Egy kis utcai ebed utan - ami igen kalandos lett Virag segitsegevel - a tetoteraszon toltottuk a sziesztat. Amig o aludt egy nyugagyon, mi hol a medenceben, hol a jacuzziban pislogtunk.
Delutan mikor osszeszedtuk magunkat, elindultunk az ovarosba, amelynek a neve alapjan leginkabb valami kedves-setaloutcas helyre aszocialtunk. Ezzel nemikepp ellentetben a szaz eve viragzo kikotovaros mara teljesen lepukkant, regi fenyere csak az omladozo falak egykori diszei emlekeztetnek. A muzeumot konnyen megtalaltuk, am elotte es utana az utcak mocskaban fetrengo emberek miatt nem tul sok kedvunk volt setalni. Amit autobol lattunk az eleg es neha mar sok is volt.
Maga a kavemuzeum az egykori Brazil kavetozsde epuleteben talalhato, ahol a kavetermesztes torteneterol, a japan bevandorlok szereperol es Santos szebb napjairol lathattunk kepeket - targyakat es az egykori beszerzesi arveresek diszes szinteret.
Virag nagyon elvezte hogy kavebabokban turkahat, mi pedig a muzeum kavezojanak a rendkivul zamatos kavejanak orultunk meg, amely eros volt de nem keseru, hanem nagyon telitett izu.
Hazafele a hegyek felol erkezo egyre feketebb felhokbol leszakadt a tropusi eso, ami olyan volt mint egy forro zuhany. Aztan persze nemsokara elzartak a csapot.
