Ha Barcelonába látogat valaki, akkor érthető módon még a csapból is Gaudi folyik, így hát még aki szereti is Gaudi rendhagyó és formabontó munkáit, gyorsan eltelítődik a sok-sok ház és park meglátogatása után. És hogy melyik is tekinthető Gaudi legfontosabb vagy leginkább jellemző alkotásának, azt meg aztán tényleg nehéz eldönteni. Hogyha a sok-sok okos művészettörténész és építész véleményére hagyatkozunk, akkor a Sagrada Familia templom után a Colónia Güell közvetlenül a második legfontosabb alkotása Gaudinak. De most akkor mi is ez a Colónia Güell?
 |
| Colónia Güell |
Az 1800-as évek végén járunk, amikor is Eusebi Güell, a textilgyáros üzletember elhatározza, hogy textilgyárát átszervezi, modernizálja és egyben át is telepíti Barcelonából egy 20 km-re fekvő területre, Santa Coloma de Cervellóba. Gaudit bízza meg a teljes település megtervezésével, a cél egy olyan kolónia létrehozása a gyár körül, ahol a munkásoknak, a vezetőiknek házakat, lakásokat és természetesen iskolát és templomot építenek. Gaudi elvállalja a nagyszabású megbízást és mintegy 10 év tervezgetés után elkezdődnek a munkálatok. A házakat különböző neves építészek tervezték, míg a vallásosságáról híres Gaudi természetesen teljes gőzzel a templom tervezésén dolgozott.
A kolóniát amúgy a Güell család 1945-ben eladta, a gyárat 1973-ban zárták be, a lakások, házak pedig magánkézbe kerültek. Ha most odalátogatunk, akkor a kolóniában a nevesebb építészek által tervezett házakat, az iskolát, az orvosi házat és természetesen a templom elkészült részét nézhetjük meg, de hogyha van kedvünk és pár százezer Eurónk, akkor vásárolhatunk is itt egy kisebb házikót. Az egész nagyon mesterséges, olyan, mintha egy filmstúdióban lennénk, vagy időutazásra adtuk volna fejünket.
A házak, a település is kedves és megér egy sétát, de a lényeg mégis a templom! Mivel elfogyott a pénz és a lelkesedés, ráadásul neki kellett akkor állni a barcelonai Sagrada Familiának is, így 1908-1916 között csak az altemplom készült el, az eredmény mégis lenyűgöző. Gondolom, hogy a tervezett felső templom lett volna tipikusan (már hogyha Gaudi esetében lehet ilyet mondani…) templomszerű, minden esetre az elkészült altemplom inkább hasonlít egy kis templomocskához, ami kicsit kunyhószerű vagy inkább barlang, nagyon természetes, nagyon emberléptékű és nagyon meghitt. A falak sok-sok kis vörös téglából vannak kirakva, a színekkel természetesen itt is játszott Gaudi (a sötétebb és világosabb téglák úgy váltakoznak az oszlopokon, mintha fatörzsek lennének az oszlopok). A templomban sehol nem találunk egy egyenes falat, oszlopot és mégis áll, ami meglepő! Az még érdekesebb, hogy hogy csinálta!!! Mivel a templom falait itt nem külső támasztó pillérekkel erősítette meg, nagyon ki kellett találni, hogy melyik oszlop hogyan és hol kell, hogy támasszon és tartson. Négy óriási bazaltoszlop van a templomban, ami elvileg aztán később a felsőtemplom fő súlyát is tartotta volna. Szóval, a módszer a következő volt: a templom alaprajzát Gaudi felrajzolta egy szoba mennyezetére és a főbb pontokra fonalakat erősített, a fonalak végére pedig a terhelésnek megfelelő súlyokat erősített, így aztán a fonalak megmutatták neki, hogy milyen formában lesz a súlyelosztás a legmegfelelőbb és statikailag hogy fogják tartani az oszlopok a terhelést. Miután kész volt a fonalháló, csak meg kellett “fordítani” és megépíteni…
Így utólag persze nagyon érthető a módszer, de hogy valaki ezt így kitalálja és persze aztán meg is építse az 1900-as évek elején, azért az már zsenialitás. És persze ez csak egy dolog a sok közül, merthogy ott vannak a nyitható, csukható gyönyörű virágformájú színes ablakok, amikkel különlegesen gyönyörű színeket varázsolt a templomba, aztán a három szenteltvíztartó, amik valójában óriási kagylók a Fülöp-szigetekről, amihez aztán a természetes formához tökéletesen illeszkedő kovácsoltvas tartókat készítettek, vagy a kényelmes és gyönyörű faragott padok, a vidám, színes mozaikok a templom külsején, szóval minden kis és nagy részlet magával ragadja az embert. Állítólag Gaudi itt kísérletezett ki sok módszert, amit aztán később a Sagrada Familiánál is megvalósított. Biztos, hogy van nagyon sok hasonlóság is, de hangulatában össze sem hasonlítható a kettő. Az egyik (persze itt csak altemplom van) kicsi, meghitt, barátságos, természetbe símuló, míg a másik nagyszabású, grandiózus és teljesen másképpen ragad magával. Engem az érdekelne nagyon, hogy hogyan zajlott az építkezés: azt ugyan tudjuk, hogy Gaudi mindent maga tervezett, minden építőanyagot egyenként ő vizsgált meg, vagy hogyha üveget kellett az ablakhoz készíteni, akkor mélyére ásta magát annak a szakmának is, de vajon minden tégla elhelyezésénél ott volt? A munkások mit értettek meg mondjuk a fonalrendszerből? És hogy vajon az ott dolgozó munkásemberek hogyan nézték ezt a templomot? Nekik is tetszett vagy őrültnek hitték Gaudit? Hát, lehet, hogy ezekre nem kapok választ, minden esetre ha más nem, érdemes erről egy könyvet átlapozni, de hogyha valaki erre jár, személyesen se hagyja ki, a Colónia Güell tényleg megér egy misét!
Virágnak nagyon tetszett a kis mesefalu, viszont annyira kifáradt, hogy mikor hazaértünk ülve elaludt…
