Gyönyörű időnk volt a hétvégén, ami azért is volt külön öröm, mert az egyik nem túl messzi természetvédelmi területre látogattunk el egy őszi hétvégére. Par bácsi fedőnevű kollégám és családja jöttek velünk (ez két hozzánk hasonló méretű felnőttet és Virágnál kisebb két gyereket takar), és akárhogyan is néztük felhőt egyet sem láttunk. Célpontunk a Garrotxa nemzeti park volt, ahol ilyenkor sok a kiránduló és hegyekben hétvégéző, és amiről már sok jót hallottunk innen-onnan. Így utólag fura, hogy eddig még nem vetődtünk el arra, annyi a szép látnivaló és kellemes kirándulóhely. A környék jellegzetessége az, hogy egy vulkanikus hegység öleli körül, több szépen fennmaradt kráterrel és kúppal.
Na erre ügyesen rádolgoztak a helyiek, és például a környék gasztronómiai jellegzetessége a 'vulkanikus konyha', ami a magyar szokásoktól eltérően összefogja a jobb éttermeket, akik egy egyesületbe tömörülve dolgoznak azon, hogy az amúgy sem rossz éttermeik még jobbak legyenek (ne gundelre gondoljon senki, átlag kis vendéglőcskék, átlag áron és átlagon felüli minőséggel). - tessék az 'éttermek' menüpontra kattintani, a balról a negyedik srác konyhájában ettünk szombaton - igen finomat.
Aztán kirándulni is jókat lehet, Virágnak tetszettek a kilátók és a vulkánok, csak azt tudta nagyon nehezen feldolgozni, hogy akkor ha most alszik a vulkán akkor vajon felébred-e reggelre, és ha felébred akkor mi lesz. Próbáltuk elmagyarázni, hogy ezek a vulkánok nem ébrednek fel olyan gyakran, és még ha hangosan beszélünk is mellettük, nem hallják meg - de azért biztos ami biztos ő félt egy kicsit elalvásnál. Végsősoron igaza van, a forró láva és kénköves hamu-eső nem tréfadolog.
Szállásügyben ismét a falusi turizmus mellett tettük le a voksunkat, most egy középkori kis templomocskához tartozó iskolaépületből átalakított Casa Rural volt az otthonunk. Nagyon szép helyen, stítusosan össze-vissza falakkal, gerendákkal és szobákkal - és ami a legjobban esett: este kellemes fűtéssel. Hát igen, itt a hegyekben bizony este lehűl a levegő hiába lehet nap közben egy szál pólóban szaladgálni, este mikor az argentín hús-sütéshez beöltöztem bizony polárt is húztam a pulóverre.
A Pireneusok lábainál elfekvő vidéken egyébként a húsételek dominálnak, no ezt sikerült megfejelnünk egy kis Argentín barbecue-val, amihez mint megtudtuk az a számítási alap, hogy fejenként fél kiló hús dukál. Persze nem akármilyen, hanem Argentínából hozatott speciális marhahús, olyan vágási technikával ami számunkra teljesen ismeretlen. Hát igen finomra sikerült még akkor is ha úgy éreztem a tüzezés után mintha szénégető-parfümmel hintettek volna be. (ja és azért Argentín, mert Svéd kollégám onnan importálta a feleségét)
Érdekes volt az Olot-i őszi vásár (őstermelők, festők meg a szokásos trendi cuccok mellett két napos fesztivál programokkal), az ősbükkös ahol sétáltunk egyet és természetesen jópofa egy másik családdal együtt lerohanni ezeket a helyeket. Virág nagyon élvezte, hogy más gyerekekkel játszik egész nap, mi meg azon mosolyogtunk, hogy magunkban egy nap alatt több dolgot szoktunk megnézni, mint így együtt két nap alatt. Persze amikor gyönyörűen süt az őszi nap, akkor nem esik rosszul ücsörögni egy szép parkban vagy hegyoldalon amíg mások utolérik magukat.
