Az már mindenki számára köztudott, hogy a mediterrán országokban nagyon közvetlenek az emberek és azt is sokszor tapasztaltuk már, hogy minden a család, a gyerekek, így hát nincs olyan nap, amikor az utcán meg ne simogatná valaki Virágot, vagy ne adna neki valaki valamit. És persze mindez minden mögöttes gondolat nélkül történik, senki nem feltételezi, hogy azért teszik ezt, mert éppen el akarják lopni Virágot, vagy azért mert éppen gyerekmunkába szeretnék beszervezni.. 
A bankszámla ügyintézésnél egyből ugranak és hoznak neki kutyás étkészletet ajándékba, a csoki múzeumban felszolgálnak neki többféle kóstolnivalót, a buszon a nénik mindig előhalásznak valamit a táskájukból ajándékba, de még a cukrászdából sem engedtek el minket egy kis ajándék baba nélkül. Szóval semmi túlzás, ide érdemes gyerekekkel jönni, mert ahelyett, hogy kinéznék az embert egy múzeumból vagy étteremből, inkább még az ott dolgozók kezdik el szórakoztatni, foglalkoztatni a kis ugrándozót, hogy a szülők nyugodtan tölthessék el idejüket. A legjobb példa erre, amikor az egyik cukrászdában Virág elkezdte az asztalra kikészített céges emblémás szalvétákat egyenként kipakolni, hajtogatni, gyűrögetni, egyszer csak közeledett felénk a pincer. Én már persze örültem, hogy mondhatjuk Virágnak, hogy “Látod, a pincér bácsi sem engedi, hogy minden szalvétával játszunk…”, erre a pincér bácsi nemhogy elvette volna, vagy csúnyán nézett volna (segítve ezzel a szerencsétlen nevelési törekvésünket), a mellettünk lévő asztalról is odaadta az újabb adag szalvétát Virágnak, nehogy kifogyjon a játékból…
Ezen kívül mindenkinek van legalább egy jó szava Virághoz, de inkább száz. A szavak között első helyen áll a ’guapa’, ami szépet, aranyosat, helyest jelent. Namost ezt előszeretettel alkalmazzák mi kis Virágunkra (ami ugye nem csoda...) és ez már olyan méreteket ölt, hogy Virág azt hiszi, hogy mások azt hiszik, hogy az ő neve nem Virág, hanem ’guapa’. A szituációk ezért aztán úgy zajlanak, hogy valaki nagy mosollyal és szeretettel guapának nevezi Virágot, mire Virág kissé felháborodottan és nagy hangon visszakiabál magyarul, hogy ’Én nem guapa vagyok, Ambózy Virág vagyok’. A spanyolok erre értetlenül néznek, nekem pedig adott a helyzet, hogy bevessem az eddig megtanult összes szót, hogy miért is sértették meg Virágot ezzel a bókkal.
