Mivel eddig még csak kisebb csapatok jártak nálunk vendégségben, óriási izgalommal készültünk a meghívott 6 gyerek és testvéreik, szüleik látogatására. A hatból végül 5 tudott csak eljönni, de jöttek
szülők, testvérek szép számmal és persze annyira jónak ígérkezett a buli, hogy mi is itthon maradtunk.
Küldtünk először is meghívót, aztán vártuk a visszajelzéseket, közben persze napról-napra egyre több finomságot készítettünk el, mígnem teljesen tele lett a hűtőnk. Az utolsó napokban a két torta elkészítése volt Zsuzsi fő feladata, míg Max hosszas kutatómunka és elemzés után a kiválasztott fő ajándékot, a biciklit beszerezte. És eljött a nagy nap, április 25. Még éjszaka gyorsan összeszereltük a biciklit, hogy reggel azonnal lehessen próbálgatni és nem hiába, mert Virág még szinte félálomban, pizsamában nekiállt és bejárta vele az egész lakást. Nagyon örült a biciklinek és persze annak, hogy ez már egyben azt is jelenti, hogy ő már NAGYLÁNY!
A bicikli amúgy egy pedál nélküli, két kerekes járgány, amire később lehet pedált szerelni, hogyha szeretnénk. Itt (és úgy láttuk, hogy otthon is) ez most nagyon divatos és azért javasolják inkább, mint az oldalkerekes bicikliket, mert könnyebben megtanulják vele a gyerekek az egyensúlyozást és amikor azzal már nincs gond, akkor jöhet a pedálozás is. Majd meglátjuk.
Na de ne ragadjunk le a reggelnél, merthát ezután jött a lakás díszítése, átrendezése. Szó szerint a szőnyeget is felcsavartuk, hogy semmi akadálya ne legyen a féktelen gyerekzsúrnak, a nagy teraszajtó segítségével teljesen egybenyitottuk a nappalit a terasszal, így aztán reméltük, hogy mindenki el fog férni még akkor is, hogyha a gyerekek nagy rohangászásba kezdenek. Párhuzamosan persze elvégeztük az utolsó simításokat a konyhában, majd a végén ünnepi ruhába öltözve vártuk, hogy megszólaljon a csengő.
És akkor csak jöttek és jöttek és jöttek és egyre többen lettünk, volt itt mindenféle nemzet: olasz, angol, spanyol, német, holland, svéd és argentín (sajnos magyar barátaink épp elutaztak…), a gyerekek nagyot buliztak, Virág kapott sok-sok szuper ajándékot, melyeknek egy részének az összeszerelésével a későbbiekben az apukákat sikerült lekötni. A szülőket kis falatkákkal (saláták, baconbe tekert aszalt szilva, datolya és csirkemáj, chips), a gyerekeket pedig gyümölcsfalatokkal vártuk, és persze utána jöttek a torták: a már jól ismert Micimackó torta (most szuper otthoni Szamos marcipán bevonattal turbózva) és a túrótorta erdei gyümölcsökkel (amihez itt csak túrót nem lehetett kapni, de megoldottuk).
Ezután pedig jött a buli fergeteg része, ahol az érzékenyebb lelkű anyukák már néha feszengtek, hiszen a lakásban jött a lufidobáló és szappanbuborékfújó verseny. De mi úgy gondoltuk, hogy ez most a gyerekek napja, a padlót pedig majd fel lehet mosni (jónéhányszor, mire nem ragad…).
A bulin annyira jól érezte mindenki magát, hogy 3 óra elteltével csak az tűnt fel a szülőknek, hogy a kisebbek valamiért nyugtalanok (szegény kis pár hónapos babák már enni akartak volna és persze a tortából nem kaptak), úgyhogy lassan elszállingóztak, bár egy család egész késő délutánig itt maradt és míg a gyerekek felváltva ettek-aludtak, addig mi jól elbeszélgettünk, utána pedig még azért elmentünk kipróbálni az új bringát a szabadban is!
Nagyon szuper volt, Virág is élvezte, hogy végre “sokan vagyunk” itt is és nemcsak Budapesten és mi is élveztük, hogy ilyen sok ember azért gyűlt össze nálunk, hogy együtt legyünk és mindenkit ismerünk, az apukák is megismerték egymást, azóta pedig mindenki azt kérdezi, hogy mikor szervezzük a következő bulit – az sem baj úgy látszik, hogyha nincs szülinap…
