Első alkalommal nem jutottunk a park bejáratától messzire Virággal, mert sikerült rábukkannunk egy helyi óvodás csoportra, akikhez csatlakoztunk és együtt mentünk velük játszani a parkban található játszótérre. Virág nagyon élvezte a csapathangulatot és jól eljátszott a gyerekekkel. Az egyedüli probléma csak az volt, hogy nálunk volt a kismotor, amivel minden gyerek játszani szeretett volna, de az óvónénik nem engedték… A közös móka után sétáltunk azért még egyet a park első felében, ahol Virág alaposan megkergette a helyi kacsákat, galambokat és megcsodáltuk a sok-sok rikácsoló papagájt a fákon. Megnéztük a híres sárkányos vízesést is (Cascada), de innen próbáltunk gyorsan továbbindulni, mert Virág nagyon bele akart ugrani a vízbe. Eljutottunk még a nagy mammut szoborig is (innen a “mammutos park” elnevezésünk), amit Virág azóta is a következő kis egyszerű mondatokkal emleget: “Nagy mammut. Nem él. Szobor. Nem mozog.”
 |
| Parc de Ciutadella |
Második alkalommal már előrelátóbbak voltunk: kismotort otthon hagytuk és egy másik bejáraton át közelítettük meg a parkot, hogy első utunk ne a játszótérre vezessen, így talán messzebbre jutunk. De ez nem jött be, mert ahol Virág már egyszer legalább járt, tökéletesen kiismeri magát, úgyhogy fogta magát és mégiscsak a játszótéren kötöttünk ki. Innen némi mászás, futkározás után megint jöttek a kacsák, a galambok, a papagájok, a vízesés (tehát a múltkori sorrend), aztán persze a mammut.
De most tovább is jutottunk ám! Megnéztük a csónakázó tavat, majd találtunk egy másik játszóteret, aminek az volt az érdekessége, hogy a helyi önkormányzat jóvoltából telis tele volt érdekesebbnél érdekesebb játékokkal, készségfejlesztő eszközökkel. Ugyan teljesen tele volt gyerekekkel, még azért mi is befértünk és egy nagy játszás után már hulla fáradtan indultunk innen haza.
A parkban van még a katalán parlament, az állattani és növénytani múzeum + persze a híres állatkert (és a merényletek kiállítása is), úgyhogy reméljük, hogy a következő 2-3-4 alkalom során ezekbe is el fogunk egymás után jutni. Na de azért a 30 hektár mégiscsak megér jópár látogatást, nem?
