Tegnap Virággal elhatároztuk, hogy megnézzük a L’Aquárium nevű tengeri állatkertet, amiről most nem is írnék túl sokat, csak annyit, hogy akinek már volt szerencséje Budapesten a Tropicariumban járni, az nagyon hasonló élményre számíthat. Ott ugyan sokkal kisebb helyre van bezsúfolva majdnem ugyanennyi állat, mint itt, de nagyjából mégis ugyanaz a kettő. Ez talán annyiban jobban hasonlíthat a valódi tengeri élővilágra, hogy néha-néha úszik csak el az orrunk előtt a cápa és nem tolonganak az üveg mögött, mint Budapesten.
További általános info itt: www.aquariumbcn.com
Na, de a lényeg, hogy hogyan is jutottunk el a célponthoz!
Először is: Barcelonában rengeteg buszjárat van. A megállókban kiírják az adott busz közlekedési vonalát, de semmi mast (tehát mondjuk azt, hogy mikor hol hova lehet majd átszállni és az hova visz).Mi tegnap délelőtt így aztán teljesen véletlenül a szállodától 4 utcányira rábukkantunk egy olyan járatra, aminek a végállomása a Port Vell, tehát a kikötő, ahol az Akvárium is van.
Délután el is mentünk a megállóba, majd felszálltunk a buszra Virággal. A helyzet a következő volt: nyugodtan ücsörögtünk a buszon (Zsuzsi és Virág), Virág óriás szemű, mézédes szőlőt eszegetett.
Aztán egyszer csak leüllt velünk szembe egy néni, aki elkezdett velünk spanyolul beszélgetni. Én ugyan próbáltam már az elején tisztázni, hogy nem beszélünk spanyolul (Yo non hable Espanol… - elnézést attól, aki igen, mert valószínűleg ez a mondat sem tökéletes még..), de a nénit ez láthatóan cseppet sem zavarta és csak mondta és mondta és mesélte és kérdezett és válaszolt. Kb. így zajlott a beszélgetés:
Néni: - blablablabla (az lehetett, hogy milyen aranyos Virág és hogy milyen nagy lány. Tud-e már járni?
Erre Zsuzsi: Si. Dos anos (azaz 2 éves)
Néni: blablablabla (nagyon szép kislány)
Zsuzsi: Si.
Néni: blablablabla (meg tudja enni a szőlőt?)
Zsuzsi: Si.
Néni: blablablabla (van már foga?)
Zsuzsi: Si.
Néni: blablablabla (Nem fog megfulladni?)
Zsuzsi: Non.
Néni: blablablabla (jaj, de ezek nagyon nagy szőlőszemek, milyen ügyesen eszi)
Zsuzsi: Si, grande.
Néni: blablablabla (hol lehet ilyen szép szőlőt kapni?)
Zsuzsi: mercado
Virág: mivel a néni nagyon sokat beszélt a szőlőről és sokat mutogatott rá, Virág megkínálta egy szemmel.
Néni: blablablabla (jaj, de aranyos ez a kislány, de köszönöm, most nem kérek szőlőt, edd meg te aranyom nyugodtan)
Néni: blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla, blablablabla (itt kicsit elvesztettem a beszélgetés fonalát, fogalmam sincs, hogy miről lehetett szó)
Zsuzsi: sok bólogatás, mosolygás és néha egy-egy Si.
Néni: Adios
Zsuzsi és Virág: Adios
Hát, ebből a következő a tanulság:
1. Ha kellően sokat mosolygunk és jól tartjuk a szemkontaktust, akkor azt hiszik, hogy mindent értünk
2. Egy-egy Si megteszi a legtöbb esetben
3. Sürgősen meg kéne már tanulni spanyolul!!!
4. Nem is annyira zárkózottak az itteniek, mint azt nekünk mondták. (vagy a néni valahonnan máshonnan jött)
