Bucsut mondtunk Rionak es a haztetok magassagaban futo autopalyan atszeltuk a 'zona norte'-t amely egy vegelathatatlan visko-mezo. Az utunk Vassouras fele vezetett ahol a kave aranykoraban az itteni barok es grofok kozremukodesevel a kaveultetvenyek es 'fazendak' (uri kuriak) mekkaja alakult ki. Az ut hosszasan tekergett csodalatos zold dimbek-dombok kozott amelyek akkorak voltak egyenkent mint a Gellert hegy.
Ma Vassouras nem olyan felkapott hely mar, ugyan a 'fazenda-turizmusra' be vannak rendezkedve es a varoska kozepen a templom elotti nagy park - hegyoldal - szepen ki van alakitva, jelzesek sehol es csak onnan tudtuk, hogy keresni kell egy turista informaciot, hogy a konyvunk irta. Persze kitablazva nem volt, igy egy kor utan feladtuk es leparkoltunk. Mire kikaszalodtunk a kocsibol, akkorra vettuk eszre, hogy a keresett 'casa de cultura' elott altunk meg. Meg szerencse, mert ha egy hazzal odebb allunk meg akkor nem vesszuk eszre olyan apro betukkel volt kiirva.
A Brazil turizmus kerekkotoje a nyelvtudas. Ezt mar sokfele megtapasztaltuk de Vassourasban ateltuk a non-plus-ultra verziot. A turisztikai hivatalban amely az oda latogatoknak hivatott utbaigazitast adni, elenk penderult egy neni aki szemrebbenes nelkul beszelt hozzank portugalul annak ellenere hogy mondtuk hogy nem ertjuk. Megmutatta az informacios prospektusokat - egy egesz sorozatra valot portugalul - amit mar korabban mi felfedeztunk. Ezek kozul is a 'fazendak' fuzetecsket mutogattuk neki buzgon, de csak annyit tudott hozzatenni hogy hivjuk fel oket. Tanacstalanul megkoszontuk a segitseget es elkezdtuk a helyi kis kiallitast nezegetni mikozbenis elopenderult egy no aki angolul koszont majd mondta - szinten angolul - hogy majd o segit. Remek - gondoltuk - de aztan tenyleg babel csapdajaba kerultunk mivel ezutan kizarolag csak portugalul szolt hozzank. Erdemes meg azt megjegyezni, hogy a portugal hasonlit a spanyolra, leirva meg ertjuk is tobbe-kevesbe, viszont a Brazil dialektusnak errefele valami olyan durva hangzasa van, hogy konkretan egy mukkot nem ertunk. Vegul o erthette amit mi spanyolull makogtunk mert felhivott egy ket fazendat, de siker nelkul: csak elozetes bejelentkezessel lehet am latogatni, nem igy azonnal. Monduk, hogy mi csak ma vagyunk itt es hogy hat ezert jottunk. Kinban volt nagyon, visszahivta a fazendakat, es vegul sorsunk ugy oldodott meg, hogy az egyik fazenda beszelt angolul... Es mi lebeszeltuk a reszleteket. Ekkor azt hittuk ennyi volt, de nem. Mindenaron el akarta magyarazni nekunk az odavezeto utat. Ez egy 10 perces program volt, anelkul hogy sikerult volna neki... A vegen mar alig tudtuk leplezni, hogy sirunk-nevetunk. Persze odatalaltunk.
A Fazenda Vassouras grofjae volt meg a tizenkilencedik szazadban. Kavet termesztettek a hegyoldalban, a volgy folotti magaslatban strategiailag bujt meg a 20 szobas kuria. Volt nekik duzzasztogatjuk nagy toval, palmafas setanyuk es egy csomo rabszolgajuk. Mikor oket a szazad vegen - a vilagon utoljara - felszabaditottak, grofek be is zartak a boltot. Azota a regen masodik aranykorkent mukodo kave-videken mar csak egy-ket elvadult kavecserje arulkodik arrol, hogy itt valaha kave termett. A hazigazdaink azt sem tudtak megmondani, hogy milyen KV nott itt. A rabszolgak szetszeledtek, sokuk egyszeruen meghalt munka, etel es infrastruktura nelkul, a tobbseg pedig elkezdte epiteni Rio, Sao Paulo es a kisebb varosok favellait, nyomornegyedeit. A Vassouras-i fazenda lassan elneptelenedett, es mielott a jelenlegi (igen tehetos) tulajdonosa megvasarolta, teljesen uresen es lerongyolodva allt, benne hol lovakkal, hol csavargokkal.
Ha viszont ma odalatogatunk, mar egy tizenkilencedik szazad vegi, huszadik eleji pompa var minket, egy mellek-epuletben megbuvo egeszen kulonos oldtimer (veteran auto) kiallitassal. Ami viszont meglepo, az a latogatas menete. A mai gondnokek ugy adjak elo, ahogyan az a szappanoperaban meg van irva. Vegigvezetnek a hazon, megmutogatnak egy-egy erdekesebb butort, majd az utolso szobaban ahol mar megjelenik a plazmateve is, leulnek egy asztalhoz velunk, megkinalnak kaveval es sutivel, majd kezdetet veszi a tarsalkodas - szerencsere angolul. Fura, hogy a haz torteneterol nem sokat tudnak, vegulis nem lenyeges hiszen az osszes butor es antik targy kulonfele arveresekrol szarmazik es semmi kozuk a fazendahoz. Vegsosoron mindez szamukra nem is lenyeges, hiszen lathatoan az idea, a szappanopera diszlet megjelenitese es a kavezassal egy elerhetetlen masik tarsadalmi reteg eletenek kiprobalasa a cel. A kave csengoszora erkezik, az uzsonna utan az egyik idos holgy zongorahoz ul, a masik pedig tapsol ahogyan Virag a vicces dallamokra tancikal (mindekozben Apa a haziurral a kertben intezi el a piszkos anyagiakat, az megse torje meg az idillt - ez ugyanis egy fizetos program)
Osszessegeben nagyon erdekes program ez, nemcsak a regi fazendak vilagaba, hanem a mai gazdagok idealjaiba is belepillanthatunk, egy kedves beszelgetes kisereteben.
