365 dias en Barcelona - hamar eltelt az első év!

Ma elmentünk egy kellemes éttermebe megünnepelni egy finom vasárnapi ebéddel, hogy pont ma egy éve, hogy megérkeztünk Barcelonába.

így visszanézve gyorsan elröppent az idő, utaztunk erre-arra, jártunk otthon is, minket is sokan meglátogattak tehát nem unatkoztunk. Ha menni kell valamit elintézni vagy csak úgy sétálni a városban, már magabiztosan tudjuk az irányt és a spanyol sem jelent gondot. Tudjuk, hogyan működik az egészségügyi rendszer - és még kártyánk is van hozzá - és Virág iskoláztatása is szépen folyamatban van. Megvan, hogy melyik a legjobb piac, hol kell jelmezt venni és mikor érdemes lezavarni a hetes bevásárlást, tudjuk mikor merre van dugó és már az útlezárások rendszerét is ismerjük. Vannak ismerőseink a házban, a környéken és még messzebb is, akikkel ilyen-olyan gyakorisággal összefutunk, de már a házban élő igen zárkózott katalán családok is elkezdtek visszaköszönni. A külföldiek közül egyre többen már minket kérdeznek arról, hogy mit hogyan és hol lehet elintétni - és természetesen osztjuk nekik a tudnivalókat hiszen már nekünk rutinfeladat egy busz-térkép beszerzése (még a helyiek sem tudják hol lehet ilyenre szert tenni) vagy egy reklamáció a Bicing-nél. A Barcelonai reptér megszokott közeg, fejből tudjuk melyik járatra hol kell bejelentkezni és, hogy hogyan lehet a leggyorsabban átjutni a biztonsági ellenőrzéseken. Tudjuk melyik strand milyen és hogy merre vannak a legjobb játszóterek - egyszóval már itthon vagyunk.

Az első év a felfedezésről és a spanyol nyelvhez való hozzászokásról szólt. Vendégek voltunk, frissen érkezettek és mindenre felkészültek. Mostanra már inkább vagyunk házigazdák és a dolgok menetéhez hozzáedződöttek.

Miről szól majd a második évünk?

Szavazz te is (balra fent)!

Ha húsvét és angol csoport, akkor Répatorta

Holnap lesz az óvodai húsvéti buli, amit Virág angol csoportja szervez, úgyhogy megint nagy készülődésben vagyunk Virággal: minél több sárga ruhadarabot kell felvenni, csokitojásokat kellett vinni a héten az oviba, és persze megint valamilyen házi készítésű finomságot kell vinni a buliba.

Így esett a választás a répatortára, amit ugyan még soha nem készítettem, de gondoltam, hogy megpróbáljuk, aztán legfeljebb ha nagyon rosszul sül el (meg), akkor veszünk valami bolti cuccot.

Míg Virág aludt, gyorsan előkészítettem mindent a konyhában, kimértem a hozzávalókat, így amikor felébredt, kezdődött is a közös sütés-főzés-keverés-kavarás-kóstolás. Nagyon élveztük és szuper finom lett a végeredmény. Íme a kép a répatortáról és a recept, hogyha valaki kedvet kapna gyorsan elkészíteni:

Répatorta

Hozzávalók (mivel ez egy amerikai recept, én is az ott használt mértékegységekkel dolgoztam):

2 bögre liszt

2 bögre cukor

3 bögre reszelt répa (nekem kicsit többre sikeredett, úgy belejöttem a reszelésbe, de jót tett a tésztának)

1 bögre darált dió

1 1/4 bögre olaj

4 tojás

1 cs. vaníliás cukor

2 tk. szódabikarbóna

2 tk. sütőpor

kis só

2 tk. fahéj

Krémhez:

1 doboz sajtkrém (itt most az alap Philadelphia sajtkrémet javasolták és mivel volt a boltban, ezt is használtuk)

vaj

porcukor (sok)

1. Miközben a sütőt előmelegítjük 180 fokra, összekeverjük a lisztet, a cukrot, az olajat, a tojást, vaníliáscukrot, sót, sütőport, szódabikarbónát, fahéjat. Mikor ezeket jól összekevertük, beleforgatjuk a sok-sok reszelt répát és a darált diót.

2. A kész masszát ezután beleöntjük egy kivajazott, kilisztezett tortaformába vagy tepsibe (én most az eredeti recept szerint javasolt, 23x33 cm-es tepsiben sütöttem), majd kb. 80 percen át sütjük a sütőben, míg teljesen jól át nem sül a tészta.

3. Amikor elkészült, kivesszük és hagyjuk kihűlni, közben pedig elkészítjük a tetejére a krémet. A krémhez először is teljesen simára keverjük a sajtkrémet, majd hozzákeverünk kb. ugyanannyi vajat és ezután kezdjük el szép lassan adagolni a porcukrot. egy kis porcukor, keverés, kóstolás. Hogyha még nem elég sűrű a krém vagy édesebbre szeretnénk, jöhet még porcukor és így tovább, míg megfelelő állagú és ízű nem lesz a máz.

4. A kész mázat elkenjük a torta tetején és jöhet a díszítés, darabolás és persze a várva várt kóstolás is!

Jelentem, hogy a mi répatortánk nagyon finom lett, Virág szerint még a húsvéti nyúlnak is ízleni fog, így biztosan hoz majd neki valami ajándékot... (végülis ha úgy nézzük, akkor most én vagyok a nyúl és mivel nekem ízlett a torta, vehetem is az ajándékot! Na meg Max-nek is félretettünk belőle egy jó adagot, hogy hazacsábítsuk ezzel a finomsággal)

Mustáros-juharszirupos lazac

Ez egy újabb szuperkönnyű, gyors és finom halétel, amit szerintem mindenképpen érdemes kipróbálni!

A halkészítés terén kezdőként előnyben részesítem azokat a recepteket, ahol

1. be tudom azonosítani a halat (magyarul, spanyolul)

2. előkészített halfiléből elkészíthető (azaz nem nekem kell a hal kifogásával kezdeni a főzést)

3. a hozzávalók kis családom szája íze szerint valók

4. és hát az is előny, hogyha gyorsan, könnyen elkészíthető, mivel általában hétvégén eszünk családilag halat, ilyenkor viszont egy délelőtti séta, csónakázás, strandolás után ugye nem nagyon van türelme a családnak az órákig tartó főzőcskézést kivárni...

És hát íme a recept, ami a fenti kritériumoknak megfelelt:

Mustáros-juharszirupos lazac

Hozzávalók:

5-6 szelet lazac

2 ek dijoni mustár

2 ek juharszirup

pici só és bors

1. a lazacfiléket kiterítjük egy vékonyan beolajozott alufóliára, tepsire.
2. Összekeverjük a dijoni mustárt, a juharszirupot, egy kis sót és borsot és ezzel a sűrű sziruppal egyenletesen bekenegetjük a lazacok tetejét (esetleg oldalát is).
3. Az előmelegített sütőbe betoljuk és 8-10 perc alatt készre grillezzük vagy sütjük.

ENNNNYI!!!

Köretet még nem alkottam hozzá, mert az eredetileg ajánlott keserű salátalevél nekem nem tetszett, így most elsőre egyszerű krumplipürével tálaltam, ami a családnak ízlett, de majd azért ígérem jön még valami finom salátaöntet is hozzá! És legközelebb kipróbálom egy olyan technikával, hogy a lazacfiléket picit bevagdosom, hogy még több szirupot felvegyen, így még dominánsabb lehet ez a nagyon finom édes-pikáns szósz..

Boldog Apák Napját Maxnek!

Itt Spanyolországban most ünneplik az apák napját, Szent József napján. Mivel ő volt Jézus földi édesapja és Spanyolország a hagyományait tekintve erősen katolikus gyökerekkel rendelkező ország, ezért itt az apák napját most ünnepli mindenki. Persze ez is egy újabb alkalom a bulira, ünneplésre, ajándékozásra. A boltok megtelnek "férfias" ajándékokkal, vicces felíratú képeslapokkal és tortákkal, amiket az apukáknak kell adni. De mégiscsak jó, hogy létezik ilyen nap, otthon valahogy egyáltalán nem is vagy nem ennyire ünneplik meg az apákat. Vagy csak mi nem vettük észre?

Állítólag a katalalánok ilyenkor Crema Catalana-t készítenek az apáknak, így aztán mi is ezt tettük, persze ehhez sokáig jártunk karamellizáló pisztoly után, majd mikor kiderült hogy azt gázzal meg is kell tölteni, akkor jött csak az igazi kihívás. Persze végül sikerült gázt is szerezni és még a Crema Catalana is sikerült, de erről majd még később részletesen is írunk.

A spanyol finomság mellé került azért még az asztalra rántott hús krumplipürével és uborkasalival is, hogy Apa elégedett legyen a menüvel. Ajándékba pedig kapott még egy autóápolási készletet, hogy ha véletlenül "valaki" rálépne poros cipővel vagy síbakanccsal a BMW bőrülésére, akkor legyen mit előkapni és gyorsan letörölni :-) Így aztán ez midenkinek jó ajándék!

Persze mi kicsit előre hoztuk az ünneplést, mert hát Max pont ma utazott el, de így még jobb volt, mert nem számított rá! Virág még egy kis ráadás ajándékkal is készült: szépen kiszínezte Max spanyol leckéjét, hogy mikor Max majd tanulja a szavakat, eszébe jusson a kis gondoskodó lánya...

Még egyszer Boldog Apák napját!

Andorra és a síelés

Mikor Barcelonába költöztünk, elhoztuk a sífelszerelésünket is, mivel nem túl messze tőlünk a Pireneusokban azt hallottuk síelni is lehet. Mivel már március végén is nagyon kellemes, nyárias volt tavaly az idő (és most is), ezért nem tűnt valószínűnek, hogy minőségi sípályákat találnánk alig 2 óra autózásnyira innen. Aztán némi kérdezősködés után kiderült, hogy a 'La Molina' nevű síterep ami Barcelonához legközelebb található, hétvégenként valódi tömegnyomor - beleértve az oda és visszautat is. Ezért hát mikor azon kaptuk magunkat, hogy tavaszodik és még nem is voltunk síelni, inkább egy kicsivel távolabbi pályarendszert néztünk ki (Par bácsi referenciája nyomán) amely Andorra nagyobbik síparadicsoma és hogy biztosra menjünk, csütörtök estétől szombat délutánig mentünk két napnyi síelésre.

A La Grandvalira síközpont úgy jött létre, hogy az egymás mellett elterülő völgyekben lévő falvak összefogtak és a felvonórendszerüket összekapcsolták. Így jött létre 180 km sípálya, méghozzá nem is akármilyen. Mi a 'Pas de la Casa' nevű falucskában laktunk 2100 méteren, amely a legszéle a pályarendszernek és egyben a Francia határhoz legközelebb eső település. A falu maga nem túl emlékezetes, tele van olcsó (és drágább) szállodákkal de összességében mintha nem  stílus és a külcsíny számítana hanem, hogy Andorra vámszabad terület lévén olcsóbb a pia. Tele van ezért esténként villogó szórakozóhelyekkel és részeg angolokkal. Nappal kicsit konszolidáltabb a helyzet, a felvonók pár lépésre vannak szinte bármelyik szálláshelytől és csak a parkolás reménytelen. A pályák viszont - igaz idén jó sok hó esett - remekek voltak, a felvonóknál még szombaton sem kellett sorban állni és reggelre szépen rendezett volt a hó - ami délutánra kicsit kásásra olvadt, ugyanis olyan szikrázó napsütés volt, amely ellen még a 30-as naptej is kevés volt. Sejtettük, hogy vigyázni kell a nappal, mert első este láttunk pár hólyagosra égett emberkét, ijesztő bíbor színárnyalatokkal a fejükön.

A pályák feketétől zöldig mindent tudnak és szép széles szinte mindenhol, így az Ausztriából ismert szűkületi tömegnyomor elmaradt. Virágnak béreltünk kis bakancsot és sílécet, aminek nagyon örült, és a kis gumiszalagos felvonós kezdőpályának egyből ő lett az ördöge. Síoktatásáról Zsuzsi tudna sokat mesélni, hiszen ő tologatta naphosszat Virágot, de ami tény: a második nap delére már szépen csúszott, tudott kanyarodni és a hóeke is ment - nagyon büszkék voltunk a kis manóra. Max fel is vitte az egyik nagy felvonóval a hegy tetejére, ahonnan azért nem is eredmény volt le is jönni... hiszen a zöldpálya lankáin egyenesen csúszni azért mégsem ugyanaz, mint egy pirospályán lekanyarogni... Virágot persze cseppet sem izgatta a meredek lejtő, neki a felvonózás tetszett, így hát míg Max leizzadt vele a pálya feléig, ő már azt magyarázta, hogy megint liftezni kellene.

Az Andorrai síelés egyébként vetekszik sok Alpokbeli pályával, és amilyen szép időnk volt mindehhez, az még azt is kárpótolta, hogy Európa egyik legkitűnőbb SPA létesítményébe nem tudtunk elmenni, mivel oda 5 év alatt gyermek nem vihető be. A szezon egyébként Április közepéig tart, így lehet, hogy még egy síelés idén összejön.

Kreatívkodtunk

Virág mostanában imád babázni és emellett mindenféle aktív és tanulást igénylő dolgokat csinálni. Tehát nagyon jó együtt sütni-főzni, pakolászni, takarítani, vásárolni, de persze ezek inkább az élet szükséges tevékenységei, ezeknél jobb a túrázás, kreatívkodás.

A héten például kollázst készítettünk, amihez Virág segített kivágni a papírdarabokat, majd nagy élvezettel ragasztgatta belőle a modern alkotást.

Ezen kívül mostanában a testfestészet is menő, főleg az oviban. De hogyha azt nézzük, hogy én a falakat pingáltam ilyen koromban, akkor ez még mindig a jobbik eset!

Persze minden esetben fontos megjegyezni, hogy Virág egyedül csinál mindent, mert ő már "nagylány", segíteni tilos, vagy nagyon úgy kell tálalni, mintha nem is segítenénk, hanem csak valami véletlen folytán kerülnénk mi is a tevékenység közelébe... A túrázásnál is csak azért kértük, hogy fogja meg a kezünket, mert mi nem tudunk még olyan ügyesen a sziklákon mászni, mint ő, aki már nagylány.

A jövő Barcelonája

Arról írtunk, hogy Hamburgban megadott ütemterv szerint halad a városfejlesztés és a következő évtized teljesen jól előre tervezett, de ki gondolta volna, hogy ez Barcelona esetében is így van?

Merthogy a spanyolok azért nem afféle precizitásukról híres nép. És mégis!

Egyik nap a kezünkbe akadt egy cikk arról, hogy milyen fejlesztések, építkezések várhatók a következő pár évben és hát nem mondom... Ha mindez valóra válik, itt akár 2-3 éven belül is nagyon meg fog változni a város képe, jó értelemben. Lesznek új kulturális központok, szórakoztató, oktató intézmények, múzemok, új metróvonal, hatalmas modern tengeri állatkert, gyorsvasút és sok ezer négyzetméternyi új irodaház. Ezeken kívül az újabb parkokat, tereket, föld alá vezetett utakat már szinte nem is kell említeni, hiszen az mindennapos téma itt, hogy hogyan csökkentsék a város zaj- és légszennyezettségét, hogyan teremtsenek a meglévőnél is több teret és helyet szórakozásra. Nyáron megnyitja kapuit a repülőtér új terminálja is, de  a közeljövőben Gaudi megmaradt tervei alapján hatalmas nemzetközi vásárpavilonokat is terveznek.

Persze most mindezek pénzügyi megvalósíthatósága kicsit megkérdőjeleződött, de az már biztos, hogy itt presztízskérdést csinál abból a városvezetés, hogy Barcelonának ne csak a régi épületei legyenek stílusosak, hanem a város legyen állandó fejlődésben, mozgásban és mindehhez nagy nevű építészeket kérnek persze fel.

Mindez a cikk elolvasása nélkül is érezhető csak egy rövid séta során is itt a városban. Sokféle épület, sokféle stílus, igényesség, bohóság, sokszínűség, pezsgés: Barcelona.

Itt kérem a vasárnap az pihenőnap

A Spanyolországba látogatóknak elég gyorsan feltűnik, hogy itt a vasárnap tényleg pihenőnap, tehát nincsenek nyitva a boltok, áruházak, a családok együtt sétálgatnak a parkokban és nem boltok kirakatait nézegetve ütik el a szabadnapot. Ez elég meglepő Magyarországról idecsöppenve, mert kis időbe telik, mire rááll az ember agya, hogy hiába lenne jó még egy kis tejszínhab a vasárnapi ebéd utáni desszerthez, vagy jobb lenne egy friss kenyér vasárnap estére, mert nincs nyitva semmi!

A semmi persze normális boltokat jelent, mert a turisztikai övezetekben persze vannak üzletek, éjjel-nappali boltok, de amúgy a többi bolt komolyan zárva van.

Szóval ezt már ideérkezésünk után nekünk is elég hamar sikerült észrevenni és egész jól meglehet tanulni ezzel együttélni. De most olvastam egy cikket, hogy miért is van ez és hogyan működik a szabályzása. A hagyományos vasárnaponként minden zárva állapothoz képest a mostani ugyanis már itt is egy lazább szabályzás, mely szerint évente minden boltnak 8 vasárnap nyitva kell lennie. (a napok száma tartományonként változó, a legtöbb helyen ennyi, de Madridban például évi 22) A napok számát tartományilag megadják és egyes városok, községek ezen még 2 napot ide vagy oda módosíthatnak, hogyha a megadott nap valamilyen helyi ünnepbe ütközne.

A nyolc napban általában a karácsony előtti vasárnapok vannak benne és a nagy leárazások első vasárnapjai januárban és júliusban.

Tehát azt már tudjuk, hogy évente nyolc vasárnap mehetünk vásárolni és mérget vehetünk emellett arra is, hogy az összes többi vasárnap pedig valamilyen helyi buli, ünnep, esemény, fiesta lesz a környéken, mert a bulizás itt szabályzás nélkül is kötelező!

Hogy állunk az iskolakereséssel?

Sokan kérdezitek, hogy mi a helyzet az iskolakereséssel.. Köszönjük, még élünk, megvagyunk, egész jól tudunk már katalánul, legalábbis megértjük a szülői értekezleteket.

A hétvégén voltunk nyílt napon is, ahol gyerekekkel együtt lehetett körbejárni az egyik iskolát. Virágnak nagyon tetszett a dolog, sok-sok játék volt a tantermekben, így míg mi Max-szel felváltva figyeltük a tanárnéni elbeszélését, Virág jól feltalálta magát, a tantermi babákat bilire ültette

 és a fellelhető összes rongyot kivasalta a játékvasalóval. reméljük, 

hogy a háziasság pluszpontot jelent a felvételinél, mert akkor talán még be is jutunk valamelyik iskolába!

Az a csodás szalagos fánk

Hogyha az embernek gyereke van, akkor adja magát, hogy minden ünnepnél el kell magyarázni, hogy mit is ünneplünk, miért is vannak ünnepek, mit eszünk ilyenkor, stb. Hogyha pedig mindezt még külföldön is tesszük, akkor még jobban felértékelődnek az otthoni szokások, a hagyományok, hiszen hogyha mi nem mondjuk el, hogy például farsangkor mit eszik a magyar ember, akkor mástól nem nagyon fogja Virág ezt megtudni. Így hát erősen koncentrálunk a gyerekkori emlékekre, hívjuk a családot, hogy amennyire teljes képet tudjunk adni így a távolból is az otthoni ünnepekről.

A farsanghoz így mindenképpen kötődik a farsangi fánk és míg otthon biztos, hogy Anyu csodás fánkját majszoltuk volna, itt neki kellett állnom megpróbálkozni előállítani a híres szalagos farsangi fánkot. Szerencsére sikerült és bár minden ismerősünk először furán nézte, hogy "mit esznek ezek a magyarok ilyenkor", miután megkóstolták, dícsérték a magyar konyhát (meg engem...).

hogy is készült?

A hosszas internetes receptvadászat után a következő recept alapján készült, ami nemcsak elsőre, de második alkalomra is teljesen sikerült, így beváltnak minősítettem.

Hozzávalók:

500 gr liszt

200 ml tej

40 gr élesztő

50 gr porcukor (másodszorra kicsit többet raktam bele, jót tett neki)

60 gr olvasztott vaj

5 tojássárgája

+ lekvár, porcukor

Először beletettem a langyos cukros tejbe az élesztőt és kb. 15 perc alatt felfuttattam. Majd ezt ráöntöttem a liszt + olvasztott vaj + tojássárgák keverékére és jól összekeverem, majd elkezdem gyúrni. A pontos gyúrómozdulatot leírni nem tudom, én is csak visszagondoltam, hogy Anyu hogy szokta csinálni és működött.. 

Addig gyúrtam, míg teljesen szép síma tésztagolyót nem kaptam. Ezt utána letakarva hagytam fél órán át kelni, majd utána kinyújtottam ujjnyi vastagságúra. Ezután jött a szaggatás. Az eredeti recept szerint 25 darab 6cm-es fánk lesz ennyi tésztából, nekem 25 darab 6 cm-es és 25 db minifánkom lett, hála gondolom a jó élesztőnek...

A szaggatás után még kicsit állni hagytam a fánkokat sütés előtt, hogy tudjanak még kelni, utána pedig jött a furfangos fánk sütés, merthogy a fánkot sok olajban kell sütni, ami nem túl forró, nem túl hideg. Szóval, ott kell állni, forgatni a fánkot, figyelni az olajat és örvendezni, hogyha nem ég meg a fánk és megjelenik a híres "szalag" az oldalán.

hogy teljesen autentikus legyen a fánk, hazai lekvárral töltöttük meg a közepét Virággal és így vittük büszkén az oviba az első adagot. A másodikat a házunk belső farsang bulijára vittük, majd ment még egy adag a barátainknak és még Max is vitt egy tálcányit a munkahelyére.

Farsangi őrület

Meglepődtünk volna, hogyha az ünnep nélkül is állandóan bulizó spanyolok éppen farsang tájékán nem ünnepelnének. De hogy ennyire, azt azért nem sejtettük volna, merthogy itt már két hete farsangi lázban ég a város, az emberek. Az utcán mindenhol jelmezbe öltözött gyerekekbe, felnőttekbe lehet botlani és szinte minden este van valami farsangi buli, felvonulás: van óvodai, van munkahelyi, van iskolai, van kerületi, van lakóközösségi, van bevásárlóközponti, szóval ahol lehet, ott buliznak.

A boltok többsége is megtelik ilyenkor jelmezekkel, hatalmas a választék, de itt-ott azért saját készítésű jelmezeket is lehet látni az utcákon.

Az óvodában már két hete készítik elő a farsangi bulit, egy hete pedig minden nap jelmezben játszanak bent a gyerkőcök, tegnap pedig este közös szülők-gyerekek felvonulás volt megint az óvoda környékén jelmezben.

Mi is jól felkészültünk, Virággal sütöttünk farsangi szalagos fánkot, amit még finom hazai házilekvárral megtöltve, porcukorral megszórva vittünk az oviba, hadd tudják meg, hogy milyen finomságokat esznek a magyarok farsangkor. Virág pedig mi másnak is öltözhetett volna, mint Tigrisnek, így most már teljes lett a csapat, van már a kis Tigrisnek anyukája is!

Brazília képesebbik fele

egy ideje már ígérgetjük, hogy előrukkolunk a brazil képekkel, és hát nem kis idő volt átválogatni azt az ezerkétszáz fotót amit készítettünk. Két válogatást is készítettünk:

1) válogatás azoknak akik rohannak és csak bele akarnak kóstolni a vizuális benyomásainkba, 21 kép összesen:

Brazil - selection

2) Válogatás azoknak, akik szívesen végigböngésznek több képet a kalandjainkról:

Brazil - details

Mivel nem mertük elvinni a 'rendes' tükörreflexes, teleobjektíves gépet és néhány helyre az automata gépet sem, volt pár igen vizuális élmény amit nem tudtunk megörökíteni.