Az óvodában töltött első hónapban több korszakon estünk át:
“A rózsaszín köd időszaka”: Az első napok nagyon gördülékenyen mentek, Virág imádta, én persze a nagyon családbarát beszoktatási módszernek köszönhetően végig ott ültem, óvóbácsi boldog és elégedett volt.
Ezt követte a “rázós időszak”, amikor is engem először rövidebb, majd hosszabb időre elküldtek sétálni. Ez nemcsak engem érintett rosszul (akkoriban esős időszak volt itt), hanem Virág is ordítósra váltott át, így óvóbácsi sem volt már annyira boldog… De szerencsére óvóbácsi nagyon kitartóan próbálkozott Virággal közös nyelv nélkül ilyenkor kapcsolatot teremteni, így aztán a jól megalapozott pedagógiai és módszertani ismeretei és gyakorlata átsegítették valahogy ezen a korszakon.
“Anya betegségének időszaka”: már-már kezdtünk belesüppedni a rázós idődszak ordítós mocsarába, amikor hála Istennek, lebetegedtem és nem volt mit tenni, muszáj volt otthagyni Virágot az óvodában. Én ennek a betegség egyéb tüneteit leszámítva nagyon örültem, mert tudtam, hogy csak ilyen drasztikus és határozott megoldás fog Virágnál működni, mert amíg ott vagyok, addig úgyis mosolygós lesz, utána pedig így is- úgy is jön az ordítás. Hát, az most is jött, de max. 5 percig, aztán teljes volt a béke és a harmónia.
“A szerelem időszaka”: annyira jól sikerült az óvóbácsinak Virággal megbarátkozni, hogy Virág attól a pillanattól kezdve, hogy én kilépek az óvodából, Virág az óvóbácsival van, követi mindenhova, figyeli minden mozdulatát, aztán pedig délután részletesen elmeséli, hogy mit és hogyan csinált az óvóbácsi, hogyan ütötte be a kezét, hogyan mozgatja a fejét, stb.
Most két napja éljük a “nagy kiábrándulás időszakát”, amikor is az óvóbácsi megpróbálja megértetni Virággal, hogy nem csak Virág van az óvódában, de úgy tűnik, hogy ez az üzenet nem igazán talál nyitott fülekre a mi kis Virágunknál. Az igazság az, hogy én ezen nem vagyok meglepődve, mert Virág itthon hasonlóan kezel engem és azt is elmondta, hogy az óvódában az ő barátja az óvóbácsi, az összes többi gyereknek pedig ott vannak az óvónénik.
Remélem, hogy azért ezen is túl leszünk hamar és eljön a “nagy a boldogság, minden szép és jó időszaka”. Vagy olyan nincs?????
