Kiautoztunk Rio-bol, fel a hegyekbe - ugyanugy ahogyan azt a Napoleon elol menekulo Portugal kiralyi udvar tette mikor mar nagyon untak Rio fullaszto hoseget es mocsari lazait. Mara mar csak kedvelt nyaralohely, egy idoben viszont a Brazil birodalom csaszarvarosa volt.
A hely egyebkent sokkal kedvesebb es stilushubb mint Rio belvarosa, a nemesseg palotai szepen megmaradtak, es a mai varos is kevesbe ilyeszto. Mikor bekeveredtunk egy ottani favellaba, nem volt halalfelemunk es az utcan setalva sem rejtegettuk a fenykepezogepet.
Megneztuk masodik Peter kastelyat butorostul, koronastul, ahol sajnos nem engedtek fenykepezni de cserebe tobb teremor volt mint terem - nana, ez nekik a tortenelmuk, sok mas nincsen.
Virag kedveert hinton jartuk be a varost es a kedves kocsis bacsi idegenvezeteset portugalul hallgattuk vegig. Nagyon hangulatos volt a regi palotak kozt zotyogni, no meg neha ilyeszto mert az autok es buszok nem nagyon messzirol kerultek el a hintonkat.
Az oda es vissza vezeto ut szerpentinjen a kedvenc kozlekedesi tablank a 'vigyazz a fakrol alacsonyan lognak a majmok' volt. Petropolis ezer meteren fekszik az esoerdo kozepen, igy huvosebb mint Rio.
Itt elt egy ideig Stefan Zweig es a Brazilok nemzeti feltalaloja is, aki termeszetesen a Wright fiverek elott mar repulot epitett csak epp elfelejtett rola szolni az angoloknak. Egyszoval sok a latnivalo es kedves a hely.
