A középkorban sokszáz éven át versengett a három nagy Toszkán város: Firenze, Siena és Pisa. Ez utóbbit most nem látogattuk meg - úgyis csálé a tornya - viszont Firenzét és Sienát két egymás utáni napon néztük meg, így volt lehetőségünk rendesen összehasonlítani őket. Természetesen a régi vetekedésnek mára már csak a focipályán van jelentősége, közigazgatásilag Toszkána fővárosa egyértelműen Firenze lett.
Mi már jártunk korábban mindkét helyen, de mivel annyira részletgazdag a két - egyébként nagyon különböző - városka, volt mire rácsodálkozni. Amikor készülődtünk az útra, akkor Firenze lebegett a szemünk előtt csábító uticélként, azonban mikor végül Virággal és Robinnal befutottunk a Medicik reneszánsz díszletei közé akkor már inkább túl nagy, túl zsúfolt és túlságosan is macskaköves volt a belváros (na igen, próbáljuk csak ki babakocsival). Igaz szinte mindegyik utcában van valami olyan ház, palota vagy templom amin valamilyen korabeli zseninek a keze nyoma látható, az üzletek és éttermek is szinte megszólalnak - a környező vidék városkáinak letisztult szépsége után valahogy Firenze sok. Ennyi turistát egyébként utoljára Barcelona belvárosában láttunk - amit a főszezonban messzire el is kerülünk. Aztán úgy gondoltuk, hogy céltalan sétával kezdjük a városnézést, elkerülve a főbb látványosságokat, amiből az lett, hogy egyből a bazilikánál találtuk magunkat, onnan jobbra elmenekülve a piazza della Repubblica közepére érkeztünk, ahonnan mintegy sorsszerűen a Piazza della Signorára sodródtunk ahol bepánikolva úgy döntöttünk, hogy inkább ebédeljünk valami csendesebb kis helyen, mire a következő sarkon balra fordulva a Ponte Vecchio tárult fel előttünk - ahol az egy négyzetméterre eső tömeg a legmagasabb az egész régióban. Ámokfutásunk egy kellemes osteriában ért véget ahol kiüríthettük a fejünket és megtölthettük a gyomrunkat ami után kellemesebb lett a további séta és nézelődés. (Ha valakinek nem ismerős a szituáció, a következőt próbálja ki: vegyünk két gyereket, az egyik legyen csecsemő akinek éppen ennie/pelenkát cserélnie/aludnia kell, a másik úgy 5 éves aki nem akar várost nézni, ellenben szeretne játélboltokba menni amiből a belvárosban talán ha egy darab van. Pakoljuk tele a babakocsit cuccokkal amíg már alig bírjuk tolni a macskaköveken, majd próbáljunk meg átkelni pár kínai/japán/amerikai/német csoporton akik esernyős vezetőjüket vakon követve letipornak bármit ami eléjük kerül. Ezután keressünk egy éttermet ahol pizzát adnak, nem csak turistáknak és még hely is van kettő körül. Miután nem találunk ilyet az első pár utcában, próbáljuk meg átfésülni a belvárost a két óbégató gyerekkel akik természetesen a lábukon nem hajladóak jönni így a nyakunkban lógnak (mondjuk az egyik még nem tud járni, a másik pedig nem akar). Szerencsére később minden jóra fordult, még játékboltot is találtunk ahol Virágnak már csak az volt a gondja, hogy melyik hercegnős szettet válassza a sok közül.
Siena jóval kisebb Firenzénél, viszont hegytetőre épült (ami kizárja a babakocsi használatát). Az egy macskakőre eső turisták száma nem sokkal alacsonyabb, de valahogyan jobb az eloszlásuk. A Piazza del Campo akár valamilyen park, telis tele földön ücsörgő, piknikező emberkékkel - akiket látszólag nem zavarja, hogy a napon felhevült terrakotta kövezet akár egy főzőlap szép lassan pirosra süti a hátsójukat. A zebracsíkos katedrális egyébként nagyon impozáns ahogyan megkoronázza a várost és a sok kis tekergő utca és lépcső is valamilyen helyi ünnep vagy talán a mi köszöntésünkre zászlókba öltözve virított - Siena könnyen belopja az ember szívébe magát. Természetesen itt nincsen Uffizi képtár és hatalmas Medici paloták - azaz a reneszánsz kincsek java mégiscsak Firenzében van, azonban egy napi sétára és nézelődésre Siena nekünk jobban tetszett.
Akiknek Firenzét ajánljuk: akik ékszert vagy designer ruhákat, cipőket akarnak vásárolni, akik oda vannak a reneszánsz festők, szobrászok műveiért, akiket nem zavar többszázezer turista, aki képes olyan korán felkelni, hogy az utcák még az eredeti arcukat mutassák, akik több napot el tudnak itt tölteni és a jobb éttermekbe előre asztalt foglalni
Akiknek Sienát ajánljuk: akinek az érintetlen belváros labirintusában való eltévedés örömet okoz, akik nem bánják a lépcsőzést, akiknek a kisebb és kompaktabb város előny, akik szeretik a szép kilátást
Siena jóval kisebb Firenzénél, viszont hegytetőre épült (ami kizárja a babakocsi használatát). Az egy macskakőre eső turisták száma nem sokkal alacsonyabb, de valahogyan jobb az eloszlásuk. A Piazza del Campo akár valamilyen park, telis tele földön ücsörgő, piknikező emberkékkel - akiket látszólag nem zavarja, hogy a napon felhevült terrakotta kövezet akár egy főzőlap szép lassan pirosra süti a hátsójukat. A zebracsíkos katedrális egyébként nagyon impozáns ahogyan megkoronázza a várost és a sok kis tekergő utca és lépcső is valamilyen helyi ünnep vagy talán a mi köszöntésünkre zászlókba öltözve virított - Siena könnyen belopja az ember szívébe magát. Természetesen itt nincsen Uffizi képtár és hatalmas Medici paloták - azaz a reneszánsz kincsek java mégiscsak Firenzében van, azonban egy napi sétára és nézelődésre Siena nekünk jobban tetszett.
Akiknek Firenzét ajánljuk: akik ékszert vagy designer ruhákat, cipőket akarnak vásárolni, akik oda vannak a reneszánsz festők, szobrászok műveiért, akiket nem zavar többszázezer turista, aki képes olyan korán felkelni, hogy az utcák még az eredeti arcukat mutassák, akik több napot el tudnak itt tölteni és a jobb éttermekbe előre asztalt foglalni
Akiknek Sienát ajánljuk: akinek az érintetlen belváros labirintusában való eltévedés örömet okoz, akik nem bánják a lépcsőzést, akiknek a kisebb és kompaktabb város előny, akik szeretik a szép kilátást
