Lehet előétel, főétel vagy tapas, de teljesen megfelel egy kis tízórainak (almorzo) vagy uzsonnának (merienda) is: ez az empanadas, azaz kis tésztapárnácskák, tonhallal, vagy bármi mással megtöltve. Elkészítését csak azoknak ajánlom, akiknek van idejük, türelmük, nagy konyhájuk, sodrófájuk, nyújtódeszkájuk és nincs kis gyerekük a közelben. Nekem időm, kedvem, türelmem, konyhám és sodrófám volt a felsoroltakból, sajnos nyújtódeszka nem volt, ellenben Virág is hamarabb kialudta magát és nagyon aktívan részt vett a nagy empanadas készítésben.
Először is ki kell keverni a tésztát (itt kiderült, hogy a még valahogy otthonról elhozott 1kg-os Bácskai lisztben 1 kg helyett csak 80 dkg van…), aztán kicsit behűteni, majd jön a tészta nyújtása, formák szaggatása, megtöltése, tojással bekenése és persze a sütés. Ja, és mindezzel párhuzamosan persze elkészítjük a tölteléket is, ami esetünkben most tonhalas, paradicsomos, petrezselymes, paprikás finomság volt.
Virág már otthon is nagyon érdeklődött a sütés-főzés iránt, így nagymamától el is leste ennek főbb fortélyait, így hát még véletlenül se foghatunk neki a munkának feltűrt pólóujj nélkül és hát sajnos szerinte én egyáltalán nem tudom jól gyúrni a tésztát, mert azt csak nagymama és Virág tudják tökéletesen (mondjuk ezzel nem is szállnék vitába), de azt nem gondoltam volna, hogy még a tészta nyújtása sem megfelelő… Minden esetre megpróbáltunk Virággal kiegyezni és valahogy elkészültek a kis párnácskák is, és persze csináltunk még polipformát és rákformát is Virágnak, hogy ne csak azok az uncsi párnácskák készüljenek el.
Négy tepsi telt meg a párnácskákkal (lehet, hogy kicsit elszámoltuk magunkat???).
És hát mit is mondhatnánk még: finom lett, sok lett, de azért jól megfonotolom, hogy mikor állok megint neki ennek a kis programnak. Most már inkább majd a “könnyű, gyorsan elkészíthető, mediterrán ételek” kategóriában kellene keresgélni…
