Az egyik dolog, amiért nagyon szeretek Barcelonában élni, hogy állandóan történik valami és az a valami sokszor nagyon is újszerű, inspiráló. Ettől aztán még az átlagember is úgy érzi magát, mintha éppen csak egy építészeti, kulturális konferencián van divatbemutatón lett volna, pedig csak a helyi Auchanba ugrott be a heti bevásárlást intézni, csak éppen belebotlott egy minikiállításba, ami pici kis ablakot nyit egy másik világba, ahol a fiatal, tehetséges művészek azon dolgoznak és munkálkodnak, hogy éppen a mindennapok egyforma kerékvágásából zökkentsenek ki minket.
Most éppen háztartási szemétből és a háztartásban sokat használt egyszerű termékekből készített ruhákat mutattak be a bevásárlóközpontban, így kerültek reflektorfénybe a gumikesztyűből,
arctisztító vattából, papírzacskókból és joghurtos dobozokból készített ruhák. A vicc az, hogy messziről nézve azt hinné az ember, hogy teljesen normális ruhákról van szó, egyáltalán nem látszik a különbség.
.jpg)
Lehet, hogy nem tűnik így leírva nagy durranásnak és tényleg csak néhány báburól és talán néhány elszállt fantáziájú fiatal ruhatervezőről van szó, de az élmény valahogy mégis hasonló ahhoz, mint amikor a Miró múzeumból hazajövet Virág úgy érzi, hogy ő is tud olyan művész lenni, hiszen már tud fekete vonalat fehér papírra húzni kicsit görbén... Itt is valami ilyesmi történt, amikor a kiállítást látva, Virág nemcsak a boltban vásárolt szuperül megvarrt kis babaruhákkal kezdte felöltöztetni a babáit, hanem rájuk aggatta az itthoni kis papírzacskókat.
