Ma elmentünk egy kellemes éttermebe megünnepelni egy finom vasárnapi ebéddel, hogy pont ma egy éve, hogy megérkeztünk Barcelonába.
így visszanézve gyorsan elröppent az idő, utaztunk erre-arra, jártunk otthon is, minket is sokan meglátogattak tehát nem unatkoztunk. Ha menni kell valamit elintézni vagy csak úgy sétálni a városban, már magabiztosan tudjuk az irányt és a spanyol sem jelent gondot. Tudjuk, hogyan működik az egészségügyi rendszer - és még kártyánk is van hozzá - és Virág iskoláztatása is szépen folyamatban van. Megvan, hogy melyik a legjobb piac, hol kell jelmezt venni és mikor érdemes lezavarni a hetes bevásárlást, tudjuk mikor merre van dugó és már az útlezárások rendszerét is ismerjük. Vannak ismerőseink a házban, a környéken és még messzebb is, akikkel ilyen-olyan gyakorisággal összefutunk, de már a házban élő igen zárkózott katalán családok is elkezdtek visszaköszönni. A külföldiek közül egyre többen már minket kérdeznek arról, hogy mit hogyan és hol lehet elintétni - és természetesen osztjuk nekik a tudnivalókat hiszen már nekünk rutinfeladat egy busz-térkép beszerzése (még a helyiek sem tudják hol lehet ilyenre szert tenni) vagy egy reklamáció a Bicing-nél. A Barcelonai reptér megszokott közeg, fejből tudjuk melyik járatra hol kell bejelentkezni és, hogy hogyan lehet a leggyorsabban átjutni a biztonsági ellenőrzéseken. Tudjuk melyik strand milyen és hogy merre vannak a legjobb játszóterek - egyszóval már itthon vagyunk.
Az első év a felfedezésről és a spanyol nyelvhez való hozzászokásról szólt. Vendégek voltunk, frissen érkezettek és mindenre felkészültek. Mostanra már inkább vagyunk házigazdák és a dolgok menetéhez hozzáedződöttek.
Miről szól majd a második évünk?
Szavazz te is (balra fent)!
