Az első szállásunk egy gyönyörűen kialakított és ma is működő családi gazdaság középkori kúria-vendégházában volt. A ‘rezidencia’ Greve de Chianti mellett, a dimbes-dombos, vadregényes Toszkán táj szívében egy hegyoldalban fekszik, csodálatos kilátással, ‘infinity-pool’ medencével és kilencezer olajfával amelyek egyébként a családi gazdaság munkáját és fő bevételét adják: az extraszűz olasz oliva-olajat. Egy fa kb egy liter olajat ad, és mint megtudtuk egy öntöző-rendszert is ki kellett építeniük, hogy a száraz-forró nyári hetekben se torpanjon meg a bogyók növekedése.
Egy ilyen helynek - ha jó helyen fekszik - olyan varázsa van amit képekkel vagy leírással szinte lehetetlen visszaadni: madárcsicsergés, a kerti csobogóból egy béka kuruttyolása, az olajfák kemény leveleit rezegtető szellő és csend és csend és csend. Ha szerencsénk van akkor nincsen sok szállóvendég - ezen a helyen amúgy is csak kilenc szoba van - és ezek is különböző szegleteibe rejtve az ódon épületcsoportnak. Aki ilyen helyre jön az többnyire amúgy is a csendet és nyugalmat keresi és ráadásul reggel autóba ül és eltűnik egész napra, hogy felfedezze a tájat vagy bevásároljon az eldugott kis pincészetek kiváló borából.
Ami még emelheti a hely fényét az a házigazda ötletessége a vendéglátás terén. Itt például az appartmanok stílusosan, könnyed de nem túlzott eklektikával ötvözték a rusztikus, az antik és a modern olasz belsőépítészetet, és a lakóknak nagy segítség az is ha a vendéglátójuk beszél angolul is (vagy franciául, vagy mindkettőn). Esténként aki akar befizethet egy nagy közös vacsorára ahol a kemencében sül az olasz pizza vagy grillen készül a toszkán lakoma - attól függően, hogy milyen nap van, hiszen megvan előre, hogy a hét melyik napján mi a program - például csütörtökönként a gazdaságot lehet megnézni, olajprésestül és méz-palackozóstul.
Amerre csak kanyarog az út, midenfelé ilyen vendégházakat jelölnek a kis mellékutak sarkára kitett nyilak, valószínűleg a turizmus képes csak a családi gazdaságokat nyereségessé tenni, a házigazdák pedig ha ügyesek és kitartóak, sok visszatérő vendéggel töltik fel a nyári szezont - amikor a nyaralók valósággal ellepik ezt a vidéket.
Ami még emelheti a hely fényét az a házigazda ötletessége a vendéglátás terén. Itt például az appartmanok stílusosan, könnyed de nem túlzott eklektikával ötvözték a rusztikus, az antik és a modern olasz belsőépítészetet, és a lakóknak nagy segítség az is ha a vendéglátójuk beszél angolul is (vagy franciául, vagy mindkettőn). Esténként aki akar befizethet egy nagy közös vacsorára ahol a kemencében sül az olasz pizza vagy grillen készül a toszkán lakoma - attól függően, hogy milyen nap van, hiszen megvan előre, hogy a hét melyik napján mi a program - például csütörtökönként a gazdaságot lehet megnézni, olajprésestül és méz-palackozóstul.
Amerre csak kanyarog az út, midenfelé ilyen vendégházakat jelölnek a kis mellékutak sarkára kitett nyilak, valószínűleg a turizmus képes csak a családi gazdaságokat nyereségessé tenni, a házigazdák pedig ha ügyesek és kitartóak, sok visszatérő vendéggel töltik fel a nyári szezont - amikor a nyaralók valósággal ellepik ezt a vidéket.
