Barcelona egyik szinte kultikus negyede a Grácia. Egy valaha különálló kis városka nőtt össze itt az akkor terjeszkedő Eixample négyzetrácsaival, és engem még a sokadik látogatáskor is meglep az utcácskák mérete és a házak sűrűsége. hétvégén ideális hely sétálni, egy város a városban.
mi első kanyarban megnéztük az egyik nagyobb piacot, amely a budapesti vásárcsarnokra emélkeztet talán leginkább. ez ilyenkor (szombat reggel 10 körül) a helyi nyugdíjasok paradicsoma. zsír új négykerekes bevásárló kocsikájuk van (lépcsőzni is lehet vele), némelyiken fék is van, illetve Zsuzsi kiszúrta h. van egy nyugdíjas-bevásárlókocsi-parkoló a piactér szélén (akár egy bicikli-parkoló). úgy tűnt, hogy sokan ismerik az eladókat, meg egymást is... tiszta kisváros érzésünk volt.
kínálat kajára van szűkítve, viszont zöldség-gyümölcsből szinte mindent lehet kapni nagyon szép optikai minőségben (kóstolni csak epret és szőlőt sikerült), húsok terén is elég sok minden van, persze az igazi spanyol (bocsánat katalán) jamón (sonka) uralja a pultokat. van ezek kívül egy külön szekció a tengeri herkentyűknek. Virág eléggé sajnálta, de nem találtunk homárt - holott ő szeretett volna egy homárt megsimogatni.
gondoltuk, utána valamelyik kis kedves belvárosi téren leülünk, esetleg játszunk (ha van játszótér - ami sok helyen van) de ehhez képest azt vettük észre, hogy az izgága nyugdíjasokon kívül akik a piacra v. onnan hazafelé igyekeznek, a Grácia szívének számító ‘plaza del sol’ terecske szinte teljesen kihalt volt. mondjuk úgy, mint otthon szombat reggel 8-kor. csak hát itt már 11-volt - és persze gyönyörű idő. legközelebb mi is inkább délig alszunk... csak Virággal kellene ezt valahogyan megbeszélni, mert ő legkésőbb 8-kor kipattan az ágyából.
(igen, ez nem tévedés: már ki tud mászni. szerencsére nem gyakran teszi még meg)
miután hiányoltuk az embereket az utcákról, bőségesen be tudtuk pótolni ezt az élményt a Park Güell-ben, ahol többezer turista kezdte meg a szombati városnézést, fel- és le-hömpölyögve a híres lépcsőkön és kanyargós utacskákon. na ez tényleg klasszikus turista-csapda, minden sarokban lehet venni valamit, és pár méterenként különféle zenészek játszanak rá a kis erősítőn játszott háttérzenéjükre - persze a CD-jük 10euróért velünk is jöhet. - egyébként nem voltak rosszak, egy cimbalmos bácsi például nagyon szépen játszott valamilyen andalúz dallamcsokrot, és a flamenco gitáros srác is teljesen beleélte magát. a vivaldit játszó hegedűs és a jazz-szaxofonos kicsit tájidegen volt, de élvezeti szintjük rendben.
Gaudi helyében már a bejáratnál jelöltem volna h merre van a játszótér, mert szegény Virágot a csúszdák ígéretével csalogattuk végig a kismillió lépcsőn és utacskán, míg végül a bejárati kaputól jobbra, alig pár méterre megtaláltuk... sebaj, jövünk ide még megint.
ez egy olyan hely amit látni kell - talán nem szombat délelőtt az ideális időpont hozzá. az biztos, hogy a nyár közepén a sok lépcső miatt csak extrém turistáknak és japán csoportoknak javaslom.
