Rácsos-linzer Ildefons Cerda módra - várostervezési recept

Az elmúlt évben rengetegszer találkoztunk Ildefons Cerda nevével, hiszen ő volt aki a város mára emblematikussá vált 'eixample' negyedét megálmodta mintegy 150 éve. Törzsközönségünk számára ismerős lehet a téma, hiszen már írtunk korábban is arról, hogy mi is ez a városrész. Az elmúlt hétvégén azonban ellátogattunk a CCCB (avagy barcelonai kortárs kultúrközpont) Cerdával foglalkozó kiállítására, amely nagy részletességgel mutatja be jelenlegi kis otthonunk fejlődését onnantól kezdve, mikor Cerda megálmodta és papírra vetette miképpen teremtsenek élhető várost az akkori városfalak közé szorult tömegnek. Akit részletesen érdekel a várostervezés, kattintson bátran ide. Ha pedig valaki a városban jár február végéig, feltétlen érdemes ellátogatni erre a meglepően részletes kiállításra, ahol nem csak azzal fogalkoznak, hogy mi volt az alapkoncepció és hogyan valósult meg később a terv, hanem azzal is, hogy vajon milyen lehetséges fenntartható fejlődési irányai vannak a városnak.

..."hol-volt, hol-nem-volt..." Ildefons barátunk 1815-ben született és mérnöknek tanult, harmadik gyerekként (4-ből) nem igen számított a családi örökségre ezért Madridban és több spanyol városban dolgozott építészként. Aztán váratlanul (két idősebb testvére halálát követően) mégiscsak a családi vagyon nála landolt és így közhivatalnoki állását feladva élete hátralevő részét a "városiasodás" eszméjének szentelhette. 10 évre rá meg is született az a városrendezési terv, amely később a mai Barcelona jellegzetes szerkezetét hatátozta meg (Plan de Reforma y Ensanche de Barcelona - amely annyit tesz, mint Barcelona kiterjeszkedésének és átalakításának terve). Az 'Ensanche' annyit tesz, mint 'kiterjeszkedni' amelynek katalán megfelelője az 'eixample' - ahogyan ma a város rácsos szerkezetének negyedeit hívják. Ildefons nem állt meg csupán egy rendezési tervnél, nyolc évre rá kiadta a 'városrendezés általános elmélete' című tudományos művet.

a nagy terv, sötéttel kiemelve az akkori város

Nem hiába élt Ildefons a nagy ideák és gondolatok korszakában, az akkori Barcelona élete a mai óváros falai közötti sikátorok és zegzugos naptalan utcákon és tereken zajlott, ennek fényében kell tehát megítélni azt a tervet, amely a még ma is modern város filozófiáját teremtette meg. Az életszínvonal siralmas volt a folymatosan növekvő népesség, az összezártság és a higiénia alapjainak hiányzó volta miatt. Amikor 1854-ben 10.000 ember halt meg a barcelonai kolerajárványban, az akkori város- és politikai vezetés is elérkezettnek látta az időt, hogy elkezdjék a falak lebontását és a várost körülvevő alapvetően mezőgazdasági területekre kiterjedjen a város.

1932 körül - Plaza Espanya

Hogy perspektívájában is lássuk az eseményeket, Hausmann báró ekkor tervezi át Párizs zegzugos utcáit és alkotja meg a boulvard-okat, sugárutakat és az étoile-t. (1870-ben kezdik meg az Andrássy út építését Budapesten) A városrendezési terv Barceonában leginkább egy zöldmezős beruházáshoz hasonlít a többi Európai nagyvároshoz képest, ugyanis itt tényleg a mezőt parcellázták fel a tervnek megfelelően. Ildefons úgy kezdte a rajzolást, hogy a környező főbb városokkal való kapcsolatot (Icaria, Badalona, Gracia, Sarria, Sants) főutakkal oldotta meg, és a város terjeszkedését pedig egy mértanilag teljesen szabályos négyzetrács (grid) mentén írta elő. Aki meglátogatja Barcelonát kb. ennyi biztosan megmarad benne, hiszen a modernista belvárosban minden utcakereszteződés egyforma, a jellegzetes nyolcszögű sarkok pedig a gyakorlatlan kószáló turistákat simán összezavarják. Persze aki egyszer ráérez, hogy miként lehet navigálni, nagyon egyszerűnek fogja találni a tájékozódást. De képzeljük csak el, amikor a Sagrada Familiát Gaudi elkezdte építeni, nemhogy a házak nem nőttek ilyen magasra körülötte, de még csak ott sem voltak. Egy mező közepén állt az építkezése ahol a legközelebbi épület a Sant Pau kórház volt (szintén kötelező látnivaló).

Sant Pau kórház és körülötte a mező

A városfal lebontása mellett az elnyomó hatalom jelképének számító Ciutadella erődöt is lebontották, és a helyére a ma közkedvelt parkot és jóval később az állatkertet telepítették. Ildefons sok nagyvárost tanulmányozott, melyek szintén a 'grid' azaz rács-struktúrát követték (Szentpétervár, New York, Edinburgh stb) és terve jóval több dologra terjedt ki, mint csupán a város alaprajza. Meghatározta, hogy az egyes háztömböknek mekkora legyen a beépítettsége, magassága és formája, hogy a nap megfelelően körbejárhassa, illetve a lakók számára a belső udvar (patio) a közösségi élet színtere lehessen. Érdekes, hogy a tömegközlekedést akkor még kiegészítő és kényszermegoldásnak gondolták, valószínüleg el sem tudták képzelni, hogy a mai forgalom terhelése mellett hogyan néz majd ki a város. A XX század huszas éveiben készült képeken a Diagonal és a Pg Grácia palotái szépen magukban álltak, körülöttük kert vagy csak úgy semmi.. mára már teljesen összenőtt a város és Barcelonánál a 'grid' városok közül csak New York-nak nagyobb az egy négyzetkilométerre eső népsűrűsége. (Barcelona 16.520 fő/négyzetkilométer)

plaza Catalunya 1927 körül

Persze amikor elkezdték megálmodni a mai várost, tomboltak a modern eszmék, amelyeket kisebb-nagyobb szünetekkel sikerült is folytonosan megújítani és fenntartani. Az egyik mélypont a hatvanas-hetvenes évek voltak - ekkor épültek a régebbi városi házakra rondán ráépített 4-6 emeletek (tehát egy eredetileg 6 emeletes városi házból így lett 12), a legzsúfoltabb háztömbök (konkrétan a hetvenes években a beépítettségi arány 25%-al magasabb mint akár előtte akár utána) és persze a szimplán ronda vasbeton szörnyek. Barcelona egyébként nem csak felfelé terjeszkedett, hanem a föld alá is. A metróvonalak hálójába belecsavarodva találjuk a sok mélygarázst, nem ritkán -5 vagy akár -7 szintet az utca alatt.

a tömb-rehabilitált udvarok városszerte

Ami nekünk magyaroknak üdítő ebben a folyamatban az a folytonosság. A város 150 éve fejlődik és bár itt is akad hülye politikus, nem esik szét a város, hanem organikusan és igencsak tervezetten alakul. Vehetjük a tömegközlekedési hálózatot vagy a kerékpárutakat, a mélygarázsokat vagy az újratelepített parkokat: az itt élő emberke van a központban, aki jól érzi magát a városban. Ha pedig egy mutyiból lebontott régi ház helyén szálloda akarna épülni, sokszor bizony a lakossági összefogás hatására inkább játszótér vagy könyvtár lesz belőle.

google-earth nézetben a város rácsszerkezete

Amit Ildefons nem is sejthetett: a rács alaprajzú utcákon a sűrű autóforgalom sokkal könnyebben eloszlik és felszívódik, mint a főutak és kis utcák kobinációjában, nincsen sehol autópálya a város szívében (a Gran-via és a c/ Aragó mondjuk határeset) és a lakosok már megszokták, hogy az utcán parkolni nehezebb mint a lottón nyerni, ezért vagy nem vesznek autót vagy mélygarázs-helyet bérelnek valahol a környéken. A régi Eixample háztömböket egy rekultivációs programja keretében újraparkosítják, és lassan megint megvalósul az eredeti elképzelés, ahol a háztömb (amit egyébként itt 'manzana'-nak azaz almának hívnak) és közvetlen környezete minden igényt kielégít (bolt, iskola, park, étterem, kávézó és lakás) szemben azzal a modellel, ahol a lakóhely jó távol esik az összes többitől. Nem is véletlen, hogy itt az emberek munkahely-választásában a séta-távolság szempont és minden sarkon van étterem, bolt és fodrász is.

egy szerencsére elvetett továbbfejlesztési terv 1934-ből 'le-Corbusier' stílusban

Na és hogyan tovább? A kiállítás segített elképzelni, hogy milyen irányokba fejlődhetne tovább a város, hogyan fejleszthető a vízellátás, a közlekedés és az eredeti 150 éves városfejlesztési elméletek szellemében az élet minősége Barcelonában. Nem tudom, hogy a felfestett három verzió közül melyik is lesz a befutó, de abban biztos vagyok, hogy 150 év múlva is kellemes hely lesz ez a város, ugyanis folyamatosan dolgoznak rajta.

épül a Gran Via, irány a fényes jövő

Posta kaland

Két hete Ambrózy Virág nevére csomag érkezett postán. A csomag persze nem itt landolt, mi csak egy értesítést kaptunk, hogy hol vehetjük át. Akkor jött a postarendszer feltérképezése, a kirendeltségek böngészése, majd a Google Map segítségével a felvevőhely lokalizálása. a jó hír: a posta, ahol a csomagot át lehet venni a gettó közepén van..

Vinni csupán az értesítő papírt és egész életünk történetét kell, azaz születési anyakönyvi kivonatokat, személyit, itteni regisztrációs számunk eredit okmányát, stb.

Pár nap után felpattanva a biciklire (azzal mégiscsak gyorsabban el lehet menekülni, gondoltam én) célba vettem a postafiókot. Megérkezve a következő kiírás fogadott:

"A POSTA nem üzemel, mert leszakadt a plafon."

Semmi egyéb infó, semmi nyitási időpont, bent sötét és nagy kupac beton, mely szerint a plafon tényleg leszakadt.

Tekerés haza, újabb kutatómunka, hol van a közelben még postahivatal, ahol érdeklődni lehet és persze reménykedés, hogy a csomag nem a kupac alatt volt..

Másnap irány az új posta, ahol értetlenül kérdezik, hogyha attól hogy előző nap nem volt még nyitva a leszakadt plafonos posta, miért gondolom, hogy ma sincs???? Nem nagyon akartam én itt belebonyolódni a spanyol munkamorálba, meg hogy túl nagy volt az a kupac ahhoz és senki nem dolgozott azon, hogy eltűnjön onnan. így hát aznap is elindultam, irány újra a gettó. Most már kocsival..

A posta tényleg üzemel, bár a kupac nem tűnt el, a plafonon nagy lyuk, mi pedig ugrálunk át a sitten. A csomag végre megvan és kiderült, hogy mi ez: a tavalyi Kinder tejszeletekről gyűjtött pontokért ajándékba küldött sátor (legközelebb nyolcszor is meggondolojuk, hogy gyűjtögetünk-e pontokat).

Otthon nagy az öröm, délután állítjuk is Virággal a sátrat és jól kipihenjük a csomagkutató akciót.

Csirkemájsaláta

Újabb szuper könnyű és finom saláta, amit már jó régen ki akartam próbálni, de valahogy csak most jutottam el ehhez a recepthez (ami amúgy a Le Cordon Bleu sorozatból származik). Azt kell, hogy mondjam, hogy kis családunkban nagy sikert aratott.

Az egész nem több, mint 15-20 perc és kész is a finom, illatos, félig meleg vacsisali.

Hozzávalók:

ízlés szerinti saláták (kb. 1 fejnyi összesen)

20 dkg bacon szalonna, csíkokra vágva

1 dl olaj

kenyérkockák

só

40-50 dkg csirkemáj

3 dkg vaj

2-3 vöröshagyma

só, bors, fűszerek

2 ek ecet

Vinegrett-mártáshoz

1,5 ek fancia mustár

3 ek borecet

1 dl olaj

A saláta leveleket apró darabokra szedjük, a szalonnacsíkokat ropogósra sütjük, a kenyérkockákat megpirítjuk, majd sózzuk, fűszerezzük. A májakat kis darabokra vágva a vajon gyorsan (2-3 perc alatt) készre sütjük, majd sózzuk-borsozzuk.

A mártáshoz pedig a borecetet a mustárral lassan, apránként kikeverjük, majd hozzáadjuk az olajat is.

És végül a tálra fektetjük a friss ropogós salátákat, ezt meglocsoljuk a mártással, majd rászórjuk a még meleg májat, szalonnát és a kenyérkockákat. Tuti siker, nem fog belőle maradni!

Cannoli, avagy éljen Szicília

Nincs mese, meg kell állapítanunk, hogy valószínűleg van alapja azoknak a feltételezéseknek, hogy a családjainkban vannak francia, olasz, esetleg spanyol felmenők. A konyhaművészet terén legalábbis nehéz olyan olasz vagy francia specialitással előrukkolni itthon, ami ne fogyna el és ne kerülne fel a TOP 10 listára (ami most már inkább TOP nagyon sok...).

Egy jó ideje szemezgettem már a következő szicíliai édességgel is, a cannoli-val. Én csak azért nevezem cannolinak, mivel ez már egyből többesszám és hát miért is sütne az ember ebből a mennyei finomságból egyet, azaz cannolo-t. Hogy döntenénk el, hogy ki eheti meg? És akkor hogyan csinálnánk többféle tölteléket? És szegényt hagynánk a gyomrunkban árválkodni??

Na jó, túljutva a mennyiségi dillemmán (sokat csinálunk mindenből és kész), van ám itt egy fogósabb kérdés, mégpedig az elkészítés, mivel ehhez kérem szakkütyü kell: a cannolo készítő cső. A desszert ugyanis úgy készül, hogy a nyers tésztát kis darabokban kinyújtjuk, feltekerjük a célszerszámra és azzal együtt forró olajban kisütjük. Sütés után persze a kis csövet kivesszük a tésztából és annak helyére jöhet a finomabbnál finomabb töltelék.

Szóval olvasgattam én mindenhol erről a finomságról, meg láttam is, hogy mások milyen fortélyokhoz folyamodnak, csakhogy elkészítsék (csőkulcson sütik ki a tésztát és társai... ) és volt, ahol egyenesen a kis palermo-i mindenes boltot javasolták ennek beszerzésére (hmmmm, jó kis kaland lenne oda járni vásárolni). A csavarkulcshoz nem vagyok elég őrült, palermo-i utat most épp nem terveztünk, így maradt a sóvárgás a cannoli után. És akkor jött a csoda! Január elején az otthoni Auchan-ban (Savoya Park) az üres polcok között bukkantam rá a kis csövekre, amik szegények ott árválkodtak és pár száz forintért beszereztem a 12 darabos csomagot. Hoztam is haza, mint egy kincset és azóta cannoli-n élünk.

Az eredeti recept szerint a töltelék ricotta, porcukor, citromhéj és kis citromlé – ez nálunk a családban leginkább Virágnak ízlett, de nem tudtam kihagyni a megunhatatlan mascarpone, tejszínhab, málna tölteléket, ami igazán nagyon finom!

Íme a recept:

Hozzávalók:
180 g liszt
40 g vaj
1 db tojás sárgája
2 ek cukor
2-4 ek bor (a mi esetünkben most 3 ek citromlikőr)
1 csipet só
1 csipet fahéj vaníliás cukor
Töltelék:
ricotta vagy mascarpone
150 g porcukor
gyümölcs

Az egész hihetetlen egyszerű (miért is ne lenne az, hiszen olasz...). A tésztát összegyúrjuk a fenti hozzávalókból és betesszük pihenni a hűtőbe, majd pár óra elteltével (én csináltam már pihentetés nélkül is és nem volt akkor sem nagy gond vele) kis körlapokat nyújtunk ki belőle (a kör átmérője akkora legyen, mint a kis csövünk hossza. Miután a csövet nagyon vékonyan bekentük olajjal vagy vajjal, rátekerjük a tésztát és bő, forró olajban pár perc alatt készre sütjük. Amikor megsült, óvatosan kivesszük belőle a csövet (vigyázat, forró!) és megvárjuk, míg kihűl. Közben kikeverjük a tölteléket, ami tényleg bármi lehet: az édesszájúaknak javaslom a krémes mascarpone, kis tejszínhab és sok málna keveréket a savanykásabb ízeket kedvelőknek pedig a ricotta, kis porcukor, citromlé és reszelt citromhéj keveréket. Mindkettő nagyon-nagyon finom! Ja, és persze a tésztáját is lehet ám variálni, tehetünk bele kávét vagy kakaót. Nekünk most nem volt itthon borunk, így aztán például ahelyett alkoholmentes citromlikőr került bele, amitől nagyon extra, pikáns íze volt a tésztának.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon mutatós, könnyű elkészíteni, vendégségre előre is kisüthető, és tényleg nagyon finom. Kell még ennél több érv?

A napfény íze

Hogyha külföldön élünk, akkor azért mindig illik valami kis apróságot vinni haza a családnak, ami személyes, ami innen van és hát a jelenlegi repülős utazási feltételeket tekintve könnyű és kis helyen elfér. Nem is olyan könnyű ilyen ajándékot találni, főleg már a sokadik hazaút után... Most karácsonyra viszont alkottam valamit: házi ételízesítőt. Ez kapta a Napfény íze fantázianevet tőlem..

Vettem hozzá hozzávetőleg 8-10 kiló különféle zöldséget

került bele: sárgarépa, fehérrépa, zeller, paradicsom, paprika, kaliforniai paprika különböző színekben, hagyma, fokhagyma, retek, petrezselyem, só, karalábé, karfiol, káposzta, lestyán, aszalt paradicsom), megpucoltam őket, feldaraboltam kicsire, kicsit összepároltam, majd tepsikre terítve (szám szerint 8-ra...) szárítottam napokig. Amikor megszáradt, akkor pedig még egyszer jól ledaráltam aprítógépben, így kaptam a végére kb. 1 kg fűszerkeverékport, amivel leveseket, tésztát vagy bármit lehet ízesíteni.

E310, E 223 és E124 sajnos nem volt itthon, úgyhogy a család kénytelen volt beérni a természet adta natúr színekkel, ízekkel, de szerintem nem bánták.

Persze a képen látható üvegeket már csak otthon vettem meg hozzájuk és ott feliratoztuk.

Tudom mindenkinek ajánlani, mert csak egyszer kell végigcsinálni a macerát és aztán sokáig eláll a tényleg természetes fűszer. Ha főzünk vele, akkor tehetjük közvetlenül az ételbe (ekkor minden értékes anyagot bele is főzünk az ételbe, viszont a házi fűszer mindig kicsit darabosabb, mint a bolti) vagy beletehetjük teatojásba is és akkor tiszta marad a levesünk. Ráadásul azt teszünk bele, amilyen ízkombináció nekünk jobban ízlik.

Feladat teljesítve

A hétvégi feladatot teljesítettük, azaz sikeresen beadtuk hétfőn az iskolába az „Utazók könyvét”. Reméljük, hogy most egy évig nem kell ilyen és ehhez hasonló feladatokat gyártani és csak álmainkban (rémálmainkban) jelenik meg újra ez a könyv.

Tehát csütörtökön megkaptuk a könyvet. Pénteken délután már elkezdtük a hétvégi programsorozatot: Virággal otthon NUDLI-t készítettünk, Virág gyúrta, kóstolgatta, én pedig lelkesen fotóztam. Szomabton délelőtt az állatkertben kezdtünk, ahol az esős idő miatt az állatok nagy része inkább vackát választotta. Na mindegy, azért találtunk egy pelikánt, ami mellé Virág be tudott egy fotó erejéig állni. Mostantól a pelikán lesz a kedvenc állatom, hogy segített nekünk a kis projektünkben.

Állatkert után futás haza, ebéd, pihenés, majd irány a reptér. Sikeresen átverekedtünk a nagy lezárásokon és a gépfegyveres rendőrök során, majd fotózkodtunk kicsit a reptéren is Apával, aki Isztambulból tért haza. Az esti program otthon játszás, házi pizzasütés volt (húúú, ez elég finom lett!)

Gondoltuk, hogy majd vasárnap lesz a programok zöme, de az időjárás nem könnyített rajtunk!!! Otthoni októberhez hasonló napra ébredtünk..

Sebaj, mi a szemerkélő esőben felpattantunk a városi biciklikre és irány a tengerparti kutyakiállítás. Eső, vizes homok, sáros kutyák volt az élmény, aztán irány haza, ahol már várt a finom meleg lakás és ebéd.

Egy kiadós alvás után gyorsan még bementünk a városba fagyizni egyet, majd Max munkahelyén kinyomtattuk a képeket. Este kilencre haza is éltünk és még csak akkor kezdődött a munka java: képeket méretre vágni, beragasztgatni. Virág felírta minden lapra, hogy hol jártunk, majd őt gyorsan lefektetve mi folytattuk a munkát és megírtuk katalánul a történetet. Minden mondatot és szót igyekeztünk leellenőrizni az interneten, mások elbeszéléséből lopkodtuk a szófordulatokat és végül valamikor hajnali egy körül kidőltünk. Hétfőn reggel Virág még kicsit díszítgetett a lapokon, aztán pedig nagy büszkén vitte is a suliba a könyvet. A tanítónéni pedig azt mondta, hogy MOLT BÉ, azaz nagyon jó. Hát, reméljük is, mert megdolgoztunk érte, nagyon...

Árvadászat a katalán nyanyákkal

Közvetlenül január eleji „három királyok ajándékozás” után itt megkezdődnek a téli leárazások, aminek keretében február végére a boltok megpróbálnak három ütemben megszabadulni az őszi-téli kollekciótól. Az első ütemben 20-30-40 százalékos a leárazás, majd ezt követően jön az 50-60 százalékos forduló, végül a megmaradt darabokat már 70-80 vagy akár 90 százalék engedménnyel vehetjük meg.

Mivel pár dolgot akartunk amúgy is venni, ma nekivágtam a városnak és a hétköznap délelőttök csendes nyugalmában bízva léptem be az El corte inglés nevű nagyáruházba. Erről annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy ez itt a hagyományos nagyáruház (mint nálunk volt a Skála), minden városban van legalább egy, de inkább sokkal több ilyen monstrum. Van itt ruha, cipő, illatszer, férfi, női, gyerek, lakberendezés, bútor, papíráru, élelmiszer, könyv, étterem, utazásszervezés és ki tudja még mi. A lényeg, ami már eddig is kiderült, hogy a helyiek szemében ez az áruház AZ ÁRUHÁZ. Ide kell menni vásárolni és kész. Mint kiderült azért is, mert itt vezették be első között az árucserét, azaz anno vissza lehetett hozni a nem megfelelő árut. Azóta a Corte inglés nevét a bizalommal és minőséggel azonosítják.

Nemcsak a helyiek, de az ide települő külföldiek is előszeretettel járnak ide, hiszen itt minden nagyobb ismert márkát megtalálnak, az élelmiszer részlegen pedig vannak olyan „nemzetközi” termékek, amiket máshol nem nagyon lehet beszerezni. (vagy csak sok utánajárással, ami nem minden „expat” erőssége...)

Én is be szoktam nézni, de általában nem nagyon jutok el a vásárlás örömethozó eredményéig. Hogy miért? Egyrészt talán azért, mert valahogy nem a mi stílusunk ez a bolt, másrészt pedig ugyanezeket a termékeket kisebb boltokban a feléért, negyedéért meg lehet venni. És itt az ugyanaz a termék teljesen ugyanazt jelenti, csakhát ugye itt jön be a képbe a kis utánajárás...

Ma mégis rávettem magam és adtam még egy esélyt a boltnak. És hogy mi lett az eredménye? Teljes képet kaptam arról, hogy kik tartják fent ezt az üzletet: a katalán nyanyák! Ma az 1-2 külföldit leszámítva CSAK ők hemzsegtek a boltban és ragadozó módjára csaptak le a csodás leárazásokra. Tolongtak a pultok és állványok körül, vizsgálták, kapkodták a ruhákat. Amikor pedig odamerészkedtem egy-egy ilyen hangyaboly közelébe, meglepve láttam, hogy a szuper vétel egy teljesen átlagos kinézetű kabát, semmi fakszni, de most 1200 Euro helyett már csak 900... Na most ahhoz, hogy megtudjuk, hogy miből is veszik a nyanyák ezeket, ismernünk kell ám őket.

Kinézetre semmi extra, bár a katalán nyanya általában nagyon ápolt, kozmetikázott, enyhén sminkelt, manikűrözött nő. Életkora valahol a 70 felett lehet, de mivel nagyon jól tartják magukat, lehet, hogy már jóval a 90 felett jár a többség. Ruházatuk az El corte inglés nyanyarészlegéről van: minőségi, márkás, de semmi extra. Halvány színek, egyszerű vonalak.. A katalán nyanyához néha tartozik katalán tata is, de ez nagyon ritka. A katalán nyanya nagyon beosztja a pénzt, vigyáz rá, egész életében csak a szükséges és teljesen funkcionális dogokat veszi meg, de azt az El corte inglésből, hogy biztosan jó legyen, lehetőleg élete végéig ne kelljen majd lecserélni. Általában egy gyermeket vállal, mert akkor mindkét szülő vagyona biztosítja már majd a kis katalán csemete jólétét (ez nem vicc, ez így van!). Mivel már ő is egyke volt, ezért még a nagyszülei belvárosi villa lakását eladva vett 1-2 szuper lakást az újonnan kiépített virágzó környéken, amit külföldieknek borsos áron kiad. És kérem itt is vagyunk annál a havi pár ezer eurócskánál, amiből lehet az El corte inglésben kapkodni a 900 Euros kabátka után. A katalán nyanya általában nem jár egyedül, mindig 2-3 fős kis csoportban vitatják meg az árakat, a ruhák minőségét, majd tovább cseverésznek még egy pár órácskát valamelyik környező kávézóban.

Az élmény felejthetetlen volt, kicsit talán sokkoló is. Utána mindenesetre gyorsan hazajöttem, majd nemsokára csengettek és az ajtóban állt a házinénink valami papírt aláíratni, aki mellesleg egy vérbeli katalán nyanya kiadó lakással, egy darab gyerekkel, Corte inglés ruhában...

Remélem, hogy ezzel ma letudtam az éves katalán nyanya napomat..

Értékelések hete

Az elmúlt hét az értékelések hete volt: Virág megkapta az iskolai harmadéves értékelését, majd kiosztották az angol órai eredményeit is, közben pedig én is sikeresen befejeztem az első katalán tanfolyamomat.

A katalán tanfolyamot teljesítettem, erről még papírt is kaptam, de nem nagyon tudom büszkén lobogtatni, mert azonnal be is íratkoztam a következő szintű tanfolyamra és cserébe elvették a bizonyítványomat.. Persze tudjuk, hogy nem a papír, hanem a tudás számít, de azért jó lett volna még nézegetni azt a kis papírost!

Virág értékelése nagyon jó lett és a katalán tanfolyamnak köszönhetően most már értem is, amit írtak. Az otthoni rendszerhez képest nagyon szigorúnak tűnhet az itteni, de nekem nagyon tetszik, ahogy minden fejlesztési területről az év elején kiadják a célkitűzéseket, majd ugyanezek a területek szerint kapjuk meg az egyéni értékelést is. De miket is értékelnek, figyelnek?

Azt, hogy mit és hogyan tanultak meg a gyerekek, hogyan illeszkedtek be, hogyan viszonyulnak egymáshoz vagy a tanárokhoz, milyen milyen játszási/étkezési/mozgási/alvási szokásokat figyeltek meg náluk. Értékelik még a kézügyességet, a zenei affinitást, a mozgáskoordinációt, a tanulási hajlandóságot, az angol és informatika órán tanultakat. Egyszóval nagyon szisztematikusan működik a rendszer.

Van egy olyan lap is, ahol az étkezés során felmerülő tevékenységek elvégzésének gyakoriságát jelölik. Virágnál mindenhol a jó helyen van az X, azaz: mindent mindig megeszik, jó étvágya van nagyon, mindig egyedül eszik, teljesen jól használja az evőeszközöket, megfelelően kéri a dolgokat, másoknak is segít, mindig vidám és elégedett, stb. Egy helyen van az X a SOHA oszlopban:

SOHA NEM KÉSLEKEDIK ELKEZDENI AZ EBÉDET.

Na, ez a mindenben tökéletes haspók a mi Virágunk!

Iskolai kihívások - szülőknek

Új év, új kihívások a suliban: ma megkaptuk „az utazók könyvét” Virág osztályában, ami hétről-hétre körbejár az osztályban és mindenkinek bele kell írni, hogy mit csináltak a hétvégén a családdal.

Tehát a feladat egyszerű:

Könyvet megkap csütörtökön

Feladatleírást még aznap kiszótárazzuk, értelmezzük

Hétvégi programot megtervezzük

Szombaton-vasárnap nagyon érdekes és nagyon fotogén programokat csinálunk

A képeket vasárnap még a kis házi laborunkban előhívjuk (vagy férjünket beküldjük hétvégén a munkahelyre képeket nyomtatni)

A kinyomtatott képeket méretre vágjuk, a könyvbe ragasztjuk

És az egészet egy katalánul megírt mesébe ágyazzuk.

Ugye hogy nem is nehéz???

Na persze, csakhogy nincs itthon labor, ahol előhívnánk a képeket

Max sincs itthon, csak szombaton délután jön

Maxnél van a fényképezőgép is

Hogyan írjunk elbeszélést, ha nem tanultuk még a múlt időt katalánul és egyáltalán nem tanultuk még a „meseírás” témakört sem???

És ha meg is írjuk, kit fogunk becserkészni, hogy vasárnap este készenlétben üljön a gépe előtt, hogy amikor megírjuk a kis történetet, kijavítva visszaküldje nekünk...

Na ez az!!! itt is van a dolog kihívás része. A végeredményről beszámolunk. Szurkoljatok, hogy ne égessük le Virágot túlságosan!