Miután a hétvégén és hétfőn minden kisebb múzeum zárva volt Utrechtben, Virággal a sok borongós városi séta után (a második nap után már keresztül-kasul bejártuk a belvárost) kiéhezve vágtunk neki reggeli után, hogy már nyitásra a múzeumhoz érjünk. Az útikönyvünk leírása szerint utcai zenélő órák és zeneszerszámok múzeuma ez, de valahogy azt nem gondoltuk, hogy annyira érdekes lesz, mint amilyen volt.
 |
| Speelklok |
Merthogy a múzeumban mindenféle zenélő óra, utcai zenedoboz, magától játszó gépzongorák, tánctermi és vásártéri orgonák vannak, amiket természetesen megnézni is érdemes, de hogyha órakor pontosan érkezünk, akkor a tárlatvezetővel együtt akár ki is lehet próbálni ezeket. És hát leginkább ezért érdemes ide elmenni, mert ahogy a srác elkezdte életre kelteni a szerkezeteket, ez valahogy elröpíti az embert egy másik korba, amikor nem volt elég a Play gombot megnyomni, hanem erősen és kiegyensúlyozottan kellett tekerni ahhoz, hogy megszólaljon a zene. És hiába nagyon gépi ezeknek a hangzása és nagyon hangosak, pont ezektől lesz olyan érzésünk, mintha egy régi vásárba vagy búcsúba vagy cirkuszba vetődtünk volna. A srác mindig figyelmeztetett minket, hogy nagyon hangos lesz, nehogy Virág megijedjen, de hát Virágnak eszébe sem jutott megijedni, tátott szájjal hallgatta a zenét, figyelte a maguktól játszó zongorabillentyűket (persze egyből hiányolta Lacót a zongora mellől) és hogyha jó volt a zene, még táncra is perdült(ünk). Ja, és a végén persze mindig tapsolt Virág.
Azért volt jónéhány meglepő és mulatságos darab is: a kalapból zenére kibújó nyuszi, vagy Van Gogh, amint egyik napraforgós képét zenére festi, a kis zenélő órák, a gépzongora mellett a “géphegedűk”, vagy amikor egy nagy bálteremben beindították a tánctermi orgonát (ami kívülről inkább egy díszes reneszánsz szekrényhez hasonlított és inkább egy kastélyba illett volna) és vártuk, hogy megszólal rajta mondjuk valamelyik Vivaldi remekmű és aztán őrült hangerővel megszólalt a Rock és a Roll… És már sajnáltuk is, hogy otthon maradt a pöttyös ruha, fejpánt és pántos magassarkú cipő.
Aki arra jár, szereti a zenét és nem sajnálja rá a pénzt (mert a belépő az átlagnál azért kicsit több: 8 EUR), nézzen be és nem fogja megbánni. A végén a múzeum boltjában a szokásos albumkönyvek mellett stílusosan egy csomó zenélő játékot, könyvet, zenedobozt, tekerentyűt, sípot vagy akár dobot is lehet venni ajándékba.
