Amikor kiköltöztünk ide, akkor hamar rájöttünk, hogy itt még a tejbegrízt sem lehet ugyanúgy megfőzni, mint otthon, más a liszt, nincs túró, nincs meggy és ezért valahogy beállt nálunk a rend, hogy ami itt kapható a boltokban, abból főzünk és ami nincs, abból nem, tehát nem keztünk el konténerekben túró-rudit szállítani és a helyi malacokból sem álltunk neki házi gyulai kolbászt tölteni a medenceparton. Próbáltunk úgy hozzáállni a helyzethez, hogy éppen ez adja talán a kiköltözés egyik szépségét, hogy itt gazpachot eszünk, míg otthon túrós csuszát.
Persze hogyha valaki jött látogatóba, nem üldöztük csak azért el, mert hozott egy kis gyulai kolbászt, meg a mi csomagunkba is került néha a Szamos Marcipántól színes gyurmarci tortadíszítési céllal, de nagyjából sikerült átállni a receptekkel is az itteni ételekre. Otthon pedig örültünk, hogy ehetünk túrós csuszát, túrógombócot, sárgaborsófőzeléket, gyulai májast, szilvás gombócot, stb.
És akkor nemrég jött a hír, hogy van ám itt Barcelonában egy magyar bolt, a Paprika Gourmet!
Februárban nyitottak, mi pedig (Nikivel, az új magyar szomszédasszonyommal) ma indultunk neki a nagy felfedező útnak. Odafele azon tanakodtunk, hogy vajon mi vár ránk a boltban, lesz-e túró-rudi, kenőmájas, erős Pista és társai. A férjek pedig leadták a rendelést: pálinka, kolbász, bor és persze már előre jót mulattak azon, hogy az asszonyaik kiéhezve a magyar ízekre felvásárolják majd az egész magyar boltot.
A bolt nem messze van a Sagrada Familia-tól és tényleg jó sokféle magyar termék van a polcokon és a hűtőkben: lekvárok, mézek, lisztek, ecetek, tészták, konzervek, felvágottak, Sió üdítők, szörpök, borok, pálinkák. De kaphatók még a főbb kötelező magyar olvasmányok is, illetve jópár elég igényes kiadvány a magyar konyháról és Magyarországról (persze spanyolul). De hogyha pár év külföldi lét után kezdenénk törni aztat a szép magyar nyelvünket, akkor itt beszerezhetjük a Magyar szólások és közmondások pár ezer oldalas kötetét is, hogy kicsit felfrissítsük tudásunkat. Sőt, rendelhetünk még Zsolnay porcelánt is a helyszínen.
Az ötlet jó, bár még mindig nem nagyon tudtam teljesen túltenni magam azon, hogy tényleg nemcsak álmodtam az igazi túrót a polcon és hogy most akkor mi legyen, amikor már éppen kezdtem szuper finom ricottás túrógombócokat készíteni, álljunk-e vissza az otthon megszokottra???
Szállítás 3 hetente van, fel is lehet a gyorsan fogyó dolgokra íratkozni (túró-rudi, liszt, meggy és társai).
Mivel mi éppen a kifogyó készletnél jártunk ott, egyes dolgoknak csak hírét hallottuk (sport szelet, túró-rudi, tejföl, lisztek, meggy), de azért így is vettünk pár dolgot: Karaván füstölt sajt, csípős magyar kolbász és szalámi, gyulai májas, pilóta keksz, gulyáskrém, fokhagymakrém, erős pista, sió levek, bor, pálinka, meggylekvár és persze egy kis vecsési savanyú káposztasaláta.
Hazafelejövet Nikivel felismertük, hogy a sok, otthont idéző finomságot kénytelenek leszünk magunkban megkóstolni, mivel a férjeink éppen külföldön vannak, de aztán este Virág is nagy étvággyal tömte magába puha zsömlén a gyulai májast (bár azért megjegyezte, hogy nem olyan, mint amit a Mamánál eszünk - na igen, még ugyanannak a termék is máshogy esik itt, mint otthon....). a jövőre nézve viszont azért vannak tervek: túrós pogácsa, szilvás derelye, karácsonyra diós és mákos beigli, meggyes süti forrón fahéjmártással, füstölt sajtos répasaláta, túrós csusza, stb.
Amit még kifejezetten jó volt látni, hogy milyen sok olyan magyar termék van, ami gusztusos, ízléses csomagolásban, tehát teljesen szuper exportálható kinézettel jelenik meg a polcokon. Vannak persze, amiknek a varázsát nem a csomagolás adja (búzadara), de minden esetre teljesen büszkék lehettünk a csokijaink, boraink, befőtteink kinézetére.
Viva Hungria!
