A Manga bal oldalán

Az elmúlt napokban a hétfői szünnap köré szervezve hosszú hétvégére indultunk és mivel a tőlünk már jól megszokott tempót vettük alapul, gondoltuk, hogy ha már van 5 napunk, akkor abba nemcsak valami közeli célpont fér bele, így hát leugrottunk Murcia tartományba, Dél-Spanyolországba. Az ugrás elég nagy lett, még minket is meglepett, hogy végül 700 kilométerre sikerült kis otthonunktól eltávolodni, Virág pedig az odaút utolsó száz kilométerében hangot is adott bánatának, hogy ő bizony Barcelóban akart volna maradni, merthogy ott is van tenger, minek Murciába menni. Ez eddig igaz is lett volna, de azért mégsem lehet mindig itthon az ember még akkor sem, hogyha itt is van tenger.

 

Murcia tartomány amúgy az egyik legritkábban látogatott tartománya Spanyolországban (legalábbis a könyvünk szerint), amit a helyszínen járkálva nem gondolnánk, mert a part telis tele van nyaralásra tervezett apartmantornyokkal, éjjel-nappali nyitvatartású boltokkal és mindenhol minden ki van írva angolul is.. Ez pedig igazán ritkaság számba megy itt Spanyolországban. De az tény és való, hogy a tengerpartot leszámítva, a főbb városok nem annyira turisztikai célpont szagúak, mint más spanyol városok.

A tartományban amúgy vannak magas hegyek, nagy síkságok, természetvédelmi területek, kis és nagy városkák és hosszú-hosszú partvidék, ahol az éves átlaghőmérséklet 18 fok körüli, így aztán nem meglepő az angol turisták magas száma.

Mi egy elég híres helyre utaztunk, a Mar Menorhoz, ami gyakorlatilag egy, a tengerbe 22 km hosszan benyúló földnyelv által bezárt, kis tengeri laguna, aminek ugyan sós a vize, de hét méternél sehol sem mélyebb, így aztán egész évben melegebb mint a tenger, mindenféle vízi sportokat lehet benne űzni, ezért kapta a “világ legnagyobb medencéje” nevet is. Itt található a 'La Manga' amely magát a földnyelvet jelenti ami elzárja a lagunát a tengertől, és amely hatalmas apartman-házak sorából áll hosszú kilométereken át (nagyon bizarr látvány ám).

 

Jól felszerelt kis apartmanunkból aztán csillagtúraszerűen látogattuk meg a környék érdekesebb városait, Murciát és Cartagenát. Mivel most megpróbáltuk magunkat visszafogni, egyáltalán nem próbáltunk meg minden múzeumot végigjárni, helyette inkább a játszótereken és a tengerparton múlattuk az időt.

 

Először Cartagena felé indultunk, ahol egy sok szempontból ambivalens város fogadott minket. Azt egyértelműen érezni lehetett ugyanis, hogy ennek a városnak a múltban fontos szerepe lehetett, hiszen már a nevét is Karthago után kapta, meg aztán van itt római színház, sok-sok vár, erőd, torony, bikaviadal aréna, szecessziós építészet és társai, de ma az egész kicsit mégis csak díszletnek tűnik, az épületek nagy része omladozó, lerobbant, az utcán lézengő munkanélküliek ütik el az időt, valahogy kicsit szellemváros jellegű az egész. Persze most is élnek itt emberek, nem is kevesen és keményen dolgoznak azon, hogy rendbe hozzák a régi épületeket, de azt érezni, hogy nem túl sok pénz van erre a célra és ma kevésbé találja meg a helyét a város, mint egykor.

Régen ugyanis a punok Európába érkezve egyből felfedezték, hogy ennek a városnak kiemelt jelentősége lehet, hiszen földrajzilag nagyon jó helyen fekszik, ráadásul egy olyan öbölben, ami jól védhető, a szárazföldön pedig az 5 dombra és azok környékére épült város szintén kiemelten jó elhelyezkedésű. Gyorsan meg is alapították itt Carthago Novat, és terveik szerint innen elindulva hódították volna meg Spanyolországot, majd terjeszkedtek volna tovább Európa és Róma felé, de Scipio a hadseregével ezt a tervet egy csapásra megsemmisítette és ezzel a város római birodalom részévé vált. 

Ezután jöttek a mórok, a vízigótok, a Habsburgok, szóval elhelyezkedésének köszönhetően nagyon színes történelme volt Cartagenának. Egész jól tartotta is magát a város, csak néhány nagyobb járvány tizedelte meg a lakosságot, ám a végső csapás az elmúlt évszázad polgárháborúja volt, amikor is az épületek nagy része megsemmisült. Ennek hatása és eredménye érezhető a lerobbant, lerobbantott házakon, omladozó falakon. A város amúgy ma a spanyol tengerészet egyik fő központja, így aztán a gyönyörű öböl, ami a várost védi, telis tele van kisebb-nagyobb hajókkal, vitorlásokkal, sőt még hadihajókkal is (az össz-hatás inkább hadi- és ipari tehát ne egy Cannes-i kikötőt képzeljünk el).  

Minden ősszel megrendezik a Karthagóiak és a Rómaiak csatáját, ahol a város egyik fele a Karthagói harcosokat, másik fele pedig a római hadsereget képviseli és nagyszabású harci játékokkal múlatják az időt és emlékeznek a város színes múltjára.

Lehet, hogy most még nem talált magára ez a város, de az biztos, hogy néhány év/ évtized felújítási munkálatok után egy olyan Cartagena fog itt állni, ahol sokféle korszak sokféle lenyomatát figyelhetjük meg, miközben jót kávézunk a főutcán és utána jót strandolunk a környező partok egyikén.

Az ellentmondások városa ez: az egykor gyönyörű szecessziós házak között sétálva marokkói utcaképhez hasonlít a tömeg és olyan fura boltok vannak, ahol egy kirakatban kínálnak Jézus szíve szobrot kis Máriával és Metallica pólót sátánista kellékekkel. A város közepén található kellemes kis parkban pedig egy nyugdíjas-tornapálya van (!), és rengeteg ücsörgő ember (az első benyomásunk az volt, hogy ez az ücsörgők városa).

Murcia tartomány központja a hasonló nevű Murcia , ami nemcsak nagyobb, mint Cartagena, de érezhetően pezsgőbb és fejlettebb is. Nem csoda, hiszen itt már az előző évszázad elején projektszerűen kezdték el fejleszteni a várost, védeni és felújítani a régi épületeket, támogatni az újakat, múzeumokat alapítottak és az év minden időszakára terveztek kisebb-nagyobb rendezvényeket, amikre a város, a környék és a nagyvilág ellátogathatott. Mindezeknek az intézkedéseknek köszönhetően a belváros tényleg nagyon rendezett, kellemes hangulatú, jól áttekinthető, bejárható, a műemlékeknél mindenhol spanyolul és angolul is ki vannak írva a legfontosabb tudnivalók, egyszóval jó itt lenni, jó itt mászkálni. A házak falán szinte mindenhol gyönyörűen helyrehozott családi címereket látunk, amitől szinte minden épület életre kel, de legalábbis nagyon színes és érdekes lesz tőle az utcakép.

Van itt Salzillo múzeum, Casino és gyönyörű katedrális, botanikus kert, meg nagyon-nagyon sok és sokféle templom.

 

Mindent összevetve mi jól éreztük magunkat Spanyolországnak ebben a nem annyira fejlett részén, sokat pihetünk, relaxáltunk és gyűjtöttük az erőt a hazaúthoz, ami nem is volt annyira vészes, mint gondoltuk. Félúton beugrottunk Valenciába a már jól ismert vízi állatkertbe, megnéztük a delfin showt, köszöntünk a dugongoknak, aztán irány haza Barcelóba.