Iskolaválasztási fejlemények

Kezdünk belejönni az itteni ügyeink intézésébe: spanyolul már minden probléma nélkül megy minden, a katalánt írásban nagyjából értjük, de azért ott van még mit tanulnunk.

A spanyol iskolarendszer 3 éves kortól kezdődik, tehát ami otthon óvoda, az itt már iskolai oktatás, persze még nem annyira komoly, de mivel egyben van az általános iskolával, ezért teljesen annak részeként és előkészítéseként is kezelik. Az állami iskolákba a következő módon lehet bejutni:

1. Lakhely alapján az önkormányzat különböző oldalain keresztül megtudjuk, hogy mely állami iskolákba jelentkezhetünk

2. Minden iskolába elmegyünk vagy más módon felvesszük velük a kapcsolatot és kiderítjük, hogy mikor van nyílt nap

3. Nyílt napon megszerezzük a szükséges információkat és összeírjuk benyomásainkat

4. Nyílt napok után beadjuk a jelentkezési lapunkat, melyen megjelöljük az általunk meghatározott preferenciasorrendet

5. Pontszámok és sorsolás alapján eldöntik, hogy van-e helyünk a megjelölt iskolába (az első helyen megjelöltbe). Ha nincs, továbbküldik lapunkat a másodikba és így tovább. Hogyha egyik iskolában sem lenne hely, akkor az önkormányzat biztosít valahol mégiscsak egy helyet nekünk.

Ez így világos is lenne, csakhogy:

- mindez az információ így összeszedve nincs ám leírva sehol

- ha valami infót mégis találunk, az katalánul van

- a kiírt nyílt napokra való jelentkezésnél közlik, hogy az nem is igazán nyílt nap, menjünk helyette szülői értekezletre...

- az egyes iskolákban meghirdetett szabad helyek gyakorlatilag majdnemhogy mind foglaltak már, mivel előnyben részesülnek az odajáró gyerekek testvérei, stb.

De azért mindezen eddig sikerült magunkat túltenni, három lehetséges iskola van a közelben, ezekkel ismerkedünk most nagyban. Az információszerzésre és felderítésre magándetektíveket is megszégyenítő módszerekkel vágtunk neki:

- iskolakezdés és délutáni befejezés táján séta a célpont környékén, oda járó gyerekek, szülők és tanárok alapos megfigyelése

- weboldal tanulmányozása

- odajáró gyerekekkel/ szülőkkel készített interjúk

- eddig egy helyen még az igazgatóhoz is sikerült bejutni, pedig ez aztán nagyon kevesek privilégiuma...

Azt sikerült megtudni az igazgató úrtól, hogy a szerezhető pontszámok terén nem állunk túl jól, mivel csak 1 pontunk van (ezt is azzal sikerült szerezni, hogy itt a környéken lakunk :-)), merthát nincs Virágnak nagyobb testvére, nincs mozgássérült a családban és nem vagyunk munkanélküliek, szóval azt hiszem, hogy így a mi kis egy pontunkkal megint csak nagy hitre lesz szükség, hogy valahol legyen számunkra hely.

Éppen ezért aztán közben másik szálon a nemzetközi iskolákról is gyűjtjük az infókat, ezeket leginkább a pókháló módjára szőtt kapcsolati hálón keresztül szerezzük be.

hát, így állunk az iskolákkal és az információszerzéssel. Érdekes belegondolni, hogy ami otthon nagyon egyszerűen megy, az mennyivel bonyolultabb egy számunkra új országban.

Minden esetre hogyha Virág katalán iskolába fog járni, akkor én biztos, hogy megyek katalánt tanulni, mert jobb nem kihívni a sorsot magunk ellen. Merthogy csak-csak megértjük, amit mondanak, de itt a nagy katalán öntudattal nem igazán veszik jónéven, hogyha "csak" spanyolul beszélünk...

Itt már nagyon tavaszias az idő

Mivel hallottuk, hogy otthon elég hideg van, ezért gondoltuk, hogy küldünk nektek néhány tavaszias benyomást és persze gyorsan küldjük a meleget is!

Itt most már nagyon szép idő van egy ideje, napközben elég egy vékony pulcsi vagy blézer, hét ágra süt a nap. Hétvégén bicikliztünk a környéken, majd betekertünk a tengerparton a városba, de alig haladtunk, mivel óriási tömegben hömpölyögtek az emberek a parton. Napoztak, beszélgettek, sétáltak oda-vissza, szóval mindenki élvezte, hogy végre itt a várva várt tavasz. Persze ez a 15-16 fok az ittenieknek még nagykabátos idő. Ilyenkor lehet igazán megállapítani, hogy ki a helyi és ki nem: akin nagykabát van, az tuti, hogy katalán, a pullóveresek a bevándorlók, a pólósok, netán fürdőruhában napozók a turisták...

Amúgy pedig kezdik tavasziasítani a kertet, parkokat, tisztítják a szökőkutakat és egyre gyakrabban takarítják a kertben a medencét is a kertben. A héten már az ablakainkat is letisztították, úgyhogy lassan én is nekikezdek a tavaszi nagytakarításnak. Várjuk a melegedni vágyókat otthonról!

Vassouras - szappanoperaban jartunk

Bucsut mondtunk Rionak es a haztetok magassagaban futo autopalyan atszeltuk a 'zona norte'-t amely egy vegelathatatlan visko-mezo. Az utunk Vassouras fele vezetett ahol a kave aranykoraban az itteni barok es grofok kozremukodesevel a kaveultetvenyek es 'fazendak' (uri kuriak) mekkaja alakult ki. Az ut hosszasan tekergett csodalatos zold dimbek-dombok kozott amelyek akkorak voltak egyenkent mint a Gellert hegy.

Ma Vassouras nem olyan felkapott hely mar, ugyan a 'fazenda-turizmusra' be vannak rendezkedve es a varoska kozepen a templom elotti nagy park - hegyoldal - szepen ki van alakitva, jelzesek sehol es csak onnan tudtuk, hogy keresni kell egy turista informaciot, hogy a konyvunk irta. Persze kitablazva nem volt, igy egy kor utan feladtuk es leparkoltunk. Mire kikaszalodtunk a kocsibol, akkorra vettuk eszre, hogy a keresett 'casa de cultura' elott altunk meg. Meg szerencse, mert ha egy hazzal odebb allunk meg akkor nem vesszuk eszre olyan apro betukkel volt kiirva.

A Brazil turizmus kerekkotoje a nyelvtudas. Ezt mar sokfele megtapasztaltuk de Vassourasban ateltuk a non-plus-ultra verziot. A turisztikai hivatalban amely az oda latogatoknak hivatott utbaigazitast adni, elenk penderult egy neni aki szemrebbenes nelkul beszelt hozzank portugalul annak ellenere hogy mondtuk hogy nem ertjuk. Megmutatta az informacios prospektusokat - egy egesz sorozatra valot portugalul - amit mar korabban mi felfedeztunk. Ezek kozul is a 'fazendak' fuzetecsket mutogattuk neki buzgon, de csak annyit tudott hozzatenni hogy hivjuk fel oket. Tanacstalanul megkoszontuk a segitseget es elkezdtuk a helyi kis kiallitast nezegetni mikozbenis elopenderult egy no aki angolul koszont majd mondta - szinten angolul - hogy majd o segit. Remek - gondoltuk - de aztan tenyleg babel csapdajaba kerultunk mivel ezutan kizarolag csak portugalul szolt hozzank. Erdemes meg azt megjegyezni, hogy a portugal hasonlit a spanyolra, leirva meg ertjuk is tobbe-kevesbe, viszont a Brazil dialektusnak errefele valami olyan durva hangzasa van, hogy konkretan egy mukkot nem ertunk. Vegul o erthette amit mi spanyolull makogtunk mert felhivott egy ket fazendat, de siker nelkul: csak elozetes bejelentkezessel lehet am latogatni, nem igy azonnal. Monduk, hogy mi csak ma vagyunk itt es hogy hat ezert jottunk. Kinban volt nagyon, visszahivta a fazendakat, es vegul sorsunk ugy oldodott meg, hogy az egyik fazenda beszelt angolul... Es mi lebeszeltuk a reszleteket. Ekkor azt hittuk ennyi volt, de nem. Mindenaron el akarta magyarazni nekunk az odavezeto utat. Ez egy 10 perces program volt, anelkul hogy sikerult volna neki... A vegen mar alig tudtuk leplezni, hogy sirunk-nevetunk. Persze odatalaltunk.

A Fazenda Vassouras grofjae volt meg a tizenkilencedik szazadban. Kavet termesztettek a hegyoldalban, a volgy folotti magaslatban strategiailag bujt meg a 20 szobas kuria. Volt nekik duzzasztogatjuk nagy toval, palmafas setanyuk es egy csomo rabszolgajuk. Mikor oket a szazad vegen - a vilagon utoljara - felszabaditottak, grofek be is zartak a boltot. Azota a regen masodik aranykorkent mukodo kave-videken mar csak egy-ket elvadult kavecserje arulkodik arrol, hogy itt valaha kave termett. A hazigazdaink azt sem tudtak megmondani, hogy milyen KV nott itt. A rabszolgak szetszeledtek, sokuk egyszeruen meghalt munka, etel es infrastruktura nelkul, a tobbseg pedig elkezdte epiteni Rio, Sao Paulo es a kisebb varosok favellait, nyomornegyedeit. A Vassouras-i fazenda lassan elneptelenedett, es mielott a jelenlegi (igen tehetos) tulajdonosa megvasarolta, teljesen uresen es lerongyolodva allt, benne hol lovakkal, hol csavargokkal.

Ha viszont ma odalatogatunk, mar egy tizenkilencedik szazad vegi, huszadik eleji pompa var minket, egy mellek-epuletben megbuvo egeszen kulonos oldtimer (veteran auto) kiallitassal. Ami viszont meglepo, az a latogatas menete. A mai gondnokek ugy adjak elo, ahogyan az a szappanoperaban meg van irva. Vegigvezetnek a hazon, megmutogatnak egy-egy erdekesebb butort, majd az utolso szobaban ahol mar megjelenik a plazmateve is, leulnek egy asztalhoz velunk, megkinalnak kaveval es sutivel, majd kezdetet veszi a tarsalkodas - szerencsere angolul. Fura, hogy a haz torteneterol nem sokat tudnak, vegulis nem lenyeges hiszen az osszes butor es antik targy kulonfele arveresekrol szarmazik es semmi kozuk a fazendahoz. Vegsosoron mindez szamukra nem is lenyeges, hiszen lathatoan az idea, a szappanopera diszlet megjelenitese es a kavezassal egy elerhetetlen masik tarsadalmi reteg eletenek kiprobalasa a cel. A kave csengoszora erkezik, az uzsonna utan az egyik idos holgy zongorahoz ul, a masik pedig tapsol ahogyan Virag a vicces dallamokra tancikal (mindekozben Apa a haziurral a kertben intezi el a piszkos anyagiakat, az megse torje meg az idillt - ez ugyanis egy fizetos program)

Osszessegeben nagyon erdekes program ez, nemcsak a regi fazendak vilagaba, hanem a mai gazdagok idealjaiba is belepillanthatunk, egy kedves beszelgetes kisereteben.

Petropolis - a csaszarvaros

Kiautoztunk Rio-bol, fel a hegyekbe - ugyanugy ahogyan azt a Napoleon elol menekulo Portugal kiralyi udvar tette mikor mar nagyon untak Rio fullaszto hoseget es mocsari lazait. Mara mar csak kedvelt nyaralohely, egy idoben viszont a Brazil birodalom csaszarvarosa volt.

A hely egyebkent sokkal kedvesebb es stilushubb mint Rio belvarosa, a nemesseg palotai szepen megmaradtak, es a mai varos is kevesbe ilyeszto. Mikor bekeveredtunk egy ottani favellaba, nem volt halalfelemunk es az utcan setalva sem rejtegettuk a fenykepezogepet.

Megneztuk masodik Peter kastelyat butorostul, koronastul, ahol sajnos nem engedtek fenykepezni de cserebe tobb teremor volt mint terem - nana, ez nekik a tortenelmuk, sok mas nincsen.

Virag kedveert hinton jartuk be a varost es a kedves kocsis bacsi idegenvezeteset portugalul hallgattuk vegig. Nagyon hangulatos volt a regi palotak kozt zotyogni, no meg neha ilyeszto mert az autok es buszok nem nagyon messzirol kerultek el a hintonkat.

Az oda es vissza vezeto ut szerpentinjen a kedvenc kozlekedesi tablank a 'vigyazz a fakrol alacsonyan lognak a majmok' volt. Petropolis ezer meteren fekszik az esoerdo kozepen, igy huvosebb mint Rio.

Itt elt egy ideig Stefan Zweig es a Brazilok nemzeti feltalaloja is, aki termeszetesen a Wright fiverek elott mar repulot epitett csak epp elfelejtett rola szolni az angoloknak. Egyszoval sok a latnivalo es kedves a hely.

Centro do Rio

A tegnapi buszos varosnezest kiegeszitendo, ma reggel a Centro-ban kezdtunk, ami a regi varoskozpont. Gondolkodtunk hogyan is erdemes, vegul kocsival mentunk es nem bantuk meg.

Ugyan a Rioi kozlekedes nem eppen arra van kitalalva hogy turistak kavirnyoljanak benne, ra lehet erezni a kozlekedes sajatos szabalyaira, es a navigacio na meg Zsuzsi segitsegevel egy-kettore bejartuk amit akartunk.

Erdekes, hogy nem maradt fent homogen regi varos es az uj pedig 40 eve lehetett progressziv, most viszont meg retronak is gaz. A setalo, vagy ahhoz kozelito utcakon bazar van, a szep patinas epuletek keves kivetellel le vannak pukkanva, es amugy sem sok maradt beloluk. A regi gyarmati es csaszarsag kori palotak helyen otvar betonblokkok vannak. Az egyik szinhazepulet amelyiknel egy antik epuletet vartunk volna, 30-as evek beli modernista beton-rez es arany-imitacio kocka volt.

A varos buszke katedralisa egy csonka gula, amolyan csapott teteju piramis ami igen nagy, es belulrol erdekes viszont kivulrol legalabb olyan ronda...

Osszessegeben Rio regi fenyebol szinte semmi sem maradt. A belvaros erdekes hely de inkabb csak szociologiailag, az Europai belvarosokhoz szokott szemnek kellemes meglepetest nem tartogat.

Rio-i turisztikai eklektika

Ma egy szervezett varosnezesre mentunk el, tobbek kozott azert hogy megtudhassuk mindazt amit magunktol nem tudnank. Hat nem tudtuk meg. Az egynapos Rio varosnezes soran egy evszam nem hangzott el, es ha osszegyujtenem a lenyegi informaciokat amit hallottunk, akkor beleferne egy sms-be. Vegyuk peldaul az Ipanema varosresz ismertetojet:'shoping, shoping' majd kesobb 'nice beach'

Talan a vezeto mentsegere szolgal hogy 3 nyelven vezette a mikrobusznyi csapatot, viszont ugyanemiatt mi a spanyol mondatokba illesztett angol szavakat kaptuk. Meg szerencse hogy tanulunk spanyolul... Az ebednel mellenk penderitett egy fiatalembert azzal, hogy tudunk vele beszelgetni mivel nemet; ezutan meg jo volt, hogy nem kezdemenyeztunk azonnal beszelgetest nemetul mivel megcsorrent a telefonja es kiderult h francia... Mondjuk Riobol nezve lehet hogy egyre megy.

Maga a Rio-i turisztika egyebkent a Corcovado (Krisztus szobor) es a Pao de Acucar (cukorsuveg hegy) iparias tomeg-nezettetese kore szervezodik. Ezeket a helyeket turista-rendorok es vasracsok orzik, valamint egymast erik a turistabuszok.

Napunk egyik fenypontja az volt, mikor mozgolepcson (!) felerkeztunk a felhobe burkolozott (100% paratartalom es 34 fok) Cristo redentorhoz, mire a csapathoz tartozo golem kameramann vigyorogva a kepunkbe tolta a hatalmas keszuleket: "welcome to the Christ"... Vegul nem kertuk a DVD-t amit nemi penzimenziert osszeallitott volna nekunk, de kivancsiak lettunk volna, hogy a hoguta szelen a tejfol kodben erre a koszontesre milyen fejet vaghattunk (ja es ekkor meg nem is lehetett latni Krisztus labanal tobbet, bar kesobb szerencsere javult a helyzet). A srac oriasi kamerajanak allando jelenletetol egyebkent az egesz ut parodisztikus volt, amolyan Gyozike show..

Amugy a varos tobb pontjan is atszaguldottunk, tobbnyire egyszavas magyarazatokkal arrol hogy merre jarunk. Lattuk peldaul a Maracana stadiont ami mereteben a Barca-eval vetekszik, es a karneval stadionjat, ami a diszes-zenes felvonulas nelkul leginkabb a sztalker cimu szovjet klasszikus diszlete lehetett volna. Rio favellait is lathattuk kulonbozo pontokrol, elkepeszto mennyisegu kis ablakkeret nez le sovaran a gazdagabb negyedekre.

Szinte dobbenetes volt azt latni, hogy egy helyi hivatalos idegenvezeto mennyire nem kepes informaciot es erteket atadni egy ut soran, es ahogy a favellakrol es a varos ketarcusagarol beszel az mennyire kozhelyes. Rionak magat kell bemutatnia, ami nem olyan egyertelmu amikor a szep regi epuletek ablakai bedeszkazva, falain tele graffiti es a parkokat felveri a gaz mikozben kosztol fekete testek hevernek nappali deliriumukban. Mindenhol szemet, ket-harom meteres vasracsok es a magas falak tetejen bebetonozott uvegszilank es szogesdrot akar otthon a bortonoknel.

Mindezzel egyutt a varos tajkepe lenyugozo, a partok es hegyek, a regmult idok palotai es parkjai es a benne rakos sejtekkent mindenhol burjanzo remenytelen szegenyseg cigany-romantikaja megindito.

Sokat lattunk ma, es ahogyan lattuk, az is sokat elmeselt a brazil lelekrol. A napot egy nagyob igenyes es finom eteleket felvonultato kis ipanemai francia etteremben zartuk, amely a varos europai minoseget mutatta meg - igaz europai arakon.

Vegulis mit varunk egy varostol amit 'januar folyo'-nak hivnak ugy hogy nincs is a kornyeken folyo...

A lathatatlanok - museo do indio

Elmentunk megnezni a Botafogo negyedben talalhato Indian muzeumot. Braziliaban rengeteg torzs elt valaha, egyik sem olyan nagy es jelentos mint mondjuk az inkak vagy a majak, viszont sok kozuluk ki is halt a gyarmati vilagban.

A muzeum a ma meg letezo torzsekrol szol, akik fel-nomad korulmenyek kozott vagy teljes izolacioban elnek, tobbnyire az Amazonas videken.

Azokrol a torzsekrol sokat tudunk akik valamennyire kapcsolatban vannak a mi vilagunkkal, azokat viszont meg elkepzelni is nehez akik az osi letformajuk szerint elnek ma is, anelkul hogy tudnanak a civilizacionkrol. Pedig jopar ilyen torzs letezik, es az elhelyezkedesukrol is csak sejtesuk van az itteni indianologusoknak. Mivel a korabbi integracios torekvesek rosszul sultek el: az indiankakat betegsegek es addiktiv szokasok vittek el, a mai modell az izolacio. A terulet amin elnek es vandorolnak allamilag vedett (altalaban suru dzsungel) es tilos oket megkozeliteni v kapcsolatba lepni veluk. Ezt egyebkent nem nehez betartani mivel ezek rejtozkodo torzsek akiket igen nehez megtalalni.

De azert ha belegondolunk hogy itt a hegyekben emberek ugy elnek hogy se mobil, se internet... De meg semmi se. Bronzkorszak kb. Hihetetlen.

Ki kukucskal a fak kozott?

Reggel kineztunk az ablakon es ugy dontottunk hogy nem ma megyunk vegig az ubertypisch cukorsuveg - corcovado - ipanema varosnezo uton ugyanis olyan paras az ido hogy a szomszedos favellat alig latni. Apropo favella: a siralmas Rio-i kozbiztonsag egyik forrasa a meredek hegyoldalakra kapaszkodo nyomornegyedek drogos lakosai, akik ugyan csak elenyeszo kisebbsege az odafent lakoknak, megis elegen vannak ahhoz hogy meg a rendorseg se menjen be ezekbe a lakonegyedekbe. Mi picit paraztunk ezen hogy jaj csak be ne keveredjunk ezekre a kornyekekre... De az nem jutott eszunkbe hogy a copacabana negyed mellett is ilyenek lesznek, konkretan egy sarokra a hotelunktol van a meredek utca ami osszekoti a varost az egyik favellaval. Izgi.

A jardim botanico, ami a delelotti celpontunk volt, egy masik varosreszben fekszik (ami a parkrol kapta nevet) az ipanema lagunaja mogott. Hat ide mindenkeppen erdemes benezni, olyan tropusi es szubtropusi kompoziciokat hoztak letre egy oriasi parkban, hogy ettem a kefet amiert nem volt nalunk fenykepezogep.

Virag erdeklodeset azzal tudtuk fenntartani hogy figyelje melyik fa v bokor melyen lapul a Julien kiraly vagy a kis Mort. Hat vagy harom oran at sikeres volt a projekt amelybol 45 percen at egy jatszoteren dekkoltunk rengeteg Cairoca csemete tarsasagaban.(ez nem egy fa, hanem a Rio-i lakosok itteni neve)

Maga a park egy csoda volt. Mivel ezen az eghajlaton minden megel abbol amihez otthon uveghaz kellene, telepitettek ide egesz delamerikabol, afrikabol es del azsiabol is mindendfele erdekes novenyt es nem is kis mennyisegben. Mindenfele patakok csorgedeznek, tavakon uszkal a vizi-liliom itteni XL kiadasa, es meg egy resz a nativ esoerdobol is a parkban maradt... Leirhatatlan sokszinuseg es diverzitas.

Mikozben probalom itt felidezni a parkbeli elmenyeket, megkezdodott a karneval foprobaja a szalloda elott... Nem semmi

Cross-country Rio-ig

Gondoltuk kihasznaljuk a navigacios rendszerunk (tomtom) intelligenciajat es ugy dontottunk hogy elhisszuk neki, hogy a hosszabb ut gyorsabb lesz. Az nem latszott az utvonalterven hogy at kell kelnunk ezer meter feletti hagokon, es hogy neha szinte egysavosra szukul majd az utunk.

Az eredmeny egy gyonyoru tajban kacskaringozo panorama utazas lett, ahol kis vacak kocsink neha csak kettesben birt az emelkedokkel, az meg kesz csoda hogy a kerekei nem estek ki az uttalan utakon. Egyebkent megerte erre jonnunk, annyira mas arcat ismerhettuk meg a Brazil tajnak - igaz Palikek mar visszafordutak volna reg ahol mi meg ugraltunk tovabb.

Rioba erve a favellak es a hegyek latvanya sokkolja az utazokat, a szelsosegek varosaba ertunk.

Este elmentunk egy itteni bevasarlokozpontba, ahol a boltok es a vasarlokozonseg lattan el is felejthettuk volna, hogy delamerikaban vagyunk. Elit markak es olyan boltok amiket meg Barcelonaban sem talalunk. Persze valahol az itteni tehetosebb retegnek is lenni kell, az utcan meg nem maszkalhatnak mert akkor meg a vegen kirabolnak oket.

Trindade - a laza emberek partvideke

kaloz-legendak jarjak errefele: allitolag kalozok laktak es persze a kincseiket is Trindade felszigeten rejtettek el. persze ennek mar soksok eve, az utobbi evszazadokban leginkabb csak elhagyatott halaszfalu volt, ma pedig laza csavok partvideke. engem a sorozok es ettermek sora leginkabb az egyiptomi Dahab-ra emlekeztetett: raszta es egyeb alternativ figurak rendkivul lelassult stilusban. Az odavezeto ut es maguk a partok-oblok csodalatosak.

Viraggal nagyokat lubickoltunk a tengerben, es noha csak ebedig voltunk ott, sok is lett a napozasbol: valahogyan az itteni napsutes sokkal erosebb az otthon megszokottnal. persze miutan delutan kialudtuk magunkat, mar kutya bajunk sem volt.

egyebkent ebedet magunknak keszitettunk: Zsuzsi frissen felvagott ket mangot, amit fagyival kevertunk ossze... nagyon finom volt. Trindade strandjan pedig Virag jovoltabol hozzajutottunk egy frissen sult sajt-rudhoz, amit egy emberke sutott a helyszinen (rendkivul higienikus mikor valaki friss sajttal maszkal a strandon fel-es ala)

Dzsungel a javabol

Mire Virag kialudta a hajozas elmenyeit, elhataroztuk hogy felmegyunk az esoerdobe es megnezzuk az egykori arany-utat, azaz a tobbszaz eve kiepitett osvenyt amelyen a nemesfem erkezett a kis portugal gyarmati kikotobe. Nem kellett sokat autoznunk a hegyek fele, es egyik amulatbol estunk a masikba. A vegetacio eszmeletlen szines es suru amerre csak nezunk. Azok a novenyek amik otthon kis kaspoban 20-30 centisre nonek meg, itt nagy fakent allnak hatalmas viragokkal es levelekkel. A hegyek olyan meredek es magas szirteket jelentenek mint otthon az Alpok - vagy Pireneusok ugye - csak eppen nem zold legelo es fenyves van rajtuk, hanem esoerdo. Hihetetlen erzes ebben a tajban utazni, es ha megallunk kirandulni egyet, a sok szin es novenyi pompa mellett a sulyos illatok es telt szagok hokkentenek meg.

Megneztunk egy nagy sziklara epult kis templomot, es egy vizesest amiben furdeni is lehet (Szalajka volgy x10), es atkeltunk a patak folott ingo fuggohidon ami alatt zugott es orvenylett a vad folyam. Termeszetesen maszkaltunk egyet az arany-uton, majd mivel sotetedni kezdett bucsut intettunk a dzsungelnak.

ja, egyebkent hatalmas kovek kozott es sarban lehet az esoerdoben maszkalni, es mivel ez egy turisztikai szakasz volt, legalabb az utat nem kellett magunknak vagni.

Sziget-hopping egy 75 labas szkunerrel

ma reggel ugy dontottunk, hogy kiprobaljuk az egyik itteni tipus-programot: a hajos szigetlatogatast. ennek az esemenynek nagyon komoly infrastrukturaja fejlodott ki Paraty-ban, rengeteg hajo all a molonal arra varva, hogy a mindenfele turista oket valassza; ket alapveto csoportra bonthatjuk oket - a csoportos nagyhajos 'fix' programosokra, es a privat hajocskakra.

a kikotonek eszmeletlen hangulata van, mivel az itteni hajok - az archi-modern motorcsonakok kivetelevel- elenk szinekre pingalt barkak, amelyekrol a helyi matrozok integetnek csabosan, mely szerint ok elvisznek minket ahova csak akarjuk. hat mi nem akartuk, mert mar le volt szervezve, hogy melyik hajon toltunk majd 5 orat, a kulonbozo oblocskekben es szigetek partjainal. egy 75 labas szkuner volt a mienk, amelyre akar 90 embert is fel tudnak pakolni a tablacska szerint, de szerencsere csak tizen voltunk rajta. Az eloszlas meg szerencsesebb volt, ugyanis Viraggal elfoglaltuk a hajo orrat, es mindenki mas a taton ucsorgott egesz vegig. Egyebkent a regebben ketarbocos vitorlas mara teljesen turistasitva lett, a bumokon vegig arnyekolo-vaszon, a decken parnak es matracok. Igy mi vegig a kabin tetejen fekudtunk - kiveve persze mikor leszalltunk a hajorol.

Egy ilyen uton tobb megallo varja az utazokat: az egyik kis sziget azurkek obleben snorkeling paradicsom van sok-sok csikos hallal, egy masik szigeten homokos tengerpart, egy harmadik obolben kajalni lehetett stb... Virag kicsit meg volt illetodve mikor be kellett maszni a vizbe, de hamar hozzaszokott es utana mar egy cseppet sem zavarta, hogy a tenger kozepen uszkalunk.

a szigetek egyebkent csodalatosak. a meredek sziklakon mindenfele buja fa es bokor no, rengeteg madar repked, es a partocskak mogott egybol az oserdo kezdodik el. Az egyik megallonal lattunk egy igen nagy tengeri csillagot - elot - amit meg is lehetett fogdosni, bar nem biztos, hogy orult neki. Egy masik parton sarga rakokat talaltunk, akik a homokba furtak magukat rettento gyorsan de sikerult az egyiket elvagnunk a fedezeketol, amitol nagyon zavarba jott es hosszasan szaladgalt fel es ala Virag nagy oromere.

Az obol itt Paraty-nal egyebkent sok-sok szigetet szamlal, ha Angra-t is ide szamoljuk, ami az obol masik oldala - akkor kozel ezer kisebb-nagyobb sziget van itt. Ezek egy resze magan kezben van - ami csupan 99 evet jelent, ugyanis akkor visszaszallnak a Brazil allamra - es gyonyoru tropusi nyaralok allnak rajtuk kikotovel (hiszen csak vizen megkozelithetoek) es minden foldi joval. Allitolag a nagyon gazdagok szigetein heliport van, nekik a motorcsonak ugyanis gagyi - vagy egyszeruen nem eleg praktikus: mennyivel egyszerubb a Sao Pauloi rezidenciarol haromnegyed ora alatt a kis szigetecsken lenni helikopterrel, mint 4 ora autozassal es fel ora hajozassal.

A kaja tekinteteben ismet bevallalosak voltunk, altalaban naponta egyszer-ketszer eszunk valamit, ami a nagykonyv szerint nem ajanlatos (fagyi, friss tejtermekek, salata) - hat amit a hajon szerviroztak az igen finom volt de mivel lattam hogyan keszult, tutira allithatom, hogy nem felelt meg az ANTSZ alapveteseinek. (gyomrunk meg a legnagyobb rendben)

vegig csodalatos idonk volt, olyan eros az itteni nap, hogy a 30-as krem alatt is pirosak lettunk itt meg ott - Virag kivetelevel, mert neki 40-es kreme van, raadasul szep barna lett ket nap alatt. Az otoras ut alatt Brazilianak egy teljesen mas oldalat ismerhettuk meg, amolyan foldi paradicsom a sok elvarazsolt szigettel, es hullamzassal.

Paraty - Szentendre a köbön

Mikor reggel felebredtunk, szepen sutott rank a nap, ami meg kivetelesen elviselheto homersekletet is jelentett. Kb hajnalra hult le annyira az ido, hogy legkondi nelkul is elviselheto volt a szobank - ami egyebkent nagyon stilusos, lasd kepekkel itt:
http://www.bambubamboo.com/

Reggel a tulaj is elokerult - Ben - akirol megtudtuk, hogy sok ev multinal dolgozas utan radobbent, hogy mas is van az eletben idejott ennek mar vagy ot eve, es felujitotta ezt a kis 'pousada'-t es azota elvan vele. Egyebkent o angol - legalabbis a kiejtese alapjan, es szerinte fel evnel tovabb itt nem erdemes egy huzamban lenni mert akkor begolyozik az ember, ezert o ilyenkor elutazgat innen.

Azt is megtudtuk, hogy a kert vegeben levo patak harom hete megaradt, es a fel kornyeket elontotte, amit szinte csak a tortenelmi belvaros nem sinylett meg, mindenki mas derekig allt a vizben. Azota eltuntek a latogatok ami nagy szo ugyanis nyaron (azaz most) rengeteg bel- es kulfoldi turista lepi el a kis tortenelmi varoskat. Nekunk a tobbi turista annyira nem hianyzik, igy a mienk az egesz Bamboo es az ettermek is fogadnak elozetes foglalas nelkul.

Ma egyebkent nemi medencezesen kivul a varoskaval ismerkedunk. Delelott egy idegenvezetovel, aki megmutatta nekunk a fobb epiteszeti, tortenelmi es szabadkomuves latnivalokat, delutan csak ugy magunkban. Az itteni kultura hazaban pl van egy BCN-i szemmel is szinvonalas interaktiv kiallitas, ahol az itteni muveszek es hetkoznapi emberek szolalnak meg (a portugal mellett angolul is). Nem konnyu itt - meselik a kulonbozo generaciok - de szeretnek itt lakni es orulnek az eletnek.
http://www.paraty.com.br/iindex.asp

a varos itteni leptekekkel igen antiknak szamit, es mivel Rio arnyekaban megbujt hosszu eveken at, teljesen el is feledtek. Aztan a hetvenes evekben jott ismet divatban, amikoris a muveszek es ingatlan-befektetesben jaratos tehetosebb emberek felkaroltak. A kis belvaros teljesen erintetlenul megmaradt joforman a 19. szazadbol, nincsen benne autokozlekedes, es meg a mindenhonnan ormotlanul logo villamos vezetekeket is eltuntettek.

Paraty-nak ketszer is volt aranykora: eloszor mikor az orszag belsejebol erkezo aranyat itt raktak hajora, masodszor pedig mikor ugyanezt a kaveval tettek. A varoskanak van par erdekes dolga: peldaul ugy terveztek hogy a havonta egyszer erkezo 'magas' dagaly befollyon az utcakra es igy termeszetes tisztitasnak vesse ala - kimossa a koszt.

Az odon koveken botladozni nagyon hangulatos, a kis hazacskak szinesek es lovaskocsik grasszalnak fel es ala. Eddig harom etteremben voltunk, mindharom olasz ihletesu es igencsak finom kajat szervirozott. Osszessegeben ertheto, hogy miert sereglenek ide annyian evrol-evre, es hogy sok kulfoldi miert ragad itt. Erdekes, hogy rengeteg Francia vett maganak hazat itt - es gondolom emiatt is, de az ingatlanarak meg Europai szemmel is huzosak.

a helyiek egyebkent a Unesco minositesre varnak, szerintuk Paraty-nak a vilagorokseg listan van a helye. szerintunk is odafer.

Kepeket kertetek

kertetek kepeket... sajnos mivel feltolteni csak mobilrol tudunk, ezert sok kepet majd csak akkor tudunk megosztani miutan hazaertunk. Addig csak azok kozul lathattok parat, amit a telefonnal csinalunk, ami nem egy csucsminoseg, es meg feltolteni is evekbe telik. Ezt az albumot kovessetek, a blogtol fuggetlenul, ugyanis ide erkeznek az uj kepek nap mint nap.

Brazil

Santosbol Paraty-ba

reggel gyors pakolas es reggeli utan magunk mogott hagytuk a Balneario szalloda mosolygos bar-fiujat es csalogato teto-medencejet, hogy vegigautozzunk az Atlanti ocean partjan az esoerdon at tekergo uton, amely egeszen Rio-ig visz majd minket.



Santosbol vagy egy nagy kort kell megtenni, vagy egy kompon atkelni a Guarajua-i felszigetre. mi batran a kompot valasztottuk, ami nem volt nagy kaland, viszont ami minket teljesen meglepett: ingyenes volt, azaz autostul atvitt minket a folyo-torkolat masik oldalara 10 perc alatt, es meg penzt sem kertek erte. Ugy tunik ez itt a varosba ingazok miatt olyan mintha hid lenne.



Ahogy a lakott telepuleseket - eleinte foleg hatalmas ipari zonakat - magunk mogott hagytuk, hihetetlen zold volt a taj, egyik oldalon meredek hegyek, masik oldalon a tengerpart. Oriasi fakrol mindenfele viragok es indak logtak, es amilyen buja volt a novenyzet, annyira tekergos az ut. Mintha sohasem akarna veget erni. Az ut menten mindenfele telepules, falu es ilyen-olyan epitmeny bukkant fel, igaz valosagaban mutatva meg a harmadik vilag szelsosegeit. A se-fala se-ablaka nyomortanyak dzsungelei utan hirtelen szogesdrottal es sorompoval korulvett villanegyedek ekelodtek be a part es az ut koze. Voltak kis varoskak ahol lathatoan a szegenyebb belfoldi turizmus volt a cel, a 'Paulista' tengerpart lelakott betonkocka szallodai, arus-bodei es utmenti bufeivel. Es neha felbukkantak a jachtok es a magas falak mogott megbuvo hacienak a biztonsagi kamerak pasztai kozott. Es tarsadalmi osztalytol fuggetlenul gyonyoru tropusi novenyzet amerre csak lattunk. A lathataron hatalmas meredek szirtek sejtettek, hogy merre van a kontinens belseje, es neha bizony a kis tragacsunk egy-egy hagon csak kettesben birt feljutni. (Remeltuk, hogy nem keveredunk autos uldozesbe mivel hegynek fel a megengedett 40-et nem sikerult sose elernunk)

Virag hol igy, hol ugy birta az ut viszontagsagait... minket szorakoztatott enekekkel, kisebb szabadulomuveszi mutatvanyokkal a gyerekulesbol... amikor megalltunk ebedelni, teljesen felvillanyozodott, alig birtuk leallitani. Ahhoz kepest, hogy szinte egesz nap jottunk, nagyon ugyes volt.

A vezetes az itteni utakon eleg faraszto.. es nem csak a kocsi miatt. Imbolygo teherautok kozott, valtozatos utviszonyok mellett nem tul gyorsan lehet haladni -mikozben az ut szelen mindenfele emberek maszkalnak biciklivel, kordeval... vagy csak alszanak ott. Nem eppen ingerszegeny.

Paraty kozeleben egyre tobb lett a felho, es mire ideertunk megtudtuk, hogy miert hivjak ezt a nagyon dus vadont esoerdonek.

Santos - a kavetozsden

Egy kis utcai ebed utan - ami igen kalandos lett Virag segitsegevel - a tetoteraszon toltottuk a sziesztat. Amig o aludt egy nyugagyon, mi hol a medenceben, hol a jacuzziban pislogtunk.

Delutan mikor osszeszedtuk magunkat, elindultunk az ovarosba, amelynek a neve alapjan leginkabb valami kedves-setaloutcas helyre aszocialtunk. Ezzel nemikepp ellentetben a szaz eve viragzo kikotovaros mara teljesen lepukkant, regi fenyere csak az omladozo falak egykori diszei emlekeztetnek. A muzeumot konnyen megtalaltuk, am elotte es utana az utcak mocskaban fetrengo emberek miatt nem tul sok kedvunk volt setalni. Amit autobol lattunk az eleg es neha mar sok is volt.

Maga a kavemuzeum az egykori Brazil kavetozsde epuleteben talalhato, ahol a kavetermesztes torteneterol, a japan bevandorlok szereperol es Santos szebb napjairol lathattunk kepeket - targyakat es az egykori beszerzesi arveresek diszes szinteret.

Virag nagyon elvezte hogy kavebabokban turkahat, mi pedig a muzeum kavezojanak a rendkivul zamatos kavejanak orultunk meg, amely eros volt de nem keseru, hanem nagyon telitett izu.

Hazafele a hegyek felol erkezo egyre feketebb felhokbol leszakadt a tropusi eso, ami olyan volt mint egy forro zuhany. Aztan persze nemsokara elzartak a csapot.

Santos es latnivaloi

A tegnapi laza vizparti nap utan ugy gondoltuk ideje felderiteni a kornyeket. Mivel felhos volt a reggel, jol kitalaltam h hosszunadrag es turacipo jobb lesz ha mar a botanikus kertbe megyunk... Mivel Virag csak a hatamon akart jonni, par perc utan ugy ereztem mintha leontottek volna egy vodor vizzel. A fulledt tropusi kertben hatalmas fak kozott kerestuk hogy hol vannak az ismertetoben olvasott majmok, mire rajottunk hogy nem az orchidariumban vagyunk.. - ami a helyi latnivalo. Nem mintha a botanikus kert ne lett volna jo, de akkor mar ertettuk hogy a helyiek miert neztek minket akkora szemekkel. Engem pl ellepett egy ovodascsoport a jatszoteren mig Virag maszokazott, ugyanis nem tudtak napirendre terni a Virag-vivo hatizsak es a bele ultetett tigris felett - ahogyan afelett sem hogy nem beszelunk brazilul... Azaz brazil-portugalul.

Egyebkent meg orultunk hogy odatalaltunk ami egyre kevesbe volt valoszinu ahogy kozeledtunk... Ugyanis amit en utcanevnek hittem az egy kerulet neve volt. Magabiztosan kovettuk a tomtom utasitasait meg akkor is amikor egy kontenervaros uttalan utjain navigalt a hatalmas antik kamionok kozott. Az utmenti bodek gyanus ustokbol mertek az igen olcso ebedet es amikor az ut egy meredek kanyarral a dombteton levo favellaba vitt fel minket, mar tudtuk h valami nem stimmel. Igyekeztunk lassitas nelkul megfordulni mikozben a kulonbozo arnyekos pontokrol emberszeru alakok indultak felenk. Egy-egy ilyen szellemvarosban tudja az ember igazan ertekelni az Europai eletszinvonalat. Aztan termeszetesen megtalaltuk a parkot es kesobb a orchidariumot is. Ez utobbiban tenyleg voltak majmok es valamilyen kistestu kutya meretu tengerimalac szeruseg. Jobbra-balra maszkaltak a teknosok es meg kolibrit is lattunk.

Az utcakep egyebkent ahogyan jottunk vissza a hotel fele, lassan valtozott. Itt az ismeros utcakon mar szinte nem is ereztuk magunkat delamerikaban. Az atmenetet a csoro kertvaros, a partmenti also kozeposztaly betonblokkjai es az erezhetoen tehetosebb apartmanhazai kepeztek. Egy itteni top-blokknak van kis zart kertje, gondozott disznovenyes es szokokutas bejarata ahol egy klimatizalatlan uvegfulkeben egyenruhas or es mindenes ul naphosszat. Az epuletek otthoni szemmel nem szepek, stilisztikai tulkapasaik a 80as eveket idezik.

Santos es aklimatizalodas

A mai napra nem terveztunk semmi kulonoset, tudtuk hogy meg kell szokni a meleget es az eltolodott idozonat, es persze ki kell pihennunk az ideutat.

A szallodank picit retro, a stilusa nem osszevetheto egyertelmuen egyik europai korszakkal sem. A recepcio es az etterem 70es evek kaszino-giccs, a tetoterasz a medencevel es a barral 90es evek de meg most is eleg cool. A szobank 80 evek eklektikaja, viszont az oceanra nez, illetve a copacabana imitacio strandra.

Reggelinel mi nyitottuk az ettermet, aztan miutan megneztuk a tetoteraszi SPA-t, ott is ragadtunk. Viragot ki sem lehetett rangatni a medencebol es a koktelbarbol. Kis napszemuvegebol ugy pillantgatott a sok kilometeres strandra a tetoteraszrol, hogy tenyleg a labai elott fekudt a vilag.

Delutan a strandra mentunk, ahol Virag az iszapos homokot turta nagy elvezettel, a Brazilok meg renduletlenul setaltak fel es ala a bokaig ero vizben. Erdekes hogy a sok kilometeres strand vizi-korzo lesz ilyenkor. Mondjuk mivel 2-300 meter szeles, jut hely mindenkinek: a sok napernyonek, a focizoknak, a homokban hempergoknek, a gyumolcsot es sort aruloknak, a zeneloknek, a futoknak, a fel-es-ala grasszaloknak es nekunk is.

Virag elvezte a nagy hullamokat egeszen addig amig a szemebe nem frocskolt egy liter sos viz. Zsuzsi a napot es a Virag altal ralapatolt iszappakolast...

Este setalni mentunk es vasarolni. A portugalunkon meg van mit csiszolni viszont kaptunk strandpapucsot es kinder tojast is (globalizacio!)

Vacsira pizzat ettunk egy olyan helyen ahol korbe-korbe viszik a kulonfele pizzakat es lehet beloluk kerni - mire erre rajottunk mar rendeltunk egy sajat pizzat... Itt egyebkent a pizza nemzeti eledel.

A nap benyomasai:
Meleg, napsutes es nyar! A telbol idecsoppenve (meg ha csak a Barcelonaibol is) fantasztikus erzes - ezert is toltottuk el majdnem az egesz napot medenceben - oceanban.

40 faktor ide vagy oda, azert pirulunk...

Brazilia - az ideut

Hosszura nyult a napunk, reggel korai keles, majd mire a Santos-i (Sao Paulo mellett az ocean partjan kikotovaros) szallodaban elfoglaltuk a szobankat mar nagyon keso este volt otthon, de mar itt is.

A repules sajatsagos elmeny volt, egyreszt az Iberia delamerikai jaratainak egyedi stilusa van (mar csak az utazokozonseg miatt is), masreszt mert Viraggal a Madrid-Sao Paulo 11 oras menet kicsit zsibbaszto volt - de szerintem meg nelkule is elzsibbadtunk volna.

Az izgalmak a leszallas utan kezdodtek csak, mar otthon elore izgultunk h mikepp teszunk majd meg 120 km-t az ejszakaban. Feltunk Sao Paulotol, a forgalomtol, az utaktol, a faradtsagtol, a rabloktol... Ehhez kepest teljesen sima utunk volt.

Elso benyomasok:
Az alkonyat gyonyoru szinei, az erdok meregzoldje, az utmenti favellak izgo-mozgo nepe, a fulledt meleg es a kellemes zuhany a hosszu nap utan.

Szoval itt vagymuk