Nagy készülődés után júliusban hazamentünk (Zsuzsi és Virág) Budapestre egy kis időre nyaralni. Azért is helyénvaló a nyaralás szó, mert ebben az évben úgy tűnik, hogy kivételesen Budapesten melegebb van, mint Barcelonában…
 |
| Home sweet Home |
Nekivágtunk hát ketten a nagy útnak, Max kivitt minket a repülőtérre hajnalban, aztán jött a nagy kaland. Először is versenyfutás Virággal, a babakocsival és a két kézipoggyásszal lépcsőn le, majd lépcsőn fel a helyfoglalásért a repülőn. Lehet, hogy majd gyakorolni kell a jövőben a súlyzós futást, mert most majdnem utolsóként szálltunk be a gépbe… De szerencsére volt még hely, ráadásul egymás mellett! Az utazás zökkenőmentes volt, Virág kb. 1 óra után jegyezte meg, hogy “Vigyázz Anya, nemsokára indulunk!”. És már otthon is voltunk. Virág úgy toppant be nagymama kapuján, mintha csak a kisboltba szaladt volna ki előtte, teljes természetességgel állapította meg, hogy minden rendben van és lépten-nyomon megjegyezte, hogy “Anya, nézd, itt vótunk”. Szóval, mindenre emlékezett és nagyon élvezte, hogy most nemcsak Anya vagy Apa van, akit irányítani lehet, hanem sok-sok ember. Gyorsan beköltöztünk hát nagymamához, ahova odavonzottuk az unokatestvéreket is, Zsófit, Blankát és Tamást, így aztán nagyon nagy buli kerekedett a Liszt Ferenc utcában. Mama főzött nekünk finomságot, Virág egész nap pedig csak játszott a gyerekekkel, nyúzta a kiscicákat és Lacót. Annyira fel volt pörögve a sok élménytől, hogy aludni 2 napig nem is nagyon akart, csak amikor már teljes kimerültségében elájult.
Mivel úgy gondoltam, hogy Virágnak az a legfontosabb, hogy gyerekek és család vegye körül, otthon kihagytuk a múzeum és városnézős programokat, tényleg csak nagyon kevés “muszáj” programot szerveztünk, azt is inkább csak én intéztem el egyedül, Virág addig bulizott. Még így is nagyon nehéz lenne felsorolni, hogy merre jártunk, mit csináltunk, feltöltöttünk pár képet a főbb eseményekről:
Nagymamának van két kiscicája, amiket lehet nyúzni, fürdetni, fésülgetni és kergetni
Voltunk látogatóban Edit dédinél is, ahol örömmel állapította meg Virág, hogy megvannak még a halak, a degu és a papgájok, na és persze a macska, akit már kevésbé lehet nyúzni. Az is kiderült, hogy Edit dédi ágyán lehet a legjobban meditálni
Virág nagy lelkesedéssel tanította meg Kata mama és Gábor kutyáját, Bodzát a közös labdázásra
Lacó elvitte Virágot a kisboltba és vettek nyalókát (amit máskor nem szabad a fognyűvő manók miatt, de Lacótól szabad ilyet kapni)
Meglátogattuk Emi nénit is, ahol Virág régebben több időt töltött, de most is nagyon feltalálta már magát és Emi nénit is sikerült meglepni, hogy Virág már mennyit beszél
Jártunk Sztasákéknál, ahol Virág és Nátán kimosták a babaruhákat, kiteregettek, majd ki is vasaltak. Ha Nátán így áll a jövőben is a házimunkákhoz, akkor valószínűleg érdemes lesz vele jóban maradni…
Megtudtuk, hogy Kriszti hasában nem labda és nem is kiscicák vannak, hanem kis Gábi (aki azóta már ki is bújt és nem is olyan kicsi).
Kata mama bábozott Virágnak és Majának (Virág unokatestvérének) és hozott mindig túrórudi utánpótlást
Gyuri papával is sikerült találkozni, mert csak miattunk hamarabb hazajött Franciaországból, így most kivételesen ő is és mi is Budapesten voltunk. Virág azóta is emlegeti, hogy Gyuri papa zongorázott neki.
Jártunk ám Bián is a Bolyki családnál, hogy ne csak ők jöjjenek hozzánk, ettünk nagyon finom ebédet, amit az új szokások szerint a család közösen készít el, Virág ott is megnyúzta a cicát, etetett lovakat, játszóterezett, szóval szuper nap volt! Ja, és Bián még vízautomata is van Tiniéknél, ami aztán nagyon szuper, mert csak meg kell nyomni, és jön a finom víz! Mit gondoltok, Virág vajon mennyi vizet ivott???
És hát persze reggeltől-estig sokat játszottunk Lacóval és nagymamával és Virág végre süthetett-főzhetett nagymamával, mert szerinte csak a nagymama tud jól tésztát gyúrni, anya nem. Szóval ment a nagy tésztagyúrás, keverés, kavarás és közben a kóstolgatás.
Nagymama kertjében naponta többször is leszüreteltük a ribizlit, a málnát és a barackot, ebben Lacó volt a fő partner.
Hát, sok minden történt és valószínűleg még jóval több napot is teljesen ki tudtunk volna tölteni, de így is nagyon jól éreztük magunkat és jó volt. Aztán jött a készülődés és a visszaút, de most nem Barcelonába, hanem Apa után Hollandiába. Állítólag tele volt a légtér (ezt nem tudom, hogy hogy lehet), ezért több mint egy órát kellett ücsörögni a gépben indulás előtt, de amúgy minden rendben volt és ezen a járaton sokszor előreengedtek, elsőként szállítottak be és még valaki a csomagokat is segített cipelni. Apa pedig már Hollandiában várt a reptéren minket, de akkorra már Virág teljesen összezavarodott, hogy “Hol van Hollandia?” “Barcelonában vagyunk?” “A szálloda a lakásunk?” “Hol van a nagymama?” Ezeket a fogalmakat majd még tisztázzuk a jövőben, a lényeg, hogy nagy világutazók lettünk és Virág élvezi és jól viseli.
