Keresztül-Kasul

Az elmúlt héten sűrű hetem volt, keresztül-kasul bejártam Európát és egészen konkrétan pont így történt.

Először Barcelonából elrepültem Moszkvába - ami azért érdekes, mert először jártam ott és ráadásul télen, ami olyan kihívásnak teszi ki a mediterrán vidéken elpuhult utazót, ami senkit sem hagyna hidegen - illetve hát nagyon is hidegre kerültem. Itt 15 fok amott -15, hamar felkerül hát a sapka-kesztyű-sál és a mindjárt megfagyok arckifejezés. Persze minden csoda csak három napig tart - és én már talán a második napra hozzászoktam a hideghez és így vidáman kisétáltam a vörös térre, ahol a szibéria felől fújó erős szélben egy pillanat alatt megértettem az 'orosz tél' fogalmát. Ilyen hideg máshol nincs is, a fene se érti mit keres ezen a tájon 13 millió ember és miért nem vándorolnak el délre... talán mert még északabbról jöttek és itt már melegük van? Persze ezek után érthető, hogy miért mindenki metróval közlekedik, ami egyébként egy csoda magában. A szocreál és az azt megelőző korok grandiózus, cári díszessége egészen feldobja az egyébként megalomán és tömeggel teli hálózatot. És persze a metrókocsik mintha budapestiek lennének.

Innen irány Belgrád, ami azért is érdekes volt, mert Magyarország felet repültem el, méghozzá a tisza vonalát követve. Szép tiszta, hideg idő volt és fehér volt a táj is - próbáltam rájönni, hogy melyik település - város van épp alattam - és hát lehet, hogy nem figyeltem eléggé a földrajz órákon mert bizony nem mindig sikerült... viszont utána a google.map tanulmányozásával összeállt a kép. Persze nekem nagy szó hogy hazai tájak felett repülök, bár ha meg is álltam volna Budapesten az még érdekesebb lett volna - de a Tisza nem arra megy mint tudjuk, és a Moszkva-Belgrád járat sem. Belgrádból egyébként nem sokat láttam, mivel hóvihar volt és az irodánk és a hozzá legjobban passzoló szálloda a 'Novi Beograd' részen van ami egy gyorsan fejlődő városrész a reptér és régi város között. (de honnan! - Moszkva után a lerobbant panelházak nem tudtak szíven ütni, hiszen azok ott űberelhetetlenül prosztók, viszont én még Európában nem láttam bódévárost - 'shanty-town' úgyhogy itt meglepett) Amúgy a kusturicás hangulat elmaradt, a szerb üzletemberek már nem lila zakóban tolják befelé a söröket a szálloda bárjában, viszont azért hamisítatlan balkán.

Frankfurt ezek után nem sok meglepetést hozott, talán csak a havazástól ismét lebénuló reptér volt kellemetlen (késés reggel, késés este...), no meg a németkéim az irodában, de őket már kezdem szinte megszokni és mivel pénteki hangulata volt mindenkinek, egész eredményesek voltak a tárgyalások. Azán péntek este kicsit elfáradva Barcelona végállomás.

Hát így jártam be Európát, jövő héten pedig a világot készülök átszelni, de erről majd később.

Hogy ne csak a gyerekeknek legyen farsangja...

Mondván, hogy igazságtalanság lenne, hogyha csak a gyerekeknek lenne farsangjuk és nekünk csak annyi jutna ki belőle, hogy az ő jelmezüket elkészíthetjük, szerveztünk hát családi farsangot is!

Múlt vasárnapra hívtuk meg a kis nemzetközi csapatot egy egésznapos csavard fel a szőnyeget bulira! A felhívásnak eleget téve mindenki beöltözött, így a lakásunkat egy napra megszállták a tündérek, kalózok és mindenféle kis lidércek... Max nem kevesebb, mint római cézár volt, Virág még utoljára bevetette a tigris jelmezét (miután azért a biztonság kedvéért a héten varrtunk itthon katicabogár és méhecske ruhákat is...), én pedig cigánylány göncökbe bújtam.

A lakást lufikba és krepp-papírkukacokba öltöztettük, a konyhában pár napi sürgés-forgás után elkészült az egész napos party étel menü: hideg előételnek először sós rudak paradicsomos és fűszeres krémsajtos mártogatóssal, mozzarella-paradicsom nyársak, fűszeres olajban pácolt friss kecskesajtkockák olajbogyóval megtűzdelve, mascarpone-s sajtgolyók szezámmagba, paprikába és metélőhagymába hempergetve, spanyol sonka lazán sárgadinnyére tekerve, minivirslifalatkák és a joghurtos mascarpone krémmel töltött aszalt sárgabarack pisztáciával meghintve...

Ezeket követték a melegfalatkák: fűszeres burgonyakockák, görög fetás húsgolyók, cukkinitócsni, töltött cukkinikarikák, a már jól ismert aszalt szilvával és persze csirkemájjal töltött baconfalatok, a palacsintatésztába mártott csirkefalatkák. Mindehhez pedig zöldsalátaágy járt. A végén pedig természetesen farsanghoz illően farsangi fánk volt a desszert (na meg tiramisu golyó is volt, csak az véletlenül bent felejtődött a hűtőben...).

A buli talán legmeghatározóbb eseménye a karaoke játék volt, amit Par bácsiék hoztak ajándékba. Itt aztán nem volt megállás, a mikrofon kézről-kézre járt és hát ki jobban-ki rosszabbul, de mindenki kiélhette a benne valahol mélyen rejlő megasztárt.

Farsangi felvonulás

A múlt heti nagy farsangi őrületet az iskolában a pénteki össznépi felvonulás zárta le, ahol az iskola apraja-nagyja, tanárai és természetesen a szülők buliztak egy nagyot, majd vonultak fel az iskola környékén. Miután a nyugdíjba vonuló iskolaigazgató búcsúztatása is őrülten hangos és vidám buli volt, nem is lepődtünk meg, hogy a farsangi felvonulás kész cirkusz volt. A riói karneválnak is lett volna itt mit tanulni. Az iskola osztályait ételeknek öltöztették be (tükörtojás, csoki, desszert, epert, rákocskák, stb.), amiből aztán végül összeállt a Napi menü, ami pedig a tanárok nyakában lógott.

Először is osztályonként kivonultak az iskolából a közeli térre, ahol a felsőbb évfolyamosok hangos dudálással csináltak hangulatot, majd a mikrofont magukhoz ragadva kiáltották ki a kis farsangi programjukat, miszerint nem lesz több leckeírás, szófogadás, tanulás és padban ülés, jöhet a buli, kiabálás, beöltözés, felvonulás. A gyereksereg természetesen minden pontot őrült dübörgéssel helyeselt, amihez a lelkes szülők is csatlakoztak. Amikor mindenki elfogadta tehát a nagy programot, akkor jött a felvonulás a környező utcákon. Tánc, buli, zene, tülkölés - ez volt most itt a farsang.

Virágunk osztálya volt az előételek közül a tükörtojás és ők ugyan nem mindig értették, hogy mi a helyzet, de nagy büszkén vonult a sok kis tükörtojás egymás kezét fogva az utcákon, a szülők pedig lelkesen fotózták persze őket.

Szemetelünk, szelektálunk

Akárcsak otthon, itt is szelektíven gyűjtjük a szemetet és bár már egy ideje nem nagyon látjuk az otthoni rendszert, itt mégis kicsit másnak tűnik a szervezés.

Az utcákon többféle szemétgyűjtő konténer van: sárga (műanyag), zöld (üveg), kék (papír), barna (ez az új, amibe a szerves hulladék kerül) és szürke, amibe az egyéb (por, haj, pelenka, fadarabkák, stb.) általában minden ház környékén vannak ilyen nagy kukák. Ezen kívül vannak a kerületben gyűjtőpontok „PUNT VERD” (az otthon hulladékgyűjtő udvar megfelelői), ahova el lehet vinni az egyéb szemetünket (ruha, cipő, motorolaj, háztartási gépek, stb.) és hetente egy alkalommal még egy kis mobil autó „PUNT VERD MOVIL” is megjelenik az előre megadott időpontban és helyen, várva a környék lakosait speciális szemetükkel együtt, hogy mégcsak a gyűjtőpontig se kelljen elcipelniük ezeket.

Én a héten próbáltam ki először ezt a kis autót, működik: csak oda kell vinni zacskóban a szemetet, meg kell mondani a kis emberkének, hogy mi van benne, ő átveszi és aztán az autóban található szelektáló konténerekbe rakja. Tehát nekünk nem több, mint fél perc és máris nem a kuka mellett landol a mindenféle szemét. Hallottunk már olyat, hogy aki ide viszi a szemetét, az cserébe valamiféle kedvezményt kap a közüzemi számláiból – ez valószínűleg csak bevezető kampány lehetett anno, ma már sajnos nem fűthetünk olcsóbban, hogyha szelektíven szemetelünk.

Most, hogy a városban mindenfelé beüzemelték az új, barna konténereket, nem hagyják ám a népet információ nélkül: folyamatos a kampány, hogy mit hova kell dobni, melyik kerületben mikor jelennek meg a konténerek és minden kerületben van jónéhány kihelyezett felvevőhely (piacokon, önkormányzatokon), ahol ingyen osztogatják a kis barna kukát, ezzel is segítve, hogy már otthon a konyhában is jó helyre rakjuk a szerves szemetet. A kukát amúgy ingyen adják, több méretben lehet kérni, jár hozzá egy köteg lebomló zacskó, meg hűtőmágnes, ami mutatja, hogy mi nevezhető szeves szemétnek és mi nem és még egy kis receptfüzet is. Gyorsan be is szereztem egyet:

Ha mindez mégsem lenne elég információ, akkor a helyszínen minden kérdésünkre adnak választ, illetve interneten is megkaphatjuk a kellő segítséget: beírva, hogy milyen szemetünk van, a térkép megmutatja, hogy hova vihetjük, megnézhetjük, hogy mikor és merre jár éppen a kis „Zöld Pont Autó”, és hogyha kicsit szeretnénk gyakorolni az elméletet, akkor akár internetes játékban is szelektálgathatjuk a szemetet.

Nálunk nagyon egyszerű az egész, hiszen már itt a házban is van szerves és vegyes konténer, illetve a házunk előtt van a többi is. Hetente kedden pedig jön a kis zöld kocsi aranyos bácsival és elviszi a többi szemetet, ha van. Szóval mégcsak több idő vagy energia sem szükséges, hogy szelektáljunk.

És íme a nagy átfogó terv, melynek célja, hogy Barcelona környezettudatos és élhető város legyen. Ennek a szelektív szemétgyűjtés csupán egyik eleme, de talán ez az egyik leginkább érzékelhető és a lakossági közreműködést igénylő terület. Emellett folyamatosan térképezik fel azokat a területeket, ahol változtatni, modernizálni lehet az energiatakarékosság, szén-dioxid kibocsátás terén és a felmerülő hiányokat projektszerűen pótolják. Így rendszeresen számolnak be olyan kampányokról, amikor az irodai munkatársak szokásain próbálnak változtatni (ne csak szelektíven dobják ki az irodai papírszemetet, hanem vegyék ki belőle a gémkapcsot) vagy éppen új, vízmentes WC-ket szerelnek fel hivatalokba. A sok buli is sok szemetet generál, így például egy fontos döntés volt, hogy szervezett ünnepségek esetében az eldobható poharak helyett műanyag poharakat adnak a résztvevőknek, melyért ugyan az ital árán felül még fizetni kell, azonban így amellett, hogy emlékként haza is vihető, az újabb italt csak utána kell tölteni és nincs az utcán millió eldobott papírpohár.

Ezzel már találkoztunk a Zaragozai Világkiállításon is (azóta is nagyon szereti Virág a Fluvi-s poharat – Fluvi volt a kiállítás figurája).

De ennek keretében indították be a „carsharing” szolgáltatást is, hogy a nagyvárosi közlekedésből lehetőleg minél több saját autót váltsanak ki az új rendszerrel. Ez is éppúgy működik, mint a "bicing" szisztéma, tehát amikor szükségünk van egy autóra, felvesszük az adott parkolóházban, majd használat után letesszük egy másik parkolóban. Jelenleg 100 autó kering ilyen céllal és 38 felvevőhely van Barcelonában.

Ezekről a programokról amúgy részletes is lehet itt olvasni, hogyha valakit bővebben érdekel.

Nem könnyű természetesen beleláti a dolgok valódi működésébe, abba, hogy tényleg jó helyre mennek-e a pályázati pénzek, de az egyszer biztos, hogy vannak történések, fejlesztések és az elért mérföldköveken kívül véleményem szerint a lakosság tájékoztatása is nagyon jól szervezett, ami annyit jelent, hogy adnak információt, eszközt, háttérszervezetet, így hogyha valaki AKAR, akkor TUD is környezettudatosan élni. Ha meg nem akar, akkor úgyis mindegy.

A téma fontosságát pedig más-más oldalról is hangsúlyozzák, több nagy szervezet, mint például a barcelonai Állatkert is csatlakozott a szelektív hulladékgyűjtési projekthez. Így aztán mégiscsak az az érzésünk, hogy nemcsak mi gyűjtögetjük külön a papírdobozt és a flakonokat, de talán tényleg hozzá tudunk a nagy egészhez is járulni, amitől talán jobb lesz a helyzet.

Magasabb szintű katalánkodás

Februártól az itteni rendszer szerinti második szintbe léptem a katalántanulás terén. Januárban sikeresen abszolváltam a kezdő1 tanfolyamot, és a nagy jártasság a tanfolyamjelentkezés terén meghozta eredményét: már február elejétől be is tudtam kerülni a kezdő2 tanfolyamra.

A csoport itt is nagyon sokszínű: régi arcok is vannak már az előző csoportból, például a félig olasz Emilio vagy Raiza, a tizenéves dél-amerikai vidám lány, akinek élete TV nézésből és vásárlásból áll. De van itt most belorusz és bolgár lány is, meg Rachid, a marokkói szépfiú, aki csak akkor jött bajba, amikor a napirendjét kellett elmondania. Valahogy így nézett ki a beszámoló: „hát reggel ugye felkelek, aztán..... ja, igen, reggelizem......hát és akkor jön a nap.... na igen, sétálgatok......aztán nemsokára jön az ebéd..... otthon eszem..... utána kicsit pihenek, aztán .... lassan jön a vacsora.... ja, közte???... hát kimegyek az utcára sétálgatni...barátokkal találkozni, néha telefonálgatok, aztán megyek haza enni..... utána elmosogatok és jön az esti buli a haverokkal..... utána kicsit TV-t nézek vagy internetezgetek és hát lefekszem.....”

Nem csekély számmal vannak dél-amerikaiak, akiknél a legérdekesebb feladat, amikor a családfájukról kell beszélniük: „Ez itt a nagymama és a nagypapa. Nekik 10 gyerekük volt: José, Rodrigo, Maria, Maria Jesus, Francisco.... Anyám legkisebb húgának csak 6 gyereke volt, ők az unokatestvéreim: Carlos, Lorenzo, Rodrigo, Andrea, .... „ És amikor már vagy 10 perce beszélnek és még a saját szűk családjukhoz el sem jutottak, akkor a katalán tanárnő (aki a jó katalán szokás szerint persze egyke) már azt sem tudja, hogy hogyan és vajon melyik kedves rokonnál fojtsa beléjük a szót...

És még egy érdekesség: a süket-néma lány. Neki saját tolmácsa van, aki oda-vissza fordít mindent neki az órán. Az első órán heves értekezést váltott ki, hogy vajon a jelelésben vannak-e nyelvek. És ha nem nagyon, akkor mi értelme van megtanulni egy másik nyelvet... Persze a leírt szövegek esetében hasznos, de szóban a spanyol és a katalán jelbeszéd elég hasonlónak tűnt. Minden esetre nem könnyíti meg ő sem a fiatal tanárnő dolgát.

A csoport amúgy elég jó, hajtós, a tanárnő fiatal és a maga módján lelkes. Nagyon tipikus katalán lány, ráadásul mégcsak nem is barcelonai, ami csak erősíti a hazafiasságát ebben az esetben. A kiejtése is nagyon eredeti, a mimikája is az a minden mástól nagyon jól elkülöníthetően kemény, mozdulatlan katalán arckifejezés (most már arra is rájöttem, hogy talán ez a kifejezéstelenség az egyik kulcsa az öregkori ránctalanságuknak).

Az intenzív beosztásnak köszönhetően március közepére már abszolválhatjuk a második szintet, ami gyakorlatilag annyi jelent majd, hogy jelenben, múltban és jövőben leszünk képesek katalánul cseverészni az alaptémákról. A felszólító módot is tanuljuk majd, bár ezt én már Virágunknak köszönhetően elsajátítottam, hiszen az iskolai helyzetek itthoni szimulációs jeleneteiben folyamatosan utasítgatja a babáit, hogy mit és hogyan kell csinálni, rajzolni.

Katalán Munkástelepek 150 éve

Ismét gyönyörű vasárnapunk volt és mivel ez Február első vasárnapja, ki is néztük, hogy melyik múzeumba urogjunk el még mielőtt Apa (azaz én) elröppentem volna Moszkvába. (ugye mint tudjuk errefelé sok múzeum a hónap első vasárnapján ingyenes). Mivel a napsütés langyos idővel kecsegtetett és ráadásul a pálmák levelei sem rezzentek, kitaláltuk hogy biciklivel megyünk - hiába mutat februárt a naptár. Hát nem bántuk meg, az erős napsütésen még pulcsiban is melegünk volt, a kabát pedig teljesen abszurd ötletnek tűnt. A standon pedig - ugyanis a tengerparton kerekeztünk végig - megjelentek a nudisták egy szál kolbászban természetesen.

Megtudtuk hát a múzeumban, hogy ami otthon a Wekerle-telep vagy megyeszékhelyek munkástelepei, az itt is létezett, ugyanis Katalónia a tizenkilencedik század derekán nagy lépésekkel iparosodott, és főleg a textil- , a bányaipar de mellette a más könnyűipari manufakturák komoly gyárakká fejlődtek, amelyeket főként a hegyekből érkező folyókkal malomszerűen hajtottak meg. És mert a gyárak elhelyezkedésében a vizi-energia volt a döntő, bizony sokszor nem pont a város szélére épültek és így a földműveléssel fogalkozó környező településekről, falvakról próbálták a munkaerőt biztosítani. Jött is az ötlet, hogy a gyárban dolgozó munkást családostul telepítsék oda a gyár mellé, mert akkor biztosítva lesz a munkaerő és ráadásul az utánpótlás is. Épültek is a kunyhók,barakkok, sorházak és létrejöttek a kolóniák avagy a munkástelepek. Mindegyik a gyár mellett volt, templommal, bolttal, iskolával, orvossal... az akkori vidéki és szegényebb városi körülményeket messze meghaladó életszínvonalat biztosítva a munkás-családoknak. Az évszázad végére több, mint 180 ilyen kolónia létesült és ugyan nem volt szokatlan a gyermek-munka (14 éves kortól) és a nők beállítása, a munkások életminőségét, pihenéshez való jogát is szép lassan elkezdték szabályozni.

Nem is gondoltam volna de egészen a huszadik század hetvenes éveiig tartott a lendület, ekkor hullottak szét az utolsó kolóniák. Az ilyen helyeken élők több generáción keresztül tartoztak a közösséghez - ahol persze volt mozi, szombat esti láz, énekkar, sportegyesület - és a tizenkilencedik század betanított munkásainak leszármazottai már műszerészek, gépészek stb voltak, haladva a kor technológiájával. A kiállításon egy csapat idős néni és bácsi élte világát, akik láthatóan nem csak feldolgozták a kiállított tárgyakat és képeket, hanem nosztalgiáztak a valamelyik kolónián eltöltött gyerekkorukról.

Persze itt nem kommunisztikus volt a megvalósítás, minden gyárnak volt egy gazdag tulajdonosa, aki iparmágnásként nagyvilági életet élt Barcelonában míg a kis pókok szőtték a kelmét a hegyek közt. Mivel több ilyen munkástelepet (illetve főleg az eredeti gyárat) múzeummá alakítottak, megyünk majd még felfedezni őket.

Bolt nemcsak melegeknek - Casa GAY

Nálunk most lett vége a Karácsonynak, ezt pedig úgy sikerült összehozni, hogy mostanra vettük meg az utolsó ajándékot is. Arról már írtunk jónéhányszor, hogy a repülőzés nem éppen ajándékozásbarát, hiszen nem lehet akármit hozni-vinni, így ebben az évben az egyik ajándékom Anyutól egy étkészlet volt, amit itt kellett megvennünk, hiszen ez nehéz is, meg törékeny is.Régóta vágytunk már egy olyan étkészletre, ami egyszerű, de elegáns, nemcsak hatos csomagban lehet kapni és míg otthon már valószínűleg régen letudtuk volna ezt a vásárlást, itt küzdöttem vele, mert vagy teljesen átlagos tányérokat találtam a tömegboltokban, vagy nyálat csorgattam a designboltok kirakata előtt a méregdrága egyedi darabok előtt, de valahogy nem akart jönni a nagy egymásratalálás.

És akkor egyik nap nekivágtam a városnak, hogy gyalog új utcákat fedezzek fel és belebotlottam egy hotel- és étteremellátó boltba, ahol ilyen "kishalakat" is kiszolgálnak, mint én, de hatalmas és színes az árukínálat. A bolt neve Casa GAY (...), de a melegekhez semmi köze nincs.

Úgy éreztem magam, mint aki álmodik, mert volt ott gyönyörű étkészet, de ezen kívül hihetetlen sokféle tál: tapastál, levesestál, csigatál, tésztás tál, edény, serpenyő, pohárkészlet, kiegészítők, stb.... A bolt hátsó részében pedig a kisebb kütyük kaptak helyet: itt már volt cannoli készítő cső is..., meg legalább 50 féle szilikon sütőforma, és akkor még nem is beszéltünk a kis leárazásos sarokról, ahol a filléres csészék, poharak voltak csak úgy egymásra hányva.

A nagy nézelődésnek lett is eredménye, vettünk gyönyörű étkészletet, pár tapas kanálkát és néhány kávéscsészét. Úgy tűnik, hogy ezek tényleg ipari felhasználásra készültek, mert lehet őket mikróban, mosogatógépben és még sütőben is használni, vagy akár le is fagyaszthatjuk őket. Na, ezt majd meglátjuk...

Most hétvégén be is vetjük az új kincseket, szervezünk nagy farsangi bulit, de egyelőre még csak állófogadással, mivel ennyi székünk nincs (haha).

A Pénztár-Barát

Nagyjából így lehetne lefordítani itt a nagyobb szupermarketekben található önkiszolgáló pénztárakat. Nekem is jó barátom ez a kis kütyü, mert az esetek többségében sokkal gyorsabb a sorbanállásnál, másrészt pedig jó tételesen még egyszer végignézni, hogy mit és mennyiért vettem, nem utolsó sorban ez a kis automata pénztár több nyelven is beszél. Mikor ideköltöztünk, akkor az angoltudása miatt lopta magát a szívembe, majd utána váltottam spanyolra és most élvezem, hogy katalánul mondja az árakat és az utasításokat.

A rendszer egyszerű: vásárlás után beállunk egy ilyen önkiszolgáló pénztár elé és a képernyő nyomkodásával lépkedünk végig a fizetési folyamaton. Először a termékeket egyenként húzzuk végig a kódolvasó felett, majd amikor a képernyőn megjelenik az adott tétel, akkor betesszük a mellé kikészített zacskóba. A zacskó alatt beépített mérleg rejtőzik, így hogyha többet vagy kevesebbet teszünk a zacskóba, mint a rendszerbe eredetileg betáplált súly, akkor a rendszer sípol és jön is a segítő eladó.

Ha már minden tételt bevittünk a rendszerbe, akkor a képernyőn láthatjuk a teljes vásárlási blokkot, amit jóváhagyás után készpénzzel vagy akár kártyával is kifizethetünk magunk. (Kártyás fizetés esetén a személyinket utána meg kell mutatni az eladónak)

A rendszer amúgy megbízhatóan működik, akár kézzel is be tudjuk pötyögni a kódot, ha nem olvasná le a lézeres olvasó magától és persze mindig van ott valaki, aki segít az elbizonytalanodóknak.

És akinek gyerekkorában még nem voltak szuper játék pénztárgépek, az most itt jól elszórakozhat ezzel a kütyüvel.

Újra itt a karneváli szezon

A karneváli időszakot itt nagyon komolyan IDŐSZAKként kezelik, ezért nem ám csakúgy letudják egy beöltözéssel vagy egy bulival, hetedhét országra szóló, több mint egy héten át tartó vígadozás időszaka ez. Eredetileg a karneváli időszakkal búcsúztatták a telet és köszöntötték a tavaszt, illetve a karneváli vidámkodások végeztével kezdődött el a húsnélküli, böjti időszak, amikor már evészet-ivászat nélkül a böjt és az ima vette át a fő szerepet. Mára mindebből gyakorlatilag kihalt a sokak által kellemetlenebbnek ítélt „böjt és ima” korszak, megmaradt viszont előtte a buli, ami nem is akármilyen.

Hasonlóan a karácsonyi lottózáshoz, minden kisebb közösségnek, baráti társaságnak, boltvásárlói körnek, utcának, kerületnek megvan a maga karneválja, ahol az adott közösség apraja-nagyja beöltözve vígad. Ezen kívül nemcsak a családok szerveznek még beöltözéses bulikat, de az iskolák sem maradnak ki a sorból.

Mi is voltunk nemrég szülinapi bulin, amiből végül nagy beöltözéses farsangi móka kerekedett.

Ez a hét a nagy farsangi hét, amikor minden nap másnak öltözve kell minden gyereknek iskolába menni. És nem is bárminek!! Méghogy a szülő (netán a gyerek) döntené el, hogy mi akar lenni, döntésszabadság itt nincs, kiadott lista van:

Hétfő: öltözz úgy, mint aki balesetet szenvedett

Kedd: öltözz úgy, mint aki ünnepélyre készül

Szerda: öltözz úgy, mintha otthon lennél

Csütörtök: öltözz be egyik TV-s/rajzfilm kedvencednek

Péntek: öltözz be fordított ruhákba

Pénteken tanítás után pedig egész iskolás felvonulás van jelmezben a környéken, amihez a szülők is csatlakozhatnak, majd jön a közeli téren a már megszokott evészet-ivászat-trécselés. Szombaton elmehetünk a szülői munkaközösség által szervezett kerületi buliba, ahol WESTERN témekörben bulizhatunk tovább. Ennyi esemény után viszont nehéz lenne ugye a hétfői felkelés és munka, így aztán az most itt nálunk iskolai szünnap.

A rendszer szerintem nagyon jó, hiszen nem a drága jelmezekre kell hajtani, hanem kreatív ötletekre. A lista pedig a 3-16 év közötti összes gyerekre vonatkozik, ami pedig még inkább nagy buli, hiszen az adott napon az iskola összes gyereke hasonlóan ácsorog reggel a kapuban. Ma például kész kórházi jelenetet lehetett volna forgatni a jónéhány bekötözött, begipszelt gyerek között...

Mi is kitettünk magunkért, reggel korai kelés után jött a fáslizás, kötözés, ragtapaszozás és persze az elmaradhatatlan monokli, művér és arcvarrás festés, maszkírozás. Itthonról elindulva a szomszéd néni rémülten kérdezte a liftben, hogy mi történt szegény kis Virággal. Erre Virág fülig érő mosollyal megjegyezte, hogy karnevál van! A siker ezután csak folytatódott, amikor az osztályban is megkapta Virágunk „A legjobb sebesült” díjat.

Íme a díjnyertes sebesült, akire még a fotó erejéig sem sikerült egy kis elkeseredett, sebesült kifejezést varázsolni, annyira fel volt villanyozódva a bulitól.

La Molina - lesiklószerda

Itt mifelénk az ősz/tél rövidebb és nem is olyan hideg, viszont amit talán már mondtunk: nem kell túl messzire menni és máris magas hegyekben találjuk magunkat. Így sikerült kitalálni mára, hogy egy kollégámmal (Pär-bácsi) kivettünk egy nap szabit és reggel felautóztunk a hegyekbe síelni. A 'la molina' nevű síközpontot vettük célba ami arról híres, hogy az egyik legközelebbi Barcelonához képest, és 1600-2450m között lehet a tenger szintje felett csúszkálni - igaz fordítva, azaz a magasabb pontoktól az alacsonyabbak felé, hegynek fel ugyanis baromi fárasztó (van egy kék pálya ahol ezt nem gondolták át teljesen és így egy ponton felfelé kell lépegetni, de hát egy mediterrán nemzet nem a sípályáiról lesz híres).

kaptunk egy megbízást, hogy vigyünk fel két kölköt a felvonón - sikeresen abszolváltuk

Hétvégén horror tömeg van a molinán (állítólag), de így szerdán miénk volt a pálya - a spanyolok 11 körül jelentek csak meg nagyobb létszámban, és 3 körül már el is tűntek a nagyobb csoportosulások, persze az egy-másfél óra ebéd- és napozási szünetet is vegyük figyelembe. A pályarendszer egyébként háztól-felvonóig másfél óra, javarészt autópályán ami nagyon baráti. A napibérlet 38€ ami már kevésbbé az, de hát ugye havat varázsolni oda ahova nem mindig esik, komoly munka ugyebár. Február lévén kicsivel fehérebb tájra számítottam, de végsősoron a pályákon volt elég fehérség és ez számít igazán. Állítólag 61 km pálya van de ennek egy része használhatatlan volt ma, egy másik részén a dőlésszög nem haladta meg azt a kritikus értéket ami sikláshoz már kellemes lenne, és természetesen voltak kellemes piros pályák ahol lehetett száguldani a feszesen kék égbolt alatt.

Kellemesen elfáradtunk, kis kétfős csapatunk Pär bácsival jól vette az akadályokat - igaz mivel ő fiatalkorában komolyan versenyzett ebben a sportágban, nem mindig én mentem elöl. Összességében egy ilyen nap nagyon kellemes tud lenni, főleg ha Zsuzsi ilyen finom szendvicsekkel lát el minket útravalónak. (ja és persze Virág kiakadt reggel, hogy hogyhogy nem ővele mentem síelni - így hát bekerült a naptárba máris a következő sí-nap amikor a lányokkal kerekedünk majd fel egy jó kis síelésre - folytatás tehát következik.