Most, hogy volt egy munkaszüneti nap a hét közepén, az utána következő csütörtököt és pénteket Max kivette szabinak (úgynevezett Puente-t csinált), így 5 napra elszakadtunk Barcelonától és bejártuk kicsit Gironát és környékét, azaz Katalánföld tőlünk északra fekvő részeit. Mivel a nyári szezonnak lassan már vége van, így a Costa Brava partjai is sokkal nyugodtabbak, meghittebbek és ilyenkor lehet a simogató őszi napsütésben mezítláb az érintetlen homokban jókat sétálni. És hát annak ellenére, hogy egész hétre esőt jósoltak, gyönyörű napsütéses időnk volt végig 20-25 fokokkal…
Hogyha Barcelonát “Gaudi városának”neveznénk, akkor ezt a környéket itt Dalí hazájának kell mindenképpen nevezni, hiszen itt van Cadaqués, ahol született, Port Lligat, ahol később vett egy kis halászkunyhót és átalakítva több mint 30 évet élt benne később, Figueres, ahol a híres Dalí színház és múzeum van és persze még a Púbol-kastély is, amit ugyan csak a feleségének Galának vett, de Gala halála után ő is beköltözött oda egy kicsit. Szóval Dalí, Dalí, Dalí és Dalí. Lehet szeretni, érteni, nem érteni, meghökkenni rajta, kritizálni, kinevetni, de figyelmen kívül nem nagyon lehet hagyni és nem is érdemes. Főleg, hogyha valaki errefelé jár. És ha már itt vagyunk, akkor talán a tájat, a házát, a kastélyt látva még könnyebb is beleélnünk magunkat az ő világába, bár elefántokat hiába keresünk, azokat nem innen vette a képeihez.
Nekem nagyon sokat számít egy művész emberi oldala, élete, ezért Dalí háza és Gala kastélya nagyon megfogott, mindenkinek tudom ezeket ajánlani. Egyrészt nagyon emberi volt (mindenhol Gala kedvenc virágaival, teljesen hétköznapi dolgokkal), másrészt pedig egyáltalán nem volt hétköznapi a telefonfülkével a kertben, kitömött medvével az előszobában, az óriási Pirelli gumikkal a medence mellett, szóval Dalí háza valahol olyan, mint a képei, van ott minden! A figueresi Dalí színházat is érdemes megnézni, de előtte azért nem árt kicsit felkészülni a képeiből, úgy azért élvezhetőbb, mert a helyszínen nincs túl sok információ az alkotásokról. Nagyon sok mindent kiállítottak, minden részletnek jelentése van, szóval az biztos, hogy igénybe veszi az ember figyelmét, de még a német turista fiatalok is elismerték, hogy “Mann, das ist aber Kunst!”, szóval hát a művészi érték nem megkérdőjelezhető.. És hogyha már itt járunk, nehogy kihagyjuk a Dalí-ékszerek kiállítást, ahol Dalí által tervezett és amerikai ékszerészek által aztán elkészített ékszereket mutatnak be. Hát, ez sem semmi!
Ezekről írni elég nehéz, látni érdemesebb! Ja, és hogyha ott jártok, ne higgyetek a kiírásoknak, miszerint nem szabad fényképezőgépet még bevinni sem, mert ez nem igaz! Szabad, csak vakuzni nem szabad. Mi persze szót fogadtunk és ezért most nem is láttok képeket a színház múzeumról sem, és Dalí házának belső titkaiból sem.
