A múltkor már írtam, hogy végre sikerült találni grízt, amiből aztán el lehet készíteni a Virág által annyira kedvelt tejbegrízt.
Hát, ez az információ csak részben volt igaz, merthogy a mosolygós gyerekes gríz (semola), az nem búzadara volt, hanem rizsdara. Tehát főzés után teljesen olyan, mintha ötvöznénk valahogy a magyar tejbegrízt és a tejberizst. Előnye, hogy finom, olyan gyorsan készen van, mint a tejbegríz (tehát nem kell órákig kevergetni) és teljesen tejberizs íze van. Persze most már a spanyol órák után az összetevők között is felismertem a listában a rizs szót, de hát így tanul az ember…
Ezután tehát beszereztük a másik semola-t (semola de clasico) és annak ellenére, hogy ez egy elég erős sárga színű dara, ez a megfelelője az otthoni búzadarának, így hát elkészült a várva várt tejbegríz is Virág nagy örömére.
