Valencia (I)

mivel hosszú a hétvége, kigondoltuk, hogy körülnézünk Barcelonán kívül is és Valenciára esett a választásunk. Miért pont Valencia? Már jártunk itt és kellemes élményeink vannak - noha akkor nem kértünk az utcán felkínált kábítószerből... és most sem. A város egyébként Bolyki Gyuri kedvenc spanyol városa, az ország harmadik legnagyobbika, valamivel egymillió lakos alatt és az azonos nevű tartomány fővárosa. Barcelonától 3-3/fél óra autózásra van (autópályán) és itt is a katalán nyelv egyik dialektusát beszélik a spanyol mellett - a Valenciana-t. Történelmét tekintve hasonló a magyarhoz - többször is rossz lóra tettek... az arab elnyomásról mondjuk nem tehettek és mikor El Cid majd a keresztény reconquista seregek visszaszerezték a várost, egy darabig a leggazdagabb spanyol város volt, a Földközi-tenger egyik leforgalmasabb kikötőjével és pezsgő egyetemekkel. Aztán sikerült az örökösödési háború rossz oldalára kerülni, aminek az ára az volt, hogy minden előjogot megvont tőle Madrid, majd szépen parkolópályára került (Barcelonával együtt). A Katalán befolyás folyamatos volt, ezért is beszélik ugyanazt a nyelvet - csak kicsit más dialektusban. Aztán a vérzivataros huszadik században a Franco ellen szövetkező köztársaságiak központja lett, és miután Franco maradt hatalmon sokáig teljesen mellőzték a várost. Madridból egyébként a Földközi-tenger leghamarabb Valenciánál érhető el, ráadásul innen kezdődik a ‘Costa Blanca’ ami a tömegturizmus melegágya, így aztán ma ebből a mellőzöttségből semmit sem lehet érezni, talán csak a nemzetközi tőke nincsen annyira jelen, mint mondjuk Barcelonában.

Valencia

Mikor három körül ideértünk, bepakolódtunk a szállodába - kis Internetes nézelődés után a Vincci Hoteles Lys mellett döntöttünk - ami nagyon kellemes helyen van és még parkolni is lehet alatta, és elmentünk ebédet keresni. Alig egy saroknyira találtunk is egy helyet (itt szinte minden irányban sétáló-utcák vannak) ahol végignyammogtunk egy ‘menu de dia’-t. Sajnos a Paella már ekkorra elfogyott, de azért sikerült masszívan jóllakunk. (nem hiába, aki fél ötkor kezd ebédelni...) A Paella-evést majd még be kell pótolnunk, mivel a fáma szerint Valencában találták fel ezt a tipikusan spanyol ételt - amit azóta országszerte bárhol helyi ételként kínálnak. Mondjuk érdemes óvatosan bánni ezzel a ‘mi honnan származik’ dologgal, mert például ebéd után megnéztük a katedrálist, ahol azt a kelyhet tartják amelyből - a Valenciai közhiedelem szerint - Jézus ivott az utolsó vacsorán. Ezzel aztán a szent Grált már rögtön két helyen is megtaláltuk két héten belül, hiszen Montserrat-ban is őrzik ugyanezt... nem is értem Indiana Jones mit szenvedett ennyit a dolgon.

Csaptunk egy szép városnéző sétát, ahol a kellemes napsütés már csak azért is nagyon jól esett, mert Barcelonában már előző nap és induláskor is szakadt az eső, némi orkán hátán süvítve. Találkoztunk szebbnél szebb kis utcákkal, egy csomó dél-amerikai és afrikai táncossal, akik díszruhában mászkáltak egy színpadon és körül, aztán találkoztunk néhány kósza esőcseppel is.

Vacsorára kinéztem egy éttermet - Seu-Xerea - amit az utikönyv melegen ajánlott (nem csak melegeknek), és szerencsére háromnegyed kilenckor ki is nyitott vacsorára... Azoknak akik erre járnának: két étterem van ugyanazen a néven, ugyanebben az utcában... az egyik a lounge, a másik az étterem. Mi persze a Lounge-ben voltunk, ami teljesen jó volt és finom, viszont egészen más a választék, és itt főleg hideg salik és ínyenc falatok (nem tapas) vannak drága borokkal körbevéve. Ennyire különleges íz-kombinációkat nem is tudom hol ettem, talán a Lou-Louban Budapesten... Virágnak is ízlett a libamájas-narancsos-diós-kuszkusz.

A város egyik szombat-esti érdekessége volt a menyasszony-roham. Étterem után bóklászva egy szép régi házakkal körülvett modernista térre tévedtünk (La Almonia) ahol amerre néztünk menyasszonyokat fotóztak (néha vőlegényestül). Nagyon bizarr volt egyszerre 4-5 menyasszonyt látni pózolni a fotósoknak.

Estére persze beindult az élet, mire 10-re megettük a vacsit és visszaindultunk, a városban be is sötétedett és indult a szombat esti korzózás és élet...