Rövid kis szösszenet, hogy milyen praktikákkal tanultunk meg vásárolni itt a helyi boltban.
Mivel otthon legtöbbször nagymamával jártunk Auchan-ba vásárolni, így Virágot jobban le tudtuk többen kötni, meg be lehetett ültetni a nagy bevásárlókocsiba és mivel ezt szokta meg, ott már szinte zökkenőmentesen vásároltunk be minden egyes alkalommal. Itt viszont az átmeneti apartman szálloda kicsi hűtője miatt 1-2 naponta mindenképpen menni kell vásárolni, ami a következő miatt érdekes:
A boltban az otthon megszokott füles kosárnak van egy nagyobb füle is, amivel húzni és tolni lehet. Virág ezt a belépéskor magához veszi, aztán őrült versenyfutásba kezd a sorok és pultok között maga előtt tolva a kosarat, amibe bele-bele dobál fontosabbnál fontosabb dolgokat, amiket szerinte mindenképpen meg kell venni.
Néhány hasonló őrült vásárlási élmény és egy kis módszertani eszmefuttatás után a következő módszert találtam ki:
Rajzoltam Virágnak egy bevásárló listát (mindent rárajzoltam, amit venni kellett és le tudtam rajzolni), majd ezt a kezébe nyomva indítottam útjára a kis csajt a boltban, hogy keresse meg ezeket és pakolja be.
A terv bejött, a módszer működött, Virág mint a kisangyal vásárolt be “helyettem”! Siker!
