Bő hete, egy szép és munka miatt zaklatott vasárnapon vendégségbe mentünk Venkat (Venkatchalam) kollégámékhoz, ebédre. Ők Indiából költöztek Utrechtbe egy fél éve, és vegetáriánusok viszont van egy Virággal majdnem egykorú kislányuk, Srea.
Szegényeket jól megvárattuk, mert csak nem akart vége szakadni a telefonkonferenciáknak, ráadásul a városrészüket is nehéz volt megközelíteni térkép nélkül... viszont amennyivel később kezdtük, annyival többet ettünk.
milyen is az autentikus dél-Indiai konyha?
Krumplilepény, csípős és nagyon csípős szósz, mindeféle zöldségek rántva vagy sütve. Kézzel kell enni, de kizárólag jobb kézzel (tehét egy kézzel kell a rízst és a krumplifánkot trancsírozni), és meg kell tanulni nemet mondani, mert addig rakják az ételt a tányérodra amíg enni bírsz. vagy inkább még sokkal tovább.
későn vettük észre, de ők a kikészített hat-hét fogásból alig ettek, miközben velünk megetettek volna mindent, ha győztük volna az iramot... de hát a negyedik tál és a vega hamburger után megadtuk magunkat. persze ekkor jött még a répa-deszert.
igazi interkulturális élmény volt, nagyon élveztük - attól eltekintve hogy ételre nem bírtunk egy napig nézni. Virág előbb lefagyott az Indiai kislánytól, aki nagyon határozottan halandzsázott neki (nem diszkriminatív szöveg ez, nem beszélt se Indiaiul, se angolul, se hollandul, hanem halandzsa nyelven magyarázott kitartóan), de később együtt játszottak aranyosan. Jópofa volt, hogy Virág szinte hófehérnek nézett ki mellette, holott mindenki a barnaságát szokta kiszúrni amikor meglátja.
Venkaték ebédje óta egyébként sikerült eltöltenem egy másik Indiai társasággal egy vacsorát egy másik ország másik városában, és az összehasonlító elemzés alapján nagyon kellemes ebédet raktak össze nekünk - és mivel igyekeztek nem nagyon csípősre fűszerezni, csak kicsit haltunk bele...
