Sejtettük, hogy vasárnap rossz idő lesz - nem hiába írják az előrelejzéseket - ezért magabiztosan figyeltük az utcát elárasztó esőcseppeket. Gyorsan bekaptunk egy reggelit a sarki kávézóban - amit nem épp hideg időre találtak ki mivel ajtaja sem volt - és elmentünk a ‘oceanograpic- nevű hatalmas akvarisztikai és tengerélmény-ügyi kiállításra. Tudni illik van itt Valenciában egy hatalmas park, amely egy egykoron itt csörgedező folyó medrében lett kialakítva. Ennek az egyik fő attrakciója a tudományok városa, amely teljesen modern, szinte elképesztő épületekben mindenféle múzeum és előadóterem, ezek egyike (talán a legnagyobb is egyben): az itteni tropicarium. Némileg szkeptikusan mentünk el, mert miután megnéztük Norvégiában Európa legnagyobb akváriumi medencéjét, majd Barcelonában a szintén egyedülállónak kikiáltott akváriumot - és mindkettőnél izmosabb élmény volt a Budafoki Tropikárium, nem tudtuk az itteni park mit tud.
 |
| Valencia |
Hát egyvalamit érdemes megjegyezni: az Oceaografic nagy része nem fedett. Azaz esőprogramnak csak esernyővel jó! (na az esernyő az, amit mi a kocsiban hagytunk). Amúgy nagyon jó a hely, szép idő esetén kifejezetten gyönyörű. A tudományok városa eleve egy építészeti csoda, és akkor erre jön rá, hogy ebben a kis vizi állatkertben tényleg rengeteg halat és egyéb vizi lényt bepakoltak. Megéri az árát - pedig az elég húzós (24 Euro fejenként). Van például egy víz alatti étterem, ahová csak telefonon lehet asztalt foglalni - előző nap ugye - azt legközelebb nem hagyjuk ki az biztos.
Sajnos kint nem volt érdemes fotózni az eső miatt, az akváriumok mélyén pedig a kis automata gép hatástalan, a nagyot pedig szerencsére nem cipeltük - elég volt Virág, a babakocsi, a cuccok és mindezzel sprintelni a szakadó esőben és a bokáig érő pocsolyákban. Azért pár kép talán segít bemutatni a helyet. (élőben persze más)
Délután még megnéztük az IVAM-ot, ami a kortárs művészek modern múzeuma, ott két kiálítás fért bele a fejünkbe, az egyik egy elvadult német művész (állítólag híres meg minden) akinek a kiállított műveiből egy kukkot sem értettünk és egy huszadik század eleji Spanyol fotós, akinek a képei nagyon jók voltak.
A szállodában hazafelé menet találkoztunk a délutáni bikaviadal torreádoraival (ott pucolták a cipőiket) aztán elmentünk vacsorát keresni. Mondani sem kell, ekkora már szépen sütött a nap és sehol sem volt az esőnek nyoma... Végül egy kis hangulatos terecske apró helyi éttermében kötöttünk ki és Paella Valenciana-t ettünk.
Apropó Paella... mivel úgy tartják, hogy ők találták fel ezt az ételt, gondoltunk alaposan kiptóbáljuk a helyi Paellát. Természetesen lehet kapni ilyet is és olyat is, mi Valenciai-t ettünk... szám szerint hármat (illetve négy félét) a két nap alatt. Hát teljesen különbözőek voltak... Varrjon rá gombot aki akar (és aki talál varrókészletet a szállodában. - mi egyébként találtunk, csak piros cérnát nem).
Hétfőn egy jót sétáltunk a vásárcsarnokban és a belvárosban (Paella), Virág megkergette a galambokat és feltörölte Tigrissel a főteret, majd el is indultunk haza.
