Mit is csinál ilyenkor egy későn kelő, nem túl jó keresztény Barcelonában? Elmegy legalább a zsidók hegyére, azaz a Montjüic-re!
 |
| Montjuic |
Magyar szemmel nézve ez kicsit hasonló a Gellérthegyhez, hiszen a városban található, könnyen megközelíthető zöld területről, hegyről van szó. Amitől ez mégis kicsit más: nagyon sok látnivalóval van tele: múzeumok, spanyol falu, olimpiai falu, olimpiai stadion, erődítmény, szökőkutak, botanikus kertek és természetesen mindent behálózó hangulatos kis sétányok, kiránduló utak, tematikus parkok, játszóterek, sok-sok kilátóhely.
Most tavasszal az egész hegy virágban úszik, és ahogy sétálunk, olyan, mintha egy nagy csokorba dugnánk mélyen a fejünket és Virág, aki otthon nagymama Wanderblume kertjében cseperedett fel, teljesen otthon érezte itt is magát, egyik bokortól a másikig rohangált és csodálta a szép virágokat. Csak azt volt vele nehéz megértetni, hogy itt nem szabad ám csokrokat szedni, ellentétben az otthoni kerttel...
És rábukkantunk egy interaktív kis zenei parkra is, ahol különböző speciális játékokkal lehetett hangokat képezni (például: mintha párnákon lépkednénk, a fekete műanyag párnácskák különböző hangokat adtak ki és a speciális pallókon lépegetve az egyszerűbb magyar népdalokat is el tudtuk „járni”).
Ide biztos vissza fogunk még térni, úgyhogy Montjüic folytköv.
