A spanyol iskolarendszer 3 éves kortól kezdődik, tehát ami otthon óvoda, az itt már iskolai oktatás, persze még nem annyira komoly, de mivel egyben van az általános iskolával, ezért teljesen annak részeként és előkészítéseként is kezelik. Az állami iskolákba a következő módon lehet bejutni:
1. Lakhely alapján az önkormányzat különböző oldalain keresztül megtudjuk, hogy mely állami iskolákba jelentkezhetünk
2. Minden iskolába elmegyünk vagy más módon felvesszük velük a kapcsolatot és kiderítjük, hogy mikor van nyílt nap
3. Nyílt napon megszerezzük a szükséges információkat és összeírjuk benyomásainkat
4. Nyílt napok után beadjuk a jelentkezési lapunkat, melyen megjelöljük az általunk meghatározott preferenciasorrendet
5. Pontszámok és sorsolás alapján eldöntik, hogy van-e helyünk a megjelölt iskolába (az első helyen megjelöltbe). Ha nincs, továbbküldik lapunkat a másodikba és így tovább. Hogyha egyik iskolában sem lenne hely, akkor az önkormányzat biztosít valahol mégiscsak egy helyet nekünk.
Ez így világos is lenne, csakhogy:
- mindez az információ így összeszedve nincs ám leírva sehol
- ha valami infót mégis találunk, az katalánul van
- a kiírt nyílt napokra való jelentkezésnél közlik, hogy az nem is igazán nyílt nap, menjünk helyette szülői értekezletre...
- az egyes iskolákban meghirdetett szabad helyek gyakorlatilag majdnemhogy mind foglaltak már, mivel előnyben részesülnek az odajáró gyerekek testvérei, stb.
De azért mindezen eddig sikerült magunkat túltenni, három lehetséges iskola van a közelben, ezekkel ismerkedünk most nagyban. Az információszerzésre és felderítésre magándetektíveket is megszégyenítő módszerekkel vágtunk neki:
- iskolakezdés és délutáni befejezés táján séta a célpont környékén, oda járó gyerekek, szülők és tanárok alapos megfigyelése
- weboldal tanulmányozása
- odajáró gyerekekkel/ szülőkkel készített interjúk
- eddig egy helyen még az igazgatóhoz is sikerült bejutni, pedig ez aztán nagyon kevesek privilégiuma...
Azt sikerült megtudni az igazgató úrtól, hogy a szerezhető pontszámok terén nem állunk túl jól, mivel csak 1 pontunk van (ezt is azzal sikerült szerezni, hogy itt a környéken lakunk :-)), merthát nincs Virágnak nagyobb testvére, nincs mozgássérült a családban és nem vagyunk munkanélküliek, szóval azt hiszem, hogy így a mi kis egy pontunkkal megint csak nagy hitre lesz szükség, hogy valahol legyen számunkra hely.
Éppen ezért aztán közben másik szálon a nemzetközi iskolákról is gyűjtjük az infókat, ezeket leginkább a pókháló módjára szőtt kapcsolati hálón keresztül szerezzük be.
hát, így állunk az iskolákkal és az információszerzéssel. Érdekes belegondolni, hogy ami otthon nagyon egyszerűen megy, az mennyivel bonyolultabb egy számunkra új országban.
Minden esetre hogyha Virág katalán iskolába fog járni, akkor én biztos, hogy megyek katalánt tanulni, mert jobb nem kihívni a sorsot magunk ellen. Merthogy csak-csak megértjük, amit mondanak, de itt a nagy katalán öntudattal nem igazán veszik jónéven, hogyha "csak" spanyolul beszélünk...
