Vasárnap hosszas netes válogatás után elmentünk múzeumba. Nem is az volt a kérdés, hogy múzeumba menjünk vagy stradra (pedig strandidő volt) hanem, hogy melyik kiállítást nézzük meg, kezd talán az agyunkra menni a bőség zavara. A hónap első hétvégéjén itt sok-sok múzeum ingyenes, és amelyek nem azok pedig általában vasárnap délután 3-tól (amíg nyitva tartanak) nem kérnek eurócskát a belépés fejében. Hossú lista van mindig nyitva a böngészőnkben arról, hogy melyik múzeum épp milyen nyílt napot, bulit vagy kiállítást szervez amit jó lenne megnézni.
Régóta szemeztünk már a 'disseny hub' (azaz dizájn-központ) Montcada utcai kiállításával, valaki még a cégnél is mondta, hogy oda feltétlenül, no meg a weblapjuk is ígéretes. A jelenlegi érdekesség a 'szuvenír hatás' címet viselő kiállítás, amitől valami olyasmit vártam mint Fábry apó vacakbörzéje (jártunk a látványtárban még pár éve ahol ezek mind ki voltak muzeálisan állítva - kb 5 szobába beszórva) csak kicsit nemzetközibb kiadásban. Ehhez képest már az indítás is paradigmaváltós volt: egy Samsung tablet PC-t kaptunk a kezünkbe ahogy beléptünk az ajtón (ez már az emelet, maga az épület is megér egy misét), és egy gyors spanyolul eldarált kezelési utasítást. Ez a cucc kb. akkora képernyővel bír mintha a két tenyerünket egymás mellé tennénk, mellette kétoldalt gombok meg egér-pöcök, de a használhatóság kedvéért érintőképernyőre van konfigurálva minden (és nincsen sok gomb csak pár navigációs nyíl). Miután az ember túlteszi magát azon a kísértésen, hogy behatoljon a gép operációs rendszerébe, elkezdi felfedezni, hogy hová is csöppent. Virág pl azt sajnálta, hogy családilag csak egy ilyen kütyüt kaptunk tehát ő így hogyan fogja nyomogatni - aztán persze inkább szaladgált, szegény Zsuzsi meg a nyomában. Így ők sokkal jobban felfedezték a kiállított tárgyakat, míg én közöttük bolyongva a virtuális kiállítást olvastam végig multimédiával fűszerezve a kezemben lévő ketyeréből. Néha már az volt az érzésem, hogy csak azért van a kiállítás, hogy az ember néha mikor felnéz a böngészőből, mégse otthon találja magát.
Maga a tárlat nagyon igényesen összeválogatva azon a gondolatmeneten kísér minket végig (spanyolul tudóknak a linken található oldalon virító videó ezt el is meséli), hogy mi is a szuvenír, mikor alakult ki a történelem során, kik mit kezdtek el hazahordani utazásaikból, majd később ez miként alakult át tömeges árucikké, illetve milyen az a művészeti szuvenír és milyen kihívással néznek szembe az alkotói. Érdekes volt az a gondolatmenet is, hogy maga a szuvenír-ipar és a turizmus hogyan befolyásolja azoknak a városoknak az arculatát ahol megjelenik (tipikus példa a helyi kis boltok megszűnése és képeslap-kulcstartó-könyv-mackó bolttá való átalakulása, vagy a városkép konstans részévé nemesülő fényképező turistacsoportok látványa).
Képesek voltak ezt sokszáz tárggyal és olyan részletes ismertetőkkel és leírásokkal szemléltetni, hogy zárásig ott bolyongtunk, és most felidézve a látottakat is képes elgondolkodtatni.
Mivel persze így röviden összefoglalva nem tudja visszaadni ezt a töpprengésre motiválást, íme néhány kérdés amire ki-ki adjon választ agytekervényei szerint:
- Mit szoktál hazavinni egy-egy külföldi utazásról? (kavicsot, képeslapot, szállodai szappant, emléktárgyat, valami tipikus helyi használati tárgyat, ruhát, vicces dolgokat... mert akármit is válaszolj, a gyűjtők valamelyik sokmilliós táborába tartozol)
- Érdemes elkészítened a sokszázezredik azonos ám nem tökéletes fényképet arról a főtérről?
- Szerinted kit gazdagít ha ajándéktárgyat vásárolsz (A- a helyi munkaerőt B - a vendégmunkások hazaküldött pénzén át a keleteurópai országokat, C - Kínát)
- Mit kezdesz azokkal a tárgyakkal, könyvekkel, képeslapokkal amit több, mint 10 éve gyűjtöttél össze?
- van koncepciód az emléktárgyak felhasználására?
- Ha egy város tipikus látnivalóit csak turisták látogatják, akkor a helyiek hova mennek? És akkor miért nem az a tipikus látnivaló?
- Mikor voltál utoljára a Mátyás templomban?
