Izgalmak éjszakája

Tegnap volt a kilencedik házassági évfordulónk és szokás szerint hoztuk is a formánkat ünneplés terén: Max éppen aznap hajnalban indult Hollandiába, majd elvileg éjszaka 11 körül ért volna haza, de a gép persze késett, így már csak éjfél után, azaz másnap sikerült ünnepelnünk. Én pedig kitaláltam, hogy sütök valami finomat és miután Virág elaludt, a csendes, nyugodt éjszakában megalkottam a finomságot is. Az izgalom egyrészt az volt, hogy vajon elindul-e a gép és ha igen, mikor. A másik izgalom pedig a konyhában volt, ugyanis Molten chocolate cake-et gondoltam kreálni, ami gyakorlatilag olyan, mintha egy egyszerű csokifelfújt vagy csokis muffin lenne, csak éppen amikor elkezdjük kanalazni, akkor a közepéből folyékony csokoládé kell, hogy előbukkanjon. Az egész egyáltalán nem bonyolult, egyszerűen csak arra kell ráérezni, hogy mennyi perc alatt lesz már kemény a kérge, de a közepe még folyós... Hahaha, na ez az. És akkor tegyük hozzá, hogy mikorra ér haza a férj. A lényeg, hogy végül sikerült, a közepe úgy, ahogy kell csodásan kifolyt és szuperfinom lett az íze. A képen látható gyönyörű tulipánokkal pedig tele van a lakás.

Vigyázat, ez a desszert iszonyatosan tömény, iszonyatosan csokis! még véletlenül se keverjünk be több adagot és tároljuk a hűtőbe, mert a végén rászokunk és nemcsak ízlésre, de formára is Gombóc Artúrrá változunk. (most már el is döntöttem, hogy lassan kicsit hanyagolnunk kell a desszerteket, mert ennyi desszertet lassan lehetetlen lesz bármennyi sporttal ledolgozni...)

Na azért megosztom veletek a receptet, hátha valaki csokimániás és hízni akar épp..

Molten chocolate cake

Hozzávalók:

2 tojás

2 tojás sárgája

12 dkg vaj

4 ek cukor

4 ek liszt

12 dkg csokoládé (én 6 dkg chilis töltelékűt és 6 dkg normál 70%-os kakaótartalmú étcsokit tettem most bele)

Miközben a sütőt előmelegítjük 230 fokosra és közben vízgőz felett a vajat és a csokit megolvasztjuk, elkészítjük magát a tésztát. A tojásokat, tojássárgákat a cukorral jó sűrű habbá verjük, majd belekeverjük a lisztet és a már megolvadt csokit. Ezt a masszát kell ezután a nagyon lelkiismeretesen kivajazott, kilisztezett kis sütőformákba elosztani (ebből a mennyiségből 4-5 adag lesz, attól függően, hogy mekkorák a formáink). Sütés közben picit még meg fog emelkedni, ezért ne tömjük csordulásig a formákat!

És ezután jön a varázslat: tegyük be a formákat a sütőbe és süssük 5-8 perc közötti időtartamig. Minden recept, amit a témában elolvastam, mást írt, ezért jobb, ha kikísérletezzük magunk, hogy nálunk épp mi működik. Ha hamar vesszük ki, akkor nem kérgesedik meg mindenhol. Hogyha későn, akkor pedig már nem fog folyni a közepe. Valahogy azt az időpillanatot kell eltalálni, amikor már a külseje megszilárdult, de a közepe még kicsit remeg. Szóval itt szívem szerint azt írnám, hogy "amikor már úgy érzed, hogy kész", de ettől a kifejezéstől mindig is rosszul lettem, amikor Anyu elmesélt egy receptet és volt benne néhány "amikor jónak érzed már" fordulat... Na szóval, hogyha kész, akkor vegyük ki a sütőből, borítsuk ki óvatosan egy tányérra és ehetjük is! Nekem 5 kis tálka lett, így az elsőt még Max érkezése előtt sütöttem ki, így kitapasztalva, hogy a mi sütőnkben 7 perc kell a tökélyhez, a következő kettőt még éjszaka megettük, az utolsó kettőt pedig másnap vaníliafagyival. A vaníliafagyis volt az abszolút befutó nálunk!