pár év tapasztala után menni fog. Amit most ettünk-ittunk az a Valencia Late volt és nekünk nagyon ízlett. Már itt is érezhető volt a nagy különbség, hogy a gyümölcs nem zötyögött napokig kamionban, majd várakozott agyonhűtött tárolókban. Vajon milyen lehet frissen leszedni a narancsot a fáról és azonnal megenni…

 

Van amúgy, amit azt hiszem, hogy sosem fogok megérteni: otthon általában az EU-s szabványnak megfelelő egyengyümölcsöket lehet megvenni a boltokban arra hivatkozva, hogy ha már EU-s ország vagyunk, akkor ez így van rendjén. De hogy van az, hogy itt lehet kapni formátlan, csúnyácska, ellenben nagyon finom, ízletes paradicsomot, narancsot, almát, stb.??

Katalán nyelvtanulás

Miután a hivatalos ügyintézések nyelve itt Barcelonában a katalán, egy évi ittlét után katalán nyelvtudásunk nem a nullával egyenlő, de ez mégsem jelenti azt, hogy valakivel akárcsak pár mondatot is, de tudnánk már beszélni. Múltkoriban beültünk egy helyi étterembe, ahol az akkor már aránylag jó kommunikációs szintű spanyolunkkal egy kukkot sem értettünk meg abból, amit katalánul mondtak. És mit ne mondjunk, elég rossz érzés kerített minket hatalmába, hogy ezek szerint mégsem hasonlít a két nyelv egymásra? Pedig mi azt gondoltuk.

 

A lényeg, hogy szeptembertől Virág olyan iskolába fog járni, ahol ugyan tanulnak spanyolul és angolul is, de azért a fő nyelv a katalán. Reményeink szerint ő elég hamar belejön majd ebbe, az utóbbi egy évben volt alkalma hozzászokni a soknyelvű környezethez, de mi lesz velünk? A beíratkozáshoz szükséges dokumentumokat sikeresen kitöltöttük, csak egy dolgot sikerült félreértelmezni, de azért nagy izgalommal tekintünk az első katalán szülői értekezletre vagy amikor már majd egy kukkot sem értünk abból, amit Virág beszél.

 

Ezt a teljes kiszolgáltatottságot elkerülendő, gyorsan neki is álltam a katalán nyelvtanulásnak. Az önkormányzat itt a nyelv és a kultúra megőrzése és támogatása érdekében ingyenes tanfolyamokat szervez több kerületben is, és mivel ezek ingyenesek, a külföldiek szívesen veszik igénybe, hiszen elég ritka, hogy valahol az embernek ingyen tanítsanak meg egy nyelvet, még akkor is, hogyha az nem túl sok országban használt nyelv…

Mivel a tanfolyamok általában délutánonként vannak, én sajnos nem tudok rájuk elmenni, így könyv (Catalan para dummies) és online oktató portál segítségével kezdtem hozzá a tanulásnak. Az online portált amúgy szintén az önkormányzat fejlesztette és ingyenes regisztráció után bárki tanulhat különböző szinteken katalánul. A rendszer szerint a teljesen kezdő szintre eddig 9894 felhasználó regisztrált, akik közül 13 magyar is van... A könyvben pedig az a vicces, hogy katalán nyelvet tanulom egy spanyol nyelven írt nyelvkönyv segítségével, így aztán teljes a siker, hiszen egyszerre tanulom a szavakat és nyelvtani fogalmakat két nyelven.

 

Az egészben az a legérdekesebb, hogy itt élve nagyon sok szót ismerünk már katalánul írásban, mivel mindenhol vagy csak katalánul vagy katalánul és spanyolul van kiírva minden. Írott anyagokban ezért aztán már nagyon jól tájékozódunk, de a beszéd mégis nagyon bonyolultnak tűnik.

 

Persze ezt gondoljuk most, aztán egy-két lecke a könyvből, néhány lecke online és remélhetőleg nem fogunk tornaruha helyett kenyérpirítót vinni az iskolába…

 

Ja, és még egy érdekes kis történet: Gondoltam, hogy az első lecke anyagának elsajátítása után, a hogyan mutatkozzunk be? szókincset próbálom Virággal megtanítani, hogyha majd első nap katalánul kérdezik, hogy hogy hívják, akkor legalább értse meg a kérdést és mondja meg, hogy Ambrózy Virág. Kérdezem én: Com et dius? Virág válaszol: Virág. Ezek szerint ő ezt már tudta.

Na ez a gáz, amikor a gyerek többet tud, mint mi és nem is tudunk róla… Lehet, hogy más nyelveken is beszél csak még nem próbáltunk rákérdezni???

Smoothie őrület

Ahogy már a múltkoriban írtam, kicsit rákattantunk az édességekre, desszertekre, de most eldöntöttem, hogy egy jó darabig megtartóztatjuk magunkat és nem eszünk mindenféle molten chocolate cake és társai finomságokat, inkább megpróbálok a mindenféle finom gyümölcsből finomságokat kreálni. Segített ebben még az is, hogy kölcsön adtam Leyla barátnémnak a konyhai robotgépemet, így aztán nem is tudtam volna komolyabb tortákat, készíteni. 

Reggelire mostanában például Smoothie-t iszunk. Még mielőtt bárki valami furcsaságot sejtene emögött a szó mögött, elárulom, hogy egyszerű gyümölcsturmixokról van szó, annyi kiegészítéssel, hogy a Smoothie-ba lehet tenni jeget, fagyasztott gyümölcsöt, joghurtot vagy akár ritkán még tejet is, de például fagyit soha. Mert akkor ugyan még finomabb lenne, de akkor már nem hívhatnánk Smoothie-nak.

Na ennyit a definíciókról. Jöjjön a lényeg!

 

A smoothie alapreceptje nagyjából így néz ki:

2-3 gyümölcs

2 dl narancslé (persze a legjobb a frissen csavart, 100%-os)

1 joghurt

Hogyha nem találjuk elég édesnek, általában csak mézzel illik édesíteni, de legtöbbször szerintem még erre sincs szükség, márcsak azért sem, mert ez az egészséges receptek között kiemelt helyen szerepel általában.

 

A héten csináltunk banános-mangós smoothiet (2 banán, 1 mangó, 2dl narancslé, 1 joghurt), epres smoothiet (2 pohárnyi eper, 2 banán, 2 dl narancslé, 1 epres joghurt), meg sárgadinnyés smoothiet (2 nagy szelet sárgadinnye, 2 dl narancslé, 1 banán, 1 joghurt) és persze még nincs vége. Nemsokára jön az ananászos, erdei gyümölcsös és dinnyés smoothie.

 

A fetás görögdinnye saláta esete

Konyhai szárnypróbálgatásaim során belebotlottam egy izgalmasnak hangzó receptbe, a fetás görögdinnye salátába. Először elvetettem az ötletet, de aztán csak nem hagyott nyugodni, így a múlt héten elkészítettem. Ez egy tipikusan hőségben fogyasztandó recept, mondjuk sült húshoz vagy csak úgy magában. Nálunk sajnos pont vasárnapra kicsit szeles lett az idő, így a jól behűtött saláta vegyes ízeivel annyira nem lett ütős, ellenben nagyon szép, piros-fehér-zöld színeivel hihetetlen mutatós  étel. Nehéz elképzelni, leírni pedig lehetetlen, hogy milyen ízhatású ez az édes dinnyegömbökből, omlós fetasalátából és markáns mentából álló saláta, úgyhogy akit érdekel, csinálja meg egy forró nyári napon.

 

Fetás görögdinnye saláta

 

Hozzávalók:

½ görögdinnye

200 gr feta

mentalevelek

fél deci oliva olaj

fél deci rizsecet

bors

 

Először is daraboljuk fel a dinnyét kockákra vagy dinnyekanállal vájjunk ki belőle golyókat. Erre morzsoljuk rá a feta sajtot és végül öntsük rá az olivaolajból,  rizsecetből és őrölt fekete borsból készített salátaöntetet. Jó pár órára vagy akár egy éjszakára is betehetjük hűlni ,hogy jól összeérjenek az ízek.

Mangós sárgadinnye leves

Itt a nyár, van sok-sok gyümölcs, úgyhogy jöhetnek a hideg gyümölcslevesek. Az otthon jól bevált meggyleves itt sajnos nem téma, mivel nem nagyon lehet meggyet kapni, sem frissen, sem fagyasztott vagy befőtt formában. Így legalább lehet tovább kísérletezgetni az ízekkel.

A múlt héten a kis arab zöldségesnél gyönyörű friss mangót vettem, így fogtam neki a mangós receptek keresésének és hálás kis családom megint csak nagyon értékelte a végeredményt:

 

Mangós sárgadinnye leves

 

Hozzávalók.

1 sárgadinnye

2-3 mangó

2 lime

Ízlés szerint gyömbér (ízlésem lett volna, de gyömbérem nem volt, szóval most enélkül készült)

 

Elkészítése persze nagyon egyszerű, daraboljuk fel a gyümölcsök húsát, turmixoljuk őket össze a 2 lime levével és jól hűtsük be. Tálalni valamilyen piros gyümölccsel érdemes, mert az édes és jól mutat rajta. Előre szólok, hogy jobb, hogyha már elsőre dupla adagot készítünk, mert ebből aztán minden mennyiség pillanatok alatt elfogy.

 

 

A Manga bal oldalán

Az elmúlt napokban a hétfői szünnap köré szervezve hosszú hétvégére indultunk és mivel a tőlünk már jól megszokott tempót vettük alapul, gondoltuk, hogy ha már van 5 napunk, akkor abba nemcsak valami közeli célpont fér bele, így hát leugrottunk Murcia tartományba, Dél-Spanyolországba. Az ugrás elég nagy lett, még minket is meglepett, hogy végül 700 kilométerre sikerült kis otthonunktól eltávolodni, Virág pedig az odaút utolsó száz kilométerében hangot is adott bánatának, hogy ő bizony Barcelóban akart volna maradni, merthogy ott is van tenger, minek Murciába menni. Ez eddig igaz is lett volna, de azért mégsem lehet mindig itthon az ember még akkor sem, hogyha itt is van tenger.

 

Murcia tartomány amúgy az egyik legritkábban látogatott tartománya Spanyolországban (legalábbis a könyvünk szerint), amit a helyszínen járkálva nem gondolnánk, mert a part telis tele van nyaralásra tervezett apartmantornyokkal, éjjel-nappali nyitvatartású boltokkal és mindenhol minden ki van írva angolul is.. Ez pedig igazán ritkaság számba megy itt Spanyolországban. De az tény és való, hogy a tengerpartot leszámítva, a főbb városok nem annyira turisztikai célpont szagúak, mint más spanyol városok.

A tartományban amúgy vannak magas hegyek, nagy síkságok, természetvédelmi területek, kis és nagy városkák és hosszú-hosszú partvidék, ahol az éves átlaghőmérséklet 18 fok körüli, így aztán nem meglepő az angol turisták magas száma.

Mi egy elég híres helyre utaztunk, a Mar Menorhoz, ami gyakorlatilag egy, a tengerbe 22 km hosszan benyúló földnyelv által bezárt, kis tengeri laguna, aminek ugyan sós a vize, de hét méternél sehol sem mélyebb, így aztán egész évben melegebb mint a tenger, mindenféle vízi sportokat lehet benne űzni, ezért kapta a “világ legnagyobb medencéje” nevet is. Itt található a 'La Manga' amely magát a földnyelvet jelenti ami elzárja a lagunát a tengertől, és amely hatalmas apartman-házak sorából áll hosszú kilométereken át (nagyon bizarr látvány ám).

 

Jól felszerelt kis apartmanunkból aztán csillagtúraszerűen látogattuk meg a környék érdekesebb városait, Murciát és Cartagenát. Mivel most megpróbáltuk magunkat visszafogni, egyáltalán nem próbáltunk meg minden múzeumot végigjárni, helyette inkább a játszótereken és a tengerparton múlattuk az időt.

 

Először Cartagena felé indultunk, ahol egy sok szempontból ambivalens város fogadott minket. Azt egyértelműen érezni lehetett ugyanis, hogy ennek a városnak a múltban fontos szerepe lehetett, hiszen már a nevét is Karthago után kapta, meg aztán van itt római színház, sok-sok vár, erőd, torony, bikaviadal aréna, szecessziós építészet és társai, de ma az egész kicsit mégis csak díszletnek tűnik, az épületek nagy része omladozó, lerobbant, az utcán lézengő munkanélküliek ütik el az időt, valahogy kicsit szellemváros jellegű az egész. Persze most is élnek itt emberek, nem is kevesen és keményen dolgoznak azon, hogy rendbe hozzák a régi épületeket, de azt érezni, hogy nem túl sok pénz van erre a célra és ma kevésbé találja meg a helyét a város, mint egykor.

Régen ugyanis a punok Európába érkezve egyből felfedezték, hogy ennek a városnak kiemelt jelentősége lehet, hiszen földrajzilag nagyon jó helyen fekszik, ráadásul egy olyan öbölben, ami jól védhető, a szárazföldön pedig az 5 dombra és azok környékére épült város szintén kiemelten jó elhelyezkedésű. Gyorsan meg is alapították itt Carthago Novat, és terveik szerint innen elindulva hódították volna meg Spanyolországot, majd terjeszkedtek volna tovább Európa és Róma felé, de Scipio a hadseregével ezt a tervet egy csapásra megsemmisítette és ezzel a város római birodalom részévé vált. 

Ezután jöttek a mórok, a vízigótok, a Habsburgok, szóval elhelyezkedésének köszönhetően nagyon színes történelme volt Cartagenának. Egész jól tartotta is magát a város, csak néhány nagyobb járvány tizedelte meg a lakosságot, ám a végső csapás az elmúlt évszázad polgárháborúja volt, amikor is az épületek nagy része megsemmisült. Ennek hatása és eredménye érezhető a lerobbant, lerobbantott házakon, omladozó falakon. A város amúgy ma a spanyol tengerészet egyik fő központja, így aztán a gyönyörű öböl, ami a várost védi, telis tele van kisebb-nagyobb hajókkal, vitorlásokkal, sőt még hadihajókkal is (az össz-hatás inkább hadi- és ipari tehát ne egy Cannes-i kikötőt képzeljünk el).  

Minden ősszel megrendezik a Karthagóiak és a Rómaiak csatáját, ahol a város egyik fele a Karthagói harcosokat, másik fele pedig a római hadsereget képviseli és nagyszabású harci játékokkal múlatják az időt és emlékeznek a város színes múltjára.

Lehet, hogy most még nem talált magára ez a város, de az biztos, hogy néhány év/ évtized felújítási munkálatok után egy olyan Cartagena fog itt állni, ahol sokféle korszak sokféle lenyomatát figyelhetjük meg, miközben jót kávézunk a főutcán és utána jót strandolunk a környező partok egyikén.

Az ellentmondások városa ez: az egykor gyönyörű szecessziós házak között sétálva marokkói utcaképhez hasonlít a tömeg és olyan fura boltok vannak, ahol egy kirakatban kínálnak Jézus szíve szobrot kis Máriával és Metallica pólót sátánista kellékekkel. A város közepén található kellemes kis parkban pedig egy nyugdíjas-tornapálya van (!), és rengeteg ücsörgő ember (az első benyomásunk az volt, hogy ez az ücsörgők városa).

Murcia tartomány központja a hasonló nevű Murcia , ami nemcsak nagyobb, mint Cartagena, de érezhetően pezsgőbb és fejlettebb is. Nem csoda, hiszen itt már az előző évszázad elején projektszerűen kezdték el fejleszteni a várost, védeni és felújítani a régi épületeket, támogatni az újakat, múzeumokat alapítottak és az év minden időszakára terveztek kisebb-nagyobb rendezvényeket, amikre a város, a környék és a nagyvilág ellátogathatott. Mindezeknek az intézkedéseknek köszönhetően a belváros tényleg nagyon rendezett, kellemes hangulatú, jól áttekinthető, bejárható, a műemlékeknél mindenhol spanyolul és angolul is ki vannak írva a legfontosabb tudnivalók, egyszóval jó itt lenni, jó itt mászkálni. A házak falán szinte mindenhol gyönyörűen helyrehozott családi címereket látunk, amitől szinte minden épület életre kel, de legalábbis nagyon színes és érdekes lesz tőle az utcakép.

Van itt Salzillo múzeum, Casino és gyönyörű katedrális, botanikus kert, meg nagyon-nagyon sok és sokféle templom.

 

Mindent összevetve mi jól éreztük magunkat Spanyolországnak ebben a nem annyira fejlett részén, sokat pihetünk, relaxáltunk és gyűjtöttük az erőt a hazaúthoz, ami nem is volt annyira vészes, mint gondoltuk. Félúton beugrottunk Valenciába a már jól ismert vízi állatkertbe, megnéztük a delfin showt, köszöntünk a dugongoknak, aztán irány haza Barcelóba.